Megdöbbentő – a szakmunkásosztály krémje…

Durván a nyakunkon a félév, így kicsit bele kell húzni. Tizedikes szakmunkás osztályunkban kellemetlen módon jó esetben is csak 1 jegy volt diákonként, pedig jövő hét végén félévzárás. Nem bíztam a véletlenre, ma két jegyet osztottam ki…

Rögtön úgy kezdtem az órát, mint egy öreg róka. Hiányzók felírása, majd közöltem a csapattal, hogy két feladat, két jegy és ha valaki nem mutatja be az óra végén, az automatikusan 1-est jelent (volt már pár próbálkozás, hogy azt hitte, ha meglóg, nem kap jegyet 😛 ).
Na, el is kezdték csinálni, néhány perc után felpattantam és elkezdtem körbejárni megnézni, hogy haladnak.
Egyik srác látom el se kezdte.

Mondom:
– Na mi van? El kéne már kezdeni. Nyisd meg a a P:\word\3bfel.doc-ot!
Srác néz. Amolyan sokatmondón.
– Na, word-öt indítsd el előbb.
Néz maga elé.
– Jaj hát Start menü, programok, tudod….!
Nem tudja. Start menüt megtalálta. Programok is megvan. De aztán elakadt.
– Wörd’! Májkroszoft wörd!
Semmi.
– Microsoft. Word. Ott lent.
Megtalálta, jeee!

Progi megnyílik, üres doksit beadja.
– Na akkor most nyist meg a P:\word\3bfel.doc-ot!
Néz.
Ófakk, ez nem igaz!
– Jártál te órára egyáltalán?
– Jártam.
– És akkor amikor itt voltál mit csináltál?
– Hááát…. Őőőőőő. Csak papírra írtam.
– Papírra? Két hónapja gépen dolgozunk. Nem tűnt fel, hogy a többiek már ezt csinálják és nem írnak?
Nem szól.
– Nemhallom!
Nó riszponz.
– Könnyítek: igen vagy nem?
– Nem.

– No hát akkor ezek szerint mégsem voltál itt.
Najó, előkapartam a naplót, megnéztem a hiányzásokat.
Eredmény: rendszeresen nem jön be info órára
– Hát ezt hogy magyarázod? Miért van az, hogy minden héten szerdán a 6. óráról hiányzol?
– Dolgom van.
– Aha értem. És mi dolgod van?
Nem szól.
– Jó, persze semmi közöm hozzá. Csakl fura, hogy mindegyik ilyen 1 órás hiányzás igazolt. Ezt hogy igazoltad?
– Hááát. Anyám igazolta.
– De ennnyiiiiiit????? Na mind1, nem az én életem.

Hát döbbenetes volt.
Vicc, hogy ráadásul még azt is mondtam neki, hogy ha bejárna, segítenék neki és egyébként is aki bejár és dolgozik az órán az tudni fogja a minimumot és garantáltan nem fog megbukni. Persze ha valaki nem akar tanulni és inkább helyette csetel meg idióta myvip-et nézeget, azzal nem tudok mit kezdeni. Ha mindenáron meg akar bukni, akkor bukjon…

Ugyanez a csapat, óra vége. Egyetlen srác maradt, aki még nem mutatta meg a feladatát.
Szól, hogy kész van, nézzem meg.
Távolról látom, hogy jajdejó, kész a feladata és jó is.
A dolog lényege, hogy word-be illesztett kép mutatta, hogy mit kell csinálni, azt kellett begépelni és megformázni (szegélyezés). Igen komoly feladat, kb. a lányom meg tudná csinálni, ha megmutatom neki az eszköztáron a kis ikont, meg a vonalzón a bekezdés három nyilacskáját.
Szóval tök heppi vagyok, látom kész a feladat, már nem bukhat meg.
De nicsak, ez nem szöveg, ez kép.
Csórikám lemásolta a képet copy/paste-tel és berakta az eredeti alá.
– Hát ez így nemfasza, be kellett volna gépelned a szöveget és azt megformázni.
– Há’ begípeetem! Ott va’!
– Hol? Ez egy kép! A fenti képet másoltad ide le. Hova gépeltél?
– Najó akkó’ nem gípeltem, írja be az egyest, nem érdekel, egybő’ még úgyis lehet bukni.
– Izé! Hogy érted azt, hogy 1-ből még meg lehet bukni?
– Há’ akkó’ még nincs évismétlés.
– Naja, persze, augusztus végén kapsz egy lastchance pótvizsgát, de honnan fogod megtanulni önállóan 2 hónap alatt, ha már segítséggel se sikerült 3 alatt?
– Jó, há’ akkó’ mekbukok.
– Csókoltatlak, végre rájöttél. S szerinted nem gáz dolog, hogy egy ilyen egyszerű dolog miatt teszed tönkre az életed? Azért nem olyan nehéz ez, hogy ne lehetne megcsinálni. Látod, többiek is megcsinálták, pedig ők is csak bejárnak órára és megcsinálgatják a feladatokat a maguk módján.
– Jó há’ én nem érek rá mindig bejönni, egyébként is olyan későn van az óra.
Pf, másik elfoglalt üzletember (az óra 12:35-től 13:20-ig tart 😛 ).
Hát erre nem tudok mit mondani.
Döbb.