Egy biztos: a nyár nálunk nem lazsálással telt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy kifutottunk a tesztelhető gépekből. Amit lehetett (és érdemes volt) tesztelni, azt kipróbáltuk. A már kaphatóakból nem igen van olyan, amit érdemes volna részletes teszt alá vetni (vagy mert már régi és heteken belül jön az utód, vagy mert hobbifotósnak való, akit nem érdekel, hogy milyen az aberráció, meg a torzítás), az újakat viszont még nem lehet kapni.
Ennek okán most két ultrakompakt vendégeskedik nálam, melyek az Olympus berkeiből érkeztek.
Sem az Olympus FE-5020, sem az Olympus mju-7010 nem nevezhető tesztelőbarát fényképezőgépnek. Nyilván ez nem von le semmit (és nem is kell, hogy levonjon) az értékükből, de azért mókás dolog, hogy sem a kártyafoglalatot nem lehet kinyitni állványon lévő gépen, sem USB kábelt nem tudunk belé tuszkolni. Így aztán minden egyes tesztfotó után állványról le, talpat le, kártyát ki, leolvas, majd fordított sorrendben vissza az egészet.
Még szerencse, hogy manuális fehér-egyensúly nincs is a gépben, így nem is kellett annak beállításával szöszölni.
Ezen felül a termékfotózásuk se egyszerű. Egyik gép fehér burkolatú, másik nemes egyszerűséggel fém burkolatot kapott, ráadásul görbítve, hogy véletlen se legyen könnyű a dolgom 😛
Hát megizzadtam vele, annyi szent.
|
|
|
|
A két szóbanforgó gép az ultrakompakt kategóriába sorolható. Ez azt jelenti, hogy méretüket tekintve mindegyik elrejthető egy emberes férfikézben.
Mindkét változat kb. 2,5 cm vastag az objektívnél. Ez azért is érdekes, mert az FE 5×-ös, míg a mju 7×-es zoomobjektívet kapott. Csoda volt ilyen kis méretre bepaszírozni az objektívet (ne feledjük, emögött még ott a CCD, az alaplap és az LCD is!)
|
|
|
|
A gépek egyébként nem különösképp okosak, egyszerű hobbigépeket kell elképzelni, kis vázba szerelve. A mju-7010-nek van üzemmódtárcsája is, az FE-5020 azonban ezt sem kapott (kicsit fura is, hogy a videófelvételt minimum 6 gombnyomással lehet csak elkezdeni, olyan mélyre rakták a menüben).
Ezekben a modellekben már megtalálhatók az Olympus mágikus szűrői, amelyek ismerősek lehetnek az E-620-as tükörreflexeből, igaz, ott művészi szűrőknek hívták. Nem kell ezen csodálkozni, aki művész, használjon E-620-at, aki meg csak varázsolni akar, nos, neki ott az FE, vagy a mju 😛 .
Visszatérve a mágikus szűrőkre, hát izé, talán egynek van értelme is, de a másik négy teljesen használhatatlan és felejtős.
Példakép lesz majd a tesztben.
A mju-7010-nek van egy érdekes szolgáltatása. A hátsó négyirányú navigáló gombok, illetve a felettük és alattuk található gombsor szépen világít, ha ezek valamelyikét megnyomjuk. Ezzel ment meg minket a sötétben való tapogatózástól.
Videófelvételt sajnos egyik gép sem készít HD-ben, pedig manapság ez már izgalmas lehetőséget kínál.
Ez mondjuk az árukban is érezhető: az FE-5020 48.900 Ft, a mju-7010 73.000 Ft. 49e Ft-ért nem is nagyon várhatunk HD videót, bár a 73e Ft-ra csak kicsit kell rápakolni és máris van HD videónk például a Panasonic Lumix DMC-FX40-nel (ami egyébként szintén 12 Mpixeles, igaz, nem 7×-es, csak 5×-ös zoomja van, de 25 mm-es nagylátótól indul, szemben a mju-7010 28 mm-ével).
Túl vagyok egyébként az első tesztfotózáson is, a képközép jó, a sarkok már nem annyira. De ez várható volt ekkora felbontásnál.
Frissítés:
Olympus FE-5020 teszt
Olympus mju-7010 teszt