Lassan a mikro-négyharmad túltengés tünetei lesznek úrrá rajtam, legalábbis ha az Olympus így folytatja, akkor biztosan. Az elmúlt kicsit több, mint fél évben ugyanis ez a harmadik Olympus MFT gép, amely tesztre érkezik. Hogy jelentősek-e a különbségek? Ne vicceljünk…
Az Olympus belecsapott a lecsóba, hiszen igen keményen jön ki az új MFT gépeivel. Az E-P1 megjelenése után pár hónappal később már ismét visszhangzott a sajtó, hiszen megérkezett az E-P2. Túl sok újítást persze nem hozott, amiket kaptunk, azok jók voltak, de még mindig volt hiányzó és fájó pont. Igen, a beépített vaku hiánya.
|
|
Hogy mégse maradjon a cég ilyen MFT gép nélkül, gyorsan el is készítette az E-PL1-et, amely elnevezése miatt E-P1 Light-nak, vagyis az E-P1 kicsit butított, cserébe olcsóbb változatának kellene tekintenünk.
Nos, nagyon nem is járunk messze az igazságtól, hiszen nem titkolt cél volt az ár lejjebb tornászása. Ott viszont tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy csak az E-P1 butításáról van szó. Nem. Valójában az E-P1 és az E-P2 összedolgozásáról, illetve pár funkció elhagyásáról szól a történet.
|
|
Az Olympus E-PL1 az E-P1-hez képest nem csak a felpattanó beépített vakujában nyújt előnyt, de az immár manuális módban is használható videófelvételi módjában is (az E-P1 nem támogatta a manuális beállítást videózás előtt). Sőt, új menüpontokkal is gazdagodott, pl. már azt is megadhatjuk, hogy a kiégett és bebukott részek milyen világosság értéktől kezdődően kerüljenek kijelzésre. Hm, na igen, ez még az E-P2-ben sem volt benne. Hiába, ezek az Olympusos mérnökök mindig kitalálnak valami újat. Lehet a „diegos” fiúktól tanultak.
Persze nem annyira fényes a helyzet, mint elsőre látszik, az Art módok kezelése sajnos ez E-P1-ből öröklődött, nem az E-P2-ből. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fehéregyensúly és az exp. kompenzáció nem választható ki kézzel Art módban.
Kaptunk viszont opcionális EVF-et, amit már az E-P2 is kínált. Kérdés, hogy ki a fene fogja megvenni a VF-2 elektronikus keresőt bruttó 86e Ft-ért :-/.
Külsőre egyébként elég jelentős változás érte a gépet. Az E-PL1 komolyabb, előrébb nyúló markolatot kapott, viszont megszűnt a hátsó exp. korrekciós és vezérlő tárcsa is. A képnagyítást így két külön gombbal végezhetjük, elég kényelmetlen módon (a gomb folyamatos nyomva tartása nem eredményezi a nagyítás folyamatos növekedését – a nagyítás növeléséhez a gombot nyomkodni kell). Az üzemmódtárcsa a bal oldali süllyesztett kivitelről átkerült a jobb oldalra, s a süllyesztést is elhagyták. Ez utóbbit én speciel nem bánom.
Belsőleg változást érintette az érzékenység tartományt, mivel ISO3200 fölé az E-PL1-gyel nem mehetünk. Talán annyira nem kár érte.
Ami még elsőre feltűnt, az a külső burkolat kialakítása. Az E-P1 fém burkolatát műanyaggal váltották fel. Költségcsökkentés. Kár, hogy nagyon műanyagosra sikerült (kb. olyan, mint a réges-régi Olympus C kompakt gépek burkolata).
|
|
|
|
Az Olympus E-PL1 nem is sokat időzik nálam, jövő kedden már vissza kell adnom, így borzasztóan kevés időm lesz rá. Szerencsére igen sok átfedés van az már tesztelt E-P1 és E-P2 között, így azért könnyebb dolgom van.
De most hétvégén ne keressetek 😉
A kész cikk:
Olympus E-PL1 teszt