DSLR-evolúció
2010. február 13. szombat – 20:11Tavalyi Canon PowerShot fejlődés teszünk után idén a tükörreflexes masinák evolúcióját vizsgáltuk. A két legelterjedtebb gyártó, a Canon és a Nikon tükörreflexeseit próbáltuk ki.
|
Mintegy 9 fényképezőgép beszerzését követően mintegy 7 év fejlesztését vizsgáltuk meg alig több, mint 7 óra alatt.
A Canontól az EOS-10D, 20D, 30D, 40D, 50D és 7D, míg a Nikontól a D100, D200 és D300 járt nálunk egy rövid próba erejéig.
A lényeg ugyanaz, mint a tavalyi Canon PowerShot tesztünk során, vagyis az, hogy volt-e értelme a felbontás növelésnek, több előnnyel járt-e a képminőség terén, vagy inkább csak a problémák hosszú sorát hozta be.
Nem szeretném lelőni a poént, de első körben nagyon úgy néz ki, hogy a Canon PowerShot fejlődés-teszthez hasonló eredménnyel záruk a DSLR-evolúció tesztünk is. Legalábbis a D100-D300 vonalon határozott és egyértelmű a fejlődés, jóllehet, itt CCD-ről CMOS-ra váltás is történt. Érdekesebb lehet ennél a Canon vonal fejlődése, hiszen már a Canon EOS-D30 is CMOS szenzoros volt. Sajnos a legrégebbi Canon DSLR gép, amit sikerült beszerezni, az a 10D volt, így a 3 Mpixeles korszak kimarad a tesztünkből, de remélhetőleg így is látványos lesz a végeredmény.
Hogy mikor készül el és mikorra olvasható? Jó kérdés. Az ISO tesztábrák lefotózása megtörtént (köszönet Domshow-nak az EOS-30D-ért és Hápicicának a D100-ért), de innen még hosszú út vezet a végleges cikkig (legalább 3 emberrel sorba kell rendeztetni a még el sem készült papírképeket).
Elöljáróban csak annyit: ezúttal is úgy tűnik, hogy a nagyobb felbontás a képminőség kérdésében nem hátrány, inkább előny, még akkor is, ha minimálisan magasabb képzajjal kell számolnunk.
A kész cikk:
Digitális tükörreflexesek a megapixel háborúban
9 hozzászólás a “DSLR-evolúció” bejegyzéshez
Szi birdie!
Szerintem totál ugyanazt az eredményt fogjátok kapni, mint a Powershot-ok esetén. Miért lenne más? (De a Powershot-os teszt az tényleg nagyon király volt:) )
Február 10.-én kicsit beindult az agyam a CANON EOS 550D fórumon. A pixelháborúról a FOVEON jutott eszembe ahol 6MP NAGYJÁBÓL!!! ugyanazt a minőséget hozza felbontás terén mint egy 18MP-es normál DSLR. Viszont ugyanakkor a FOVEON 6MP-éhez nem kell szuperfelbontású ojektív. A normál DSLR 18 MP-e az nem igazi 18 MP, hanem mint tudjuk interpolálással készülnek azok a pixelek. Talán éppen emiatt azt vettem észre, hogy a harmadára lekicsinyített képek tűnnek a legszebbnek. Vagyis a normál 18 MP lekicsinyítve 6 MP-re egész biztosan szebb képet eredményez mint az eredetileg 6 MP-es normál DSLR kép. Tudom, hogy a Foveon még gyerekcipőben jár és talán nincs is 6 MP-es szenzoruk (nem néztem után, de csak 4MP-re emlékezem), de szerintem az igazi előrelépés DSLR terén az lesz, ha a Foveon harmadméretben, harmadfelbontású szenzoron, harmadfelbontású objektívvel NAGYJÁBÓL hozni fogja a mai 18 MP-es minőséget.
A Foveon 4 MP-e nyilvánvalóan veri a hagyományos DSLR-ek 4 MP-ét. Az lenne az izgi, hogy feljebb meddig veri a nagyobbakat nyilván 12 MP-ig bezárólag.
Persze ez ebbe a tesztbe nem fér bele, majd talán máskor:)
Jó munkát a teszthez!
pistik100d szólt hozzá 2010. feb. 15. napján 16:49-kor.
Igazából nem az a kérdés, hogy jó-e a felbontás növekedés, hanem az, hogy ez tükrösöknél hogyan játszódik le (mert kompaktnál láttuk).
Foveon azért egy fokkal más. Az egy “kicsit” túlzás, hogy ugyanazt, tudja egy 6 Mpixeles FOVEON X3, mint egy 18 Mpixeles Bayer-rácsos, Már anno a Sigma SD10-nél látszott, hogy egy 6 Mpixeles Bayer-rácsos is képes leverni (akkor 3,5 Mpixeles volt az X3).
