Kerékpáros – autós: 1:0

Sokszor hallani olyat kerékpárosok szájából, hogy hülye autósok, nem vigyáznak a kerékpárosokra. De olyat is hallani autóstól, hogy hülye kerékpáros, nem tud közlekedni. Hol az igazság? Egy biztos: nem a kórházban és nem is a temetőben!

1-2 éven belül itt e kisvárosban több olyan autós-kerékpáros baleset is történt, amely halállal végződött. Egyik esetben a téli alacsonyan járó nap vakított el egy sofőrt, aki egy gyermekét az iskolába vagy óvodába szállító kerékpáros nőt ütött el. Másik esetben a gyorshajtás és figyelmetlenség volt az oka egy öreg néni halálos elgázolásának.
De nem kell ahhoz ennyire durva eset, hogy az ember elgondolkozzon.

Reggel késve indultunk el otthonról, a lányomnak 7:45-kor van sorakozó az iskola udvaron, akkorra tehát oda kellene érni. Mi 7:45-kor indultunk.
A megszokott útvonal helyett most egy másikon indultunk el. Mivel a kukásautó épp a mi utcánkban járt, nem akartam azt kerülgetni, vagy éppen ott szobrozni előtte míg valahogy elférünk egymás mellett, így úgy döntöttem, a másik irányba indulok.
Túlzottan nem idegesített a dolog, hogy kis késésben vagyunk, láttam én már jópár anyukát, aki 7:50-kor vitte a gyerekét a suliba. Persze minden nap késni nem lenne szerencsés, de biztos vagyok benne, hogy 1-1 alkalom belefér. A gyereket nagyon nem büntethetik, tekintettel arra, hogy nem rajta múlik, mikor ér be (más kérdés, hogy nálunk néha igen 😛 ).
Éppen kanyarodtam ki a főútra, ahol rendszerint a közlekedők 80%-a kanyarodik is tovább balra, mert az vezet a centrumba (sokszor mi is arra vesszük az utat). Mi azonban most egyenest kellett menjünk.
Előttünk egy kerékpározó srác, aki egy pillanatra hátra nézett. Ági mondta is, hogy vigyázz, be fog kanyarodni balra.
Ezt persze sem balra húzódással, sem kézjelzéssel nem adta tudtomra, csak az a bizonyos hátranézés lehetett intő jel.
Én viszont úgy gondoltam, hogy mivel hátranézett, ha balra is akarna kanyarodni, nyilván megvárná, hogy elhaladjak mellette. Ebből a gondolatmenetből egyenesen következett, hogy elkezdtem enyhén gyorsítani az útra kikanyarodás lassúságát követően és megkezdtem a kikerülését.
Na ebben a pillanatban kezdett balra kanyarodni. Satufék, ABS szerencsére megfogott, kb. 10 centire állhattam meg mögötte. Oltári mázli, hogy senki nem jött mögöttem és nem állt bele a seggembe. Neki meg oltári mázli, hogy nem siettem…

Namost, ha nem úgy indulok el reggel, hogy „kit érdekel egy kis késés”, hanem sietősre veszem, akkor gyaníthatóan nem is enyhe gyorsítást eszközöltem volna, hanem egy erőteljeset és a srác most valamelyik ambulancián feküdne jobbik esetben csak egy kartöréssel.

Persze van tapasztalatom a másik oldalról is, sok esetben az autósok a hibásak, nem egyszer fordult elő velem, hogy kis libahajszolóval mentem az út szélén, egy kocsi pedig tőlem 30 centire száguldott el cirka 80-nal. Persze mindez városban. Ha én éppen akkor egy kátyút kerülök ki, akkor most nem írnám ezt a bejegyzést.

Miért is ragadtam tollat?
A sokszor hangoztatott, unalomig ismételt, de mégis talán nem eléggé átgondolt és megszívlelt mondat leírásáért:
Óvatosan közlekedjünk, nem csak magunkért, de másokért is felelősek vagyunk. Mindenkit várnak otthon, vigyázzunk másokra és magunkra is!

U.i.: Minden kerékpárosnak: ne sajnálja azt a 200 Ft-ot, vegyen egy nyavajás villogót előre és hátulra!