A fotózás többnyire a kreatív tevékenységek közé tartozik, kivéve, ha az ember fényképezőgép teszteléssel foglalkozik. Ilyenkor ugyanis kicsit mások a célok…
Sokat gondolkoztam már azon, milyen tesztkép az ideális egy fényképezőgép bemutatásakor. Nyilvánvaló, hogy az életszerű helyzeteken túl az is fontos, hogy lehetőleg az egyes gépek közötti tesztfotók valamilyen szinten összehasonlíthatók legyenek.
Ez jó, hiszen így az azonos témájú tesztképek azért valamelyest összevethetők, jóllehet semmi sem garantálja, hogy tökéletesen megegyező fényeket sikerül elkapni. Legalábbis kültéren. Bár a „műtermi” tesztképeink (szárazvirág kompozíció, szétszerelt óra kompozíció, ‘lustavarrónő’ munkája kép) részben fixen rögzítettek, sajnos nincs annyi helyünk, hogy mindegyiket pontosan ugyanúgy hagyjunk, s a fényeken se módosítsunk. Bár a tesztgépeket egyébként sem biztos, hogy ugyanoda le tudnánk helyezni, tekintettel arra, hogy az egyes modellek más és más makrómódokkal rendelkezhetnek (egyik nagylátószögnél, másik zoomállásban, kisebb-nagyobb tárgytávolságokkal, stb.). Az egyetlen biztos pont a szárazvirág kompozíció lehetne, de hely szűkében ezt is el kell pakolni.
Visszatérve a tesztképekre: sajnos az ember pár alkalom után nagyon belefásul ezeknek a képeknek a készítésébe, már rutinból készülnek, s könnyen áteshetek a ló túlsó oldalára.
Éppen ezért pár éve megpróbáltam olyan helyeket keresni, melyek reális környezetet adnak, mégis összevethető tesztképeket tesznek lehetővé.
Ilyen a ceglédi piacon Éhmann Ferencék zöldségkereskedése, ahol a minőségi áruk fotózása valamelyest állandó tesztképnek minősíthető (a fények itt sajnos nem befolyásolhatók, tavasszal és ősszel szabad ég alatt (jobb esetben szórtfényben), nyáron néha napfényben, néha a napernyő alatt vannak a paradicsomok, paprikák, narancsok.
Esti, pontosabban kékórás képnek a Ceglédi Gyógyfürdő és Szabadidőközpont mögötti mesterséges tavacska szolgál, ahol elméletileg a hosszúzáridős fotók képzaja, valamint a hotpixelek vizslathatók.
Érdekes hely ez, az elmúlt ‘nemistudom’ hány év alatt (talán 4-5?) összesen kétszer volt olyan, amikor a Hold látszott a tesztképen.
Amit viszont utálok az a nád. Pár év alatt a vízpartról fel kellett költöznöm szép lassan egy magaslatra. Remélem a mostaninál nem nő magasabbra.
Ide egyébként a kékóra miatt az év egyes szakaszaiban más és más időpontban kell kimenni, télen délután fél 5-kor, nyár közepén este 10 óra felé.
Enteriőr fotókat szintén a fürdő közelében, a Best Western Hotel Aquarell-ben készítem. Itt nagyon szeretem a tapéta textúráját, ahol a kis érzékenységen alkalmazott zajszűrés hatása is remekül látszik. Néha a recepciós pulton szép virágkompozíciók szerepelnek, jó nagy térrel mögötte. Ezt is szeretem, még kompakttal is egész jó mélységű képeket lehet ott csinálni.
Másik kedvenc helyem a ceglédi katolikus templom, ahova érdekes módon vasárnap délután nem lehet bejutni, de egyéb időben végülis igen.
Elhelyezkedése miatt elsősorban a koradélutáni órákban lehet elfogadható képeket csinálni. A tavaszi és őszi nap besüt az ablakokon, s rávilágít a pillérekre, ami visszaderít az oltárra.
Nyár közepén viszont a besütő nap már káros, pont az objektívbe ver.
Kifejezetten utálom a zoomátfogást bemutatú tesztképet, amely a ceglédi Református Nagytemplomot mutatja a Szabadság térről fotózva. Hogy miért utálom? Mert északi fekvéső, így jó esetben reggel lehet elkapni surlófényben, de délelőttől kezdve már csak ellenfényben lenne fotózható. Ősz végétől (kb. november) a Nap már annyira laposan jár, hogy már nincs is olyan időpont, amikor nem ellenfényes a kép.
Kicsit sokat írtam eddig, de talán fontos ez ahhoz, hogy értsük a teszthelyszínek kiválasztásának miértjét és okait.
Az eddigi helyszínek között van sok, amit szeretek (főleg a hotelt és a piacot), az itt készült képek valahogy mindig szépek, legalábbis nekem.
Most azonban találtam egy igazi aranybányát, ahol eddig kétszer voltam, de nagy kedvvel megyek vissza.
A Szuterén Ajándékbolt tele van mindenféle csecsebecsékkel, amikről hangulatos képeket lehet lőni. Ezek azon túl, hogy összehasonlíthatók, még jól is néznek ki. Egy ideig biztosan kreatív lehetőségeket adnak majd, bár tartok tőle, hogy néhány alkalom múlva ez is csak a szokásos rutinnal készül majd.
A megvilágítás sajnos elég vegyes, részben izzós, részben fénycsöves, ráadásul a mennyezet sárga, tehát indirekt vakuzás se nagyon jön szóba.
Egyelőre marad a RAW formátum, de ha olyan kompakttal hoz össze a sors, ahol nincs RAW, ott muszáj lesz egyedi WB-vel játszani.
Egyelőre azonban élvezem az itteni fotózást, eddig az Olympus E-30 és a Nikon D3X teszt során készültek itt képek. Az E-30 teszt során a helyi esküvői kiállítás miatt az esküvős sarok nem volt berendzve, most a D3X-nél azonban igen.
A tesztképek szerintem szépek lettek, de persze kíváncsi vagyok mások véleményére is.
Sajnos egy óriási szenzorkosz eléggé elcsúfítja a képeket, ez ellen sajnos nem túl sokat tudok tenni. Már amikor kézhez vettem a gépet az irodában, akkor is koszos volt. Ott letisztítottam, de úgy tűnik, a tükörakna tele van porszemmel és szösszel. Nem tudom az előző kedves tesztelők mit műveltek ezzel a vázzal, de borzalmas, hogy milyen állapotban került vissza a Nikonhoz.
Azóta még kétszer tisztítottam, de mindhiába, mert a tükörcsapkodás után előbb-utóbb megint csak felkerül egy kosz.
Érdemes megnézni a lenti, új teszthelyszínen készült képek bal alsó sarkát, ahol egy – a valóságban – icipici szösz nyoma látszik, de elég brutálisan.
Mice szerint ez nem is szenzorkosz, hanem egyszerűen szenzorállatka 😀
No megint szófosásom volt, íme hát a képek:
3 hozzászólás a(z) Új teszthelyszín + gigantikus szenzorkosz bejegyzéshez