Utána a 4,7 Mpixeles SD14-nél hasonló volt tapasztalható: a 10 Mpixeles Pentax bizony szarráverte az SD14-et részletek tekintetében.
Nagy kár, hogy az X3-akat mindig csak kullogtatták a Bayer-rácsosok mögött.
Ha a 6 Mpixeles DSLR-esek korában kihozták volna a 6 Mpixeles X3-at, akkor óriási előnyben lettek volna.
De követni kellett volna a felbontásnövelést, hiszen nagyjából csak 2x-es felbontáselőnye van az X3-nak.
Csak hogy ne a levegőbe beszéljek:
http://pixinfo.com/cikkek/sigma_sd14.5
RAW, 10 Mpixeles képeket érdemes megnézni.
Egyébként hol találtál 6 Mpixeles FOVEON X3-at?
Lehet eltévedtem a gépek között, de én csak 4,5 Mpixelesig látom őket a Sigmánál.
Abban egyébként igazad van, hogy a pixelenkénti RGB rögzítéshez kisebb vonalélességű objektív is elegendő.
Ismét csak kár, hogy a FOVEON X3 leragadt 4,5 Mpixelnél, ami jó esetben 8 Mpixeles Bayer-rácsos DSLR képével felel meg (a színi problémáktól most tekintsünk el).
Szóval igazából ahhoz, hogy labdába tudjon rúgni a Sigma és a Foveon X3, most kb. 8-9 Mpixelnél kellene járniuk.
A 18 Mpixeles DSLR-esek nem interpolálnak (demozaik eljárás van, de ne keverjük a digitzoomos interpolálással, mert nem ugyanaz).
Lekicsinyítés: jah, de ne felejtsd el, hogy a képeket monitoron nézve valójában azt teszed, mintha egy negatívot lupéval néznéd. Egy fotónak nem ez a végfelhasználása, az a papír (vagy az 1 Mpixeles webes kép).
Az igazi előrelépés az lenne, ha végre dinamikában is lenne fejlődés. A legnagyobb gond ugyanis manapság nem az, hogy a 18 Mpixelt milyen objektívvel lehet kihasználni a 15 Mpixellel szemben (fixekkel simán), hanem az, hogy HDR-t, rétegezést, vagy Lightroomos ecsetelgetést csináljunk-e
).
Részemről a felbontás növelés üdvözlendő, miután ledöbbentem a ténytől, hogy az EOS-7D ISO12800-as képe 3 Mpixelen (vagyis 21×15 cm-es papírképen (!) ) kevésbé látszik zajosnak, mint az EOS-10D ISO3200-a! Pedig a szenzorméret azonos.
Ha ez folytatódik, akkor simán lehet majd fotózni ISO12800-zal is, még ha monitoron 1:1 raszterillesztéssel nézve elég ratyi is lesz a kép (igen, csak mindez mondjuk 24 Mpixelen
Birdie szólt hozzá 2010. feb. 15. napján 21:14-kor.
Nem “találtam” 6 MP-es Foveon-t pusztán elméleti síkon próbálom megközelíteni a dolgot. Úgy látom, hogy elméletben neked is szimpatikus a Foveon azt tudtam, hogy gyakorlatban még nem bizonyított. Nem jártam kellőképpen utána a részleteknek – de majd fogok mert ez érdekel – egyszerűen azt tartom luxusnak, hogy az objektív “elküldi” a teljes RGB infót a pixelnek a pixel viszont csak R vagy G vagy B infót használ fel az RGB jelből. Nyilván a Bayer rácsos demozaik eljárás (amit én tévesen interpolálásnak mondtam) jó volt induláskor hiszen a kis pixelszámú szenzorból minél többet akartak kihozni. Ezzel viszont egy idő után le kellett volna állniuk és akkor most nem lennének 30-40 MB-os RAW file-ok és kisebb felbontású objektívek is elégségesek lennének. Szóval ha a Foveon jól működne akkor kisebb file mérettel gyengébb obival is lehetne hasonló minőséget elérni. Csak ehhez ugye kellene a Canon vagy a Nikon érdeklődése a Foveon iránt (de hát egyik sem akar fejleszteni olyan gépet amihez nem kellene csúcs objektív).
Igazából azt nem tudom feldolgozni, hogy ha – ahogy írod – 3 MP-en nézünk meg egy papírképet akkor mi a francnak kell 18MP-el fotózni a mondjuk 10 MP helyett. Értem én, hogy a 18 MP-es kép lekicsinyítve szebb lesz 3 MP-en mint a 10 MP-es, de ez nekem akkor is luxusnak tűnik és úgy érzem, hogy a Foveon lenne a jó irány.
