Szappantartók hava: Olympus VG-120, TOUGH TG-310

Úgy tűnik a február nálam a kis szappantartó kompaktok hónapja, ugyanis ismét két egyszerű kompakt ugrott a zsákomba.

Ha nem lenne az egyik pirosra festve, a másik pedig grafit színűre, akkor azt mondanám, hogy mindkét gép tök szürke. Így csak az egyikre mondhatom. Bár végülis ez így igaz is.

Az Olympus VG-120 egy vékonyka kis ultrakompakt, 14 Mpixeles felbontással, 5×-ös optikai zoommal. Különösebb extrát nem kell benne keresni, hacsak nem a 26 mm-nek megfelelő kiváló nagylátószöget, vagy a ma már szinte tök átlagos HD videófelvételt, ami viszont kissé korlátozott, hiszen az optikai zoom nem használható felvétel közben (legalábbis hanggal együtt).

Különösebben mást nem is nagyon tartok érdemesnek elmondani erről a masináról. Olcsó, egyszerű, nagylátószögű, ennyi.

A másik nálam lévő gép az Olympus TOUGH TG-310, mely szintén 14 Mpixeles CCD-t kapott, rejtett optikája 3,6×-es átfogású, 28 mm-től indul. A gép igazi érdekessége a 3 méterig garantált vízállóság és a 1,5 méterről történő ütésállóság. A HD videófelvétel lehetősége ebben a gépben is benne van, de az optikai zoom ugyanúgy letiltott, mint a másik modellben. Különleges még a 3D fotózás lehetősége, amely 2 képből rakja össze az MPO fájlt.
Hogy mennyire jó? Pár próba után azt mondhatom, hogy semennyire. Próbáltam 3-4 cm-es bázistávolsággal, 7-8 cm-es bázistávolsággal és nagyobbal is, közeli tárgynál, távoli témánál, de egyetlen alkalommal sem állt össze a térhatás, mindig túlzottan eltávolította egymástól a két részképet. Fene ette nokedli.