„Móccertani program”

Tavaly a műv. házunk egy Eu-s pályázaton nyert pár millát, amit ingyenes oktatásokra, szakkörökre fordíthat. A témák között a fotózás is felmerült. A digitális fotóklub vezetésére többek között én is pályáztam…

Igen régre nyúlik vissza ez a történet, még 2009. elejére. Papp Elek barátom keresett meg, hogy egy ismerősét kérték fel a szóbanforgó fotóklub vezetésére, de egyéb dolgok miatt nem tudja vállalni, volna-e rá kedvem.
Mint buzgómócsing, első körben rábólintottam. Akkor még nem igazán tudtam, miről is szól ez az egész.
1 hónappal később egy rövid elképzelést kellett adnom, melyre hónapokig nem volt semmi reakció. Ettől függetlenül a gépezet működött, a fogaskerekek forogtak, csak én nem tudtam semmiről.
Ősszel aztán jelentkezett a koordinátor, s egy újabb beadványt kellett elkészíteni, ezúttal tételes felsorolásban. Itt már szó volt arról is, hogy várhatóan iskolás korú gyermekek vesznek majd részt a programban, úgyhogy az is kezdett kikristályosodni, hogy végülis mit is fogok csinálni.
Az év utolsó hónapjaiban a konkrét pályázatot kellett benyújtani, melyet még tavaly elbíráltak. Nem volt egyértelmű a helyzet, rágták is magukat a döntés során, de végül engem választottak.
Nem akarok nagyképű lenni, de szerintem jó választás volt 😉
Ugyan nem nevezem magam sem fotóművésznek, sem fotográfusnak, de úgy gondolom, hogy a legfontosabb dolgok megvannak ahhoz, hogy felkeltsem a gyerekek érdeklődését a fénnyel írás élménye felé, s hogy rövid bevezetést nyújtsak a fotográfia világába. Biztosan kevés lesz az idő rá, éppen ezért nagyon nem is tudunk elmélyedni majd a dolgokban, de az alapokhoz elégnek kell lennie.

A következő lépés a módszertani program kidolgozása volt, ami első hallásra ijesztő, másodikra meg egyenesen félelmetes :). Sosem szerettem az ilyen nagy szavak mögé bújtatott dolgokat, no meg nem is nagyon volt nekünk ilyesmi a fősulin. Valójában én inkább „módszertan és program”-nak nevezném, hiszen nem kifejezetten csak a módszerekről szól, hanem az egész programról és annak lefolyásáról.
Mindegy minek hívjuk, a lényeg, hogy tegnap 2,5 óra alatt megcsináltam. Gondolhatjátok, mennyire komoly feladat lehetett :D.

Az elméleti részre 10 órát szántam 2 órás blokkokban. Ebbe kell beleférnia a képérzékelésnek, az érzékenység és fehéregyensúly fogalmának, az objektíveknek, a zársebesség és rekesz fontosságának, a fénymérésnek, géptípusoknak és végül de egyáltalán nem utolsó sorban a kompozíció fontosságának, a kompozíciós elveknek és a főbb módszereknek.

Ezt követi a 14 (7×2) órás gyakorlati rész, ahol többek között tájkép, makró, portré, csoportkép és beltéri fotókat készítünk majd, melyek során a gép szükséges beállítását is begyakorolhatják majd a résztvevők. Az így készült képeket minden esetben kiértékeljük majd, s megbeszéljük azt is, hogyan lehetett volna jobb. Az első két alkalonmmal még csak a technikára, később inkább a mondanivalóra és a kompozícióra helyezzük a hangsúlyt.
Ez lesz a legérdekesebb rész.

Végül egy rövid (3×2 órás) bevezetés lesz a digitális képfeldolgozás világába, ami talán ahhoz elég lesz, hogy valami rálátásuk legyen ennek fontosságára és talán el tudják kezdeni az ismerkedést a GIMP-pel.

Alapvetően 40 órát szántunk a programra, de annyira sok jelentkező van, hogy kénytelenek vagyunk 2 turnust indítani, vagyis fele idő áll rendelkezésünkre. Ha minden jól megy, akkor a hiányzó 10-10 órát más, meg nem tartott szakkörök idejéből tudjuk elvenni.
Hát izgi lesz…