DSLR-evolúció

Tavalyi Canon PowerShot fejlődés teszünk után idén a tükörreflexes masinák evolúcióját vizsgáltuk. A két legelterjedtebb gyártó, a Canon és a Nikon tükörreflexeseit próbáltuk ki.

Mintegy 9 fényképezőgép beszerzését követően mintegy 7 év fejlesztését vizsgáltuk meg alig több, mint 7 óra alatt.

A Canontól az EOS-10D, 20D, 30D, 40D, 50D és 7D, míg a Nikontól a D100, D200 és D300 járt nálunk egy rövid próba erejéig.
A lényeg ugyanaz, mint a tavalyi Canon PowerShot tesztünk során, vagyis az, hogy volt-e értelme a felbontás növelésnek, több előnnyel járt-e a képminőség terén, vagy inkább csak a problémák hosszú sorát hozta be.

Nem szeretném lelőni a poént, de első körben nagyon úgy néz ki, hogy a Canon PowerShot fejlődés-teszthez hasonló eredménnyel záruk a DSLR-evolúció tesztünk is. Legalábbis a D100-D300 vonalon határozott és egyértelmű a fejlődés, jóllehet, itt CCD-ről CMOS-ra váltás is történt. Érdekesebb lehet ennél a Canon vonal fejlődése, hiszen már a Canon EOS-D30 is CMOS szenzoros volt. Sajnos a legrégebbi Canon DSLR gép, amit sikerült beszerezni, az a 10D volt, így a 3 Mpixeles korszak kimarad a tesztünkből, de remélhetőleg így is látványos lesz a végeredmény.

Hogy mikor készül el és mikorra olvasható? Jó kérdés. Az ISO tesztábrák lefotózása megtörtént (köszönet Domshow-nak az EOS-30D-ért és Hápicicának a D100-ért), de innen még hosszú út vezet a végleges cikkig (legalább 3 emberrel sorba kell rendeztetni a még el sem készült papírképeket).

Elöljáróban csak annyit: ezúttal is úgy tűnik, hogy a nagyobb felbontás a képminőség kérdésében nem hátrány, inkább előny, még akkor is, ha minimálisan magasabb képzajjal kell számolnunk.

A kész cikk:
Digitális tükörreflexesek a megapixel háborúban