Utazóknak: Sony Cyber-shot DSC-H20

HX1-es bétateszt után jöjjön végre egy igazi részletes teszt. Ennek alanya szintén a Sony műhelyéből került ki, méghozzá egy zsebre vágható ultrazoom. Najó a zsebre vágás kicsit erős, de egy méretesebb zsebbe tényleg belefér. A Panasonic jó öreg TravelZoom szériájának sikerén felbuzdulva a Sony is kihozta saját utazózoom kompaktját, ahogy egyébként a Canon is tette a PowerShot SX200 IS-ével.

A Sony Cyber-shot DSC-H20 adatlapján nézve először azt hittem, hogy „sima” ultrazoom lesz kis markolattal.
A dobozból való kibontás után azonban meglepődve láttam a méreteit. Sokkal nagyobbra számítottam.
Valójában ekkor tudatosult benne, hogy ez a Panasonic TZ gépeire hajaz. Tény, jobb lett volna előre utánanézni, de ez most az adatlap és a bejelentéskor kapott anyagok végiglapozásával ki is merült.

Első körben rögtön a HX1-gyel való hasonlóságok tűntek fel. Persze nem is meglepő ez, hiszen a menürendszer gyártón belül nem szokott változni.
Ami viszont kicsit hiányzik, az a vezérlőtárcsa. Míg a HX1-en van, a H20-ról ez lemaradt.
De ez sem annyira meglepő, mert a H20 nem annyira a kézi beállításokra van kihegyezve.
Bár van manuális módja, ahol lehet záridőt és rekeszt is állítani, záridő- vagy rekeszprioritásos félautomata üzemmódja nincs, ráadásul igazi blende sincs a gépben. A szűkebb rekesznek megfelelő csökkentett fényáteresztő képességet ND szűrővel oldották meg. Ennek az is az eredménye, hogy a kromatikus aberráció (ami egyébként az ultrazoom kategóriához képest egyáltalán nem vészes) nem befolyásolható szűkebb rekesz használatával (merthogy nincs is szűk rekesz csak szürkeszűrő), valamint az, hogy a mélységélessége sem kontrollálható.

Ettől eltekintve első körbe bele lehet szeretni a kis masinába.
Második körben már annyira nem. Az évszázad legrövidebb hétvégéje után (ami mindössze 23 óra volt 🙂 ) annyit biztosan megállapíthattam, hogy az akksija – bár Li-ion – nem bírja sokáig táplálni a gépet. Azt hiszem, ez lesz a gép másik gyenge pontja.

Ami viszont tetszett, hogy a videófelvételkor itt is használható a zoom, s a HD 720p-s videók elég jól tömörítettek (no azért nem H.264, de MPEG-4).

Nem rossz a sorozat módja sem. Noha a specifikációk 1,8 kép/mp-ről tesznek említést, ez a nálam lévő modellnél csak 1,67 kép/mp. Átlagos felhasználásra még jó. A sorozat hossza viszont remek, ez talán ellensúlyoz egy kicsit a viszonylagos lassúságból: akár 10-11 képig is tudja tartani ezt a sebességet a DSC-H20, s ha betelik a puffer, akkor sem áll le a felvételezés, mint sok kompaktnál, hanem folytatja amíg csak bírja szuflával.

Már ha az akku bírja 🙂 Pár órás fotózás után ugyanis megadhatja magát. Tegnap fullra volt töltve, készült vele 5 perc videó meg kb. 200 kép, ma reggel bedigiztem a menüjét ez volt kb. 45 perc, leírtam a menürendszert (pontosabban frissítettem a HX1-ből átvettet), lőttem még 15-20 képet, majd délután a lányomról készült volna pár kép. Amikor bekapcsoltam akkor már villogott az akkujel.

Fene egye meg pedig olyan jó kis buborékokat fújt. Nagy sietve gyorsan lőttem róla 4-5 képet, azután meg is adta magát az akku.
Sajnos szűk is lett a kép, eléggé elsiettem a dolgot. Emlékképnek azért jó lesz, no meg tesztfotónak…

Nagyjából itt tartok egyelőre, részletes cikk természetesen a Pixinfon lesz majd.

Frissítés: Elkészült a Sony Cyber-shot DSC-H20 részletes tesztje.