Az ISO és dinamika fejlődés fontossága terén maximálisan egyetértek és talán még ideraknám a gyorsabb és pontosabb AF-t is.
Köszönöm a pontosításokat. Most már azért jobban várom a DSLR evolúció tesztet. A Foveonnak meg utána nézek, hogy hol tart. Kár lenne, ha eltűnne a süllyesztőben.
pistik100d szólt hozzá 2010. feb. 15. napján 23:14-kor.
Egyetértek a Foveonról írtakkal.
18 Mpixel vs. 10 Mpixel.
Hogy luxus-e vagy sem?
Szerintem nem.
Inkább közelítsd meg onnan, hogy 4-5 évvel ezelőtt a 10 Mpixeles DSLR-ek 300e Ft-ba kerültek, ma ugyanennyiért 18 Mpixelest lehet venni.
Luxus? Talán nem.
Legalábbis ilyen alapon nézve.
Persze ha vásárlás előtt áll valaki és ugyanolyan képességű 15 vagy 18 Mpixeles gép közül kellene választani, ahol a 18 Mpixeles 20%-kal drágább, ott valóban luxus a 18 Mpixelest választani. Bár ilyen helyzet a való életben nincs, mert nem a 18 Mpixel miatt veszi meg az ember az adott gépet, hanem a több és jobb szolgáltatás miatt (pl. az említett AF).
Foveon: szerintem már eltűnt
SD14 óta nem volt X3 fejlesztés, a sigma DP széria is az SD14 szenzorából próbál érvényesülni. SD14 2006 szeptemberében jött ki, azóta semmi. Vagyis több, mint 3,5 éve semmi előrelépés nem történt a Foveonnál. Ez azért jelent valamit. 
Birdie szólt hozzá 2010. feb. 16. napján 09:58-kor.
Köszönöm a linket látom, hogy az SD14 rendesen körbe lett járva. A K10D előnye tényleg meggyőző habár – le a kalappal – minden esélyt megadtatok a Foveonnak.
Igazad van, hogy új szenzort nem hozott ki a Sigma jó ideje, a másfél éves SD15 is “csak” egyéb fejlesztéseken esett át (új procit kapott). Fórumokon megszállottan várják az SD16-ot új szenzorral (6MP köré lövik be).
Az én 6MP-es gépem felbontásával semmi baj nincsen, de egyéb tulajdonságaiban már kezdem kinőni (AF, ISO).
Évi 5 db DVD-t írok tele mentés célból. Belegondolni is fáj, hogy mennyi DVD kellene “hard” mentéshez 18MP esetén. Ráadásul Ti is azt sugalljátok erősen, hogy a 18MP-es gépekre Istenkáromlással egyenértékű a régi kitobikat felcsavarni (pedig jónéhányan vették meg a kitobikat azzal a felkiálltással mondjuk a Canon 300D-hez, hogy 5 év múlva elég lesz csak vázat cserélni). Szóval most ha új váz, akkor legyenek új obik is (Canon és Nikonnál már csak a stabi miatt is) sőt a P4-es PC-met is cseréljem le mert a LR irdatlanul lassú lenne a 40MB-os RAW-okkal. Hát ez nem túl biztató jövő. Őszintén remélem, hogy a K100D-m még sokáig fogja bírni a gyűrődést. (Egyébként is szerencsére a Pentax egyelőre leállt 14MP-nél. Canonosként viszont eléggé bosszantana a 18MP-es belépő gép és az előbb említett kényszerű obi csere főleg a stabik miatt.)
Szóval talán még lesz SD16 én drukkolok a Sigmának…
pistik100d szólt hozzá 2010. feb. 16. napján 11:10-kor.
Hát nem tudom, nem hiszem, hogy az adattárolás annyira komoly összeg lenne.
Nem DVD-re kell írni, hanem külső, lecsatlakoztatható merevlemezre.
1 TB-os vinyó külső házzal, nagy sebességű eSATA porttal 24-25e Ft-ért már megvehető.
Ez azt jelenti, hogy 24-25 Ft-ba kerül 1 GB, ráadásul újraírható. 4,7 GB-nyi (vagyis 1 DVD-nyi) anyag eltárolása így 117 Ft.
Drága ez?
Szerintem nem.
S egyre olcsóbb…
Jó persze ha 3 Mpixeles JPEG képeket teszel rá, nyilván később telik be. De itt lehet szelektálni. Én csak azokból a képekből tartom meg a RAW fájlokat, amik makulátlanul jól sikerültek. Az emlékképekből elég a feldolgozott JPEG.
Hogy kár-e 18 Mpixelre kitobi? Nem kár, csak olyan, mint egy Ferrarira Matador gumit rakni. Nem fogod tudni kihasználni a gép előnyeit.
A kérdés persze ilyenkor mindig az, hogy egyáltalán kell-e kihasználni. Plakát méretnél (vagy komoly kiállításhoz) kell. Kisebbnél felesleges…
P4-es PC-d nem lassú, jó az, csak adjál a Lr alá kellő RAM-ot (mondjuk 2 GB alatt ne gondolkozz
)
Én dolgozom nagyon nagy felbontású RAW-kal is, hiszen a fullframe-es gépek tesztjénél kell.
Nincs überkomoly gépem, egy 2,6 GHz-es DualCore proci, amit tavaly 15e-ért vettem, meg alája 3 GB RAM (mennyi annak manapság az ára? 5e Ft?)
Ezzel a konfiggal 24 Mpixeles RAW-kat remekül lehet konvertálni.
Egyébként ha valakit zavar a túl nagy felbontás hátrányai (adattárolás, képfeldolgozás, objektívek), használhat a Canonnál sRAW-t, vagy mRAW-t. És akkor se az adattárolás, se a képfeldolgozás, se az objektívek tekintetében nincs komolyabb igény, mint egy 5-10 Mpixeles gépnél (na persze 550D-ből ezt a fícsört kihagyták, de 50D-ben, 7D-ben benne van).
Birdie szólt hozzá 2010. feb. 16. napján 19:31-kor.
A 2GB RAM meg van, de a LR most is 5-6 másodperc alatt renderel be egy RAW-ot. Ez a még elmegy kategória.
Külső vinyóm van, a DVD-re még ki nem írt képeket rakom rá. Emellett az összes képem fent van a PC-n is. Asszem igazad van, hogy a RAW-ok többségét feldolgozás után kár megtartani, de ugyanakkor az olcsó tárolás mégis amellett szól, hogy tartsam meg mindet. A RAW ugye a digi negatív, negatívot pedig nem dobunk el. (Egy éve szkenneltem be a filmes negatívokat nagyon jó, hogy megvoltak.)
Az évi 3-4000 képem kezd aggasztani (most nem a tárolásra gondolok). Mit fogok kezdenei húsz év után 80-100 ezer fotóval? Ember nincs aki végig tudná (akarná) nézni! Talán évente a 100 legjobb (legfontosabb) képet ki kellene választani és külön rakni? vagy eseményenként, témánként egyet-kettőt? Nemtom, egyelőre csak gyűjtögetem, valszeg a dinók sorsára jutnak a képeim, talán max. az esküvős képek túlélnek néhány generációt…de ez így, addig is jól van így…asszem:)
pistik100d szólt hozzá 2010. feb. 16. napján 20:21-kor.
Kedves Birdie!
Köszönöm, nagyon tanulságos volt ez a teszt is. Érdekelne viszont, hogy miért nem teljesen ugyanazokat a szempontokat vizsgáltátok, mint a G sorozatnál. Azaz, itt miért nem szerepel a Színek/színezet/tónusok táblázat. Vagy csak figyelmetlen vagyok?
Totálkezdő szólt hozzá 2010. márc. 8. napján 08:06-kor.
Szia!
Jó észrevétel.
Egyébként az EOS-7D színkezelésében van előrelépés a többihez képest, leginkább a bíbor visszaadásában.
Nos, amiért színeket nem teszteltünk, az két okra vezethető vissza:
- egyrészt a Canon PowerShot G sorozat első gépeinél jól látható színkezelési problémák jelentkeztek, ami miatt akkor ezt és ennek kijavítását is vizsgáltuk. Most a Canon EOS modelljeinél ilyen nem annyira vehető észre, így nem tartottuk fontosnak értékelőink újabb fél órára feltartását
- másrészt a Canon és Nikon színkezelése egyébként is jelentősen eltér, így nem biztos, hogy korrekt lett volna, ha két gyártó két eltérő látásmódját teszteltük volna, ráadásul úgy, hogy nem a gyártó által javasolt saját RAW konverterét, hanem az Adobe szoftverét használtuk.
Sajnos sok esetben nem ugyanazokat a színeket kapjuk a Lightroom-ban, mint a gyári konverterben. Ez Canonnál még alig érezhető, de Nikonnál jelentősebb a különbség (annak ellenére, hogy az Adobe többféle színprofilt is kínál).
Gyári konverter pedig azért nem használhattunk, mert az az élesítést kezelné teljesen máshogy és ismét unfair lenne a teszt.
Persze megoldható lenne, hogy csak a színezet kérdéskörében használjunk gyári konvertert, s ezeket újabb papírképre dolgoztassuk ki, de tesztünk fő célja nem ez volt, így ez a megoldás eszünkbe se jutott, szimplán elhagytuk a színezet/tónusok vizsgálatát, mondván drasztikus előrelépést nem látunk.
Birdie szólt hozzá 2010. márc. 8. napján 11:00-kor.