Az elmúlt héten öt objektív járt nálam, amelyek különlegessége, hogy gyújtótávolságuk összege nem éri el a 85 mm-t.
Nyilván nem nehéz kitalálni, hogy a 84 mm öt objektívből úgy jöhet létre, ha az átlagos gyújtótávolság 16,8 mm, ebből pedig könnyen rá lehet jönni, hogy ezek itt valahol a nagylátószög és azt ultranagy látószög között lesznek.
Nos, nem titkolózom, elárulom, hogy szép sorban 11 mm, 14 mm, 15 mm, 20 mm és 24 mm-es fix nagylátószögű objektíveket kaptam, ebből kettő Irix, három pedig Sigma.
A fényerő sem mellékes, a 11 mm-es Irix f/4-et kínál, a másik az Irix 15mm f/2,4-et, míg a Sigmák f/1,4 és f/1,8 értékűek. Utóbbiak természetesen az Art széria tagjai. Érdekes egyébként, hogy hiába Art szériás mind, nem mindegyik időjárásálló. Sőt, igazából csak egy. Az Irix-ek esetében viszont mindkettő rendelkezik időjárásálló szigetelésekkel.
Az öt objektív össztömege 4,5 kg, így egy kicsit húzta a vállam a 6 kg-nyi cucc, ami a válltáskában összegyűlt, szóval nem állítom, hogy ez volt életem legnagyobb élménye, de mindenesetre tanulságos és érdekes volt.
A két manuális objektívről első körben azt gondoltam, hogy sosem fog belőle hiányozni nekem az AF, de amikor a minimális tárgytávolság közelében kellett fotózni, akkor bizony elkelt volna az AF. Persze a LiveView móddal így is ki lehetett váltani, hiszen jól látható volt a kinagyított kép részletessége, fókuszáltsága.
Amin viszont magam is meglepődtem, hogy az f2,4-es és f/1,8-as objektívekkel még a csillagos égre is simán lehetett LiveView módban fókuszálni, na nem az autofókusszal, hanem nagyított módban kézzel, ugyanis így is látszott, hogy mikor van fókuszban egy csillag.
És ha már az összegekről írtam, akkor írjuk le, mennyi ennek az öt objektívnek az ára összesen, mert ez is brutális lesz leírva:
1,59 millió Ft. 😛
Hát minden nap cipelném azt a böszme nehéz válltáskát ilyen havi fizuért 😉
Néhány kép ízelítőül a készült tesztfotókból:
