Birdie blogja

Keserédes: sütemény-különlegesség bemutató

Kis városom augusztus 20-i ünnepségének progamjában egy érdekes és új lehetőség keltette fel a figyelmemet.
Azt mondja: Helyi és környékbeli cukrászdák és pékségek sütemény-különlegességeinek bemutatója az ünnephez kapcsolódóan, majd ezt követően ingyenes kóstoló. Korlátozott számban kóstolójegyek válthatók a ceglédi Tourinform Irodában. Csak az előre megváltott jegyek ellenében tudunk minden érdeklődő kedves vendéget kiszolgálni.
A sütemények általában édesek, ez a bemutató azonban keserű volt.

Az alapötlet nagyon jó. Hívjuk össze a környék sütiseit és mutassuk meg mit tudnak. Ez a vállalkozóknak reklám, a városnak érdekesség.
A szervezők azt találták ki, hogy előre igényelt jegyek ellenében lehet majd megkóstolni a süticsodákat. Ezeket ki is kértük, meg is kaptuk. Ma 12:40 körül értünk be a városba, ahol összefutottunk anyummal, aki elmondta, hogy már nincs egy darab süti se, úgy elkapkodták

Kár, mert így keserű szájízzel távoztunk, s ezzel nem voltunk egyedül.
A bemutatót egyébként délben kezdték volna, s fél 1-től lehetett volna kóstolni. A program azonban módosult, miután a felvonult cukrászdások (vagy azok egy része) nehezményezte, hogy csak azok jöhetnek be a terembe, akik jeggyel rendelkeznek. Bár ez előre így volt megbeszélve, akkor úgy érezték, hogy ez így nem annyira jó reklám nekik és igenis lássa csak mindenki, hogy milyen csodákat csinálnak.
Így hát be is engedtek mindenkit. A csűrhe tömeggel persze nem nagyon lehetett bírni, így a meghirdetettel ellentétben nem 12:30-kor kezdődött a kóstoló, hanem (ahogy hallottam), azonnal. Így történhetett, hogy fél1-re már egy darab kifli nem sok, annyi se maradt.

Az én elképzelésem szerint a következő lett volna jó megoldás (utólag gondolkozva nyilván mindenki okos, de hadd mondjam el az én verziómat), ha:
- a kiállításra szánt sütiket külön asztalon helyezik el, feltüntetve nagy betűkkel, hogy “kiállított termékek, kérjük ne nyúljanak hozzá”, esetleg vitrin alá is lehetne helyezni,
- a terembe bárki bemehet, de a kóstolásra szánt termékeket ténylegesen csak kóstolójeggyel lehessen kérni (pult mögül), a kóstolójegyek darabszámában előre állapodjanak meg (ne legyen több jegy, mint amennyi sütemény)
- a program vége előtt negyed órával, ha még maradt kóstolni való sütemény, azokat a jegy nélküli látogatók között szét lehet osztani.

Így a kecske is megmaradna, meg a káposzta is jól lakhatna. A cukrászok megkapják a nagy reklámot, az ünneplő tömeg megcsodálhatja a sütikölteményeket, az előre gondolkozók meg is kóstolhatják, sőt még a szerencsés ott tartozók is, ha marad sütemény.
Azon is érdemes lehet elgondolkozni, hogy a kóstolójegynek feltétlenül ingyenesnek kell-e lenni.
Tavaly ősszel volt egy Utazás kiállítás, ahol szintén lehetett kóstolni, akkor szabolcsi ételeket. 200 Ft volt egy kóstoló. Nem nagy összeg, mégis megoldja, hogy csűrhe ne legyen.
Az más kérdés, hogy ezt a “kóstolási díjat” nem a szervezők szedték, hanem a szabolcsiak.
De kis szervezéssel ezt is meg lehet oldani: az irodában sorszámozott jegyeket adnak át, az átadott jegyek árát a részt vevő cukrászokkal egyetértésben valamire fordítják. Célszerű valami jótékony tevékenység támogatására, de urambocsá’ akár valamely meghívott vendégelőadó gázsijának finanszírozására is el tudnám képzelni (előtte pedig be lehet mondani, hogy a műsorszám támogatója az X és Y, meg Z cukrászat).

Ez most nem sikerült.
Talán majd jövőre.