Birdie blogja

Digitálisfotó kérdezz-felelek #100

Helló, sziasztok

Váltani szeretnék egy bridge gépről (fuji 6500) egy tükörreflexesre (belépő szintű).
Nekem még soha kezembe se járt ilyen gép és a kínálat oly nagy hogy nagyon nehezen tudok választani.
Ebben szeretném segítségeteket kérni.
Én az olympus e520 modelljét néztem ki mivel meglehetősen kedvező az ára a dupla kit obival is. az is szempont volt, hogy a váz stabilizálva legyen és ebben a modellben ez is megvan.
Viszont sokaktól hallottam már hogy az olympusok meglehetősen zajosak. Néhány teszt a csak 3 fókuszpontot is kiemeli mint hátrányt (sajnos ez nem tudom miben nyilvánul meg – ilyen nincs a bridge gépeken)
Illetve néhányan a 4:3 képformátumot is kifogásolják. Miért?
Illetve most láttam, hogy piacra dobták az Olympus e620-ast is ami tele van minden jóval de az ára kit obival 200,000 fölött van.
ennyi pénzért lehet érdemesebb lenne egy más gépet venni?
előre is köszönöm a segítséget

A kínálat valóban nagy, a különbségek azonban viszonylag kicsik, legalábbis ami a képminőséget illeti. Szolgáltatásokban vannak komolyabb eltérések, ezek szükségessége illetve kihasználhatósága pedig mindig attól függ, hogy milyen témát és hogyan szeretnél fotózni. De erről majd később.

A FourThirds rendszerű gépek képzaja valóban magasabb, mint az APS-C-s társaké. Ezen persze nem is kell csodálkozni, hiszen a kompakt gépek kis szenzora is rosszabb érzékenységű és jel/zaj arányú, ezáltal zajosabb képet csinál. A különbség gyakorlati tapasztalatok alapján nagyjából 2/3 Fé-nyi. Vagyis olyan egy FourThirds szenzoros gép ISO400-as képe, mint egy APS-C szenzoros modern digitális tükörreflexes ISO250-es fotója. Vagyis olyan egy APS-C szenzoros modern digitális tükörreflexes gép ISO400-as képe, mint egy FourThirds ISO250-es fotója. Legalábbis zaj szempontjából. Szóval tény, hogy az Olympus és Panasonic gépei kicsit zajosabbak, de úgy gondolom, hogy átlagos felhasználásnál ez nem fog óriási problémát okozni. Persze ezt mindenkinek magának kell eldöntenie a látott tesztképek alapján.

A csak 3 fókuszpont akkor lehet kellemetlen, ha pl. nincs idő újrakomponálni a képet és nem középre szerkesztve akarsz fotózni, hanem a hagyományos aranymetszés elvét követve. Ilyenkor a megfelelő fókuszpontot használva már a komponált képen lehet élességet állítani. Ezzel nekem csupán annyi a gondom, hogy nem minden képet akar az ember ugyanúgy komponálni, így a fókuszpontokat többnyire cserélni kell, ez pedig még az EOS-40D/50D gyors, joystickra rakott megoldásával is kb. ugyanannyi idő, mint egy képet a keresőben fókuszálás után újrakomponálni. Éppen ezért én továbbra is a középső fókuszpontot használom – jóllehet, ez az én gépemnél pontosabb is. Más kérdés persze, hogy ha mozgó célt akarunk fotózni, akkor az újrakomponálás során eltelt idő alatt a céltárgy kieshet az élesre állított tartományból. Szóval az a helyzet, hogy a sok fókuszpont főként az esemény és sportfotózásnál fontos.
4:3 oldalarányt szerintem csak azért lehet kifogásolni, mert megszoktuk a 3:2-t. A legelterjedtebb formátum ugyanis a Leica kisfilmes rendszere volt a filmes korszakban. Innen aztán mindenki megszokta ezt az oldalarányt, pedig portréknál nagyon sokszor alkalmaztak más kivágást, pl. 4:5-öt. Az, hogy az Olympus 4:3 oldalarányt használ persze nem azt jelenti, hogy nem lehet 3:2-es képeket csinálni. Lehet belőle vágni. Csak a keresőben ezt sajnos nem fogod már a képkészítéskor látni.
Én szeretem a 3:2-t egyébként, de a 4:3-mal sincs problémám. Ma már papírképet mindkettőből lehet készíttetni, utóbbinál egy kicsi leesik majd a hosszabbik oldalból (tehát 10×15 cm helyett csak 10×13 cm lesz).

E-620-ról egyelőre nem sokat mondanék, de elvileg hamarosan tesztközelbe kerülhetek vele és akkor okosabb leszek. Az biztos, hogy tudni kell a szolgáltatásait használni és kihasználni. Különben tök felesleges a drágább gépet venni. Hogy érdemesebb-e 200 rugóért valami mást nézni? Na látod ez az, amit én biztos nem fogok tudni megmondani, tekintettel arra, hogy semmit sem tudok a fotózási szokásaidról . Mint írtam, minden szituációnak megvan a maga kellemes, könnyítő szolgáltatása. Pl. ha valaki sokat makrózik vagy tárgyfotózik, annak a LiveView isten áldása. De ezt el lehet mondani a fej fölül fotózás esetéről is. Ugyanígy a gyors sorozat egy olyan fotósnak, aki sokat jár eseményt vagy sportot fotózni, szinte nélkülözhetetlen. De fel lehetne sorolni itt az összes szolgáltatást, hogy mi mikor jó. Talán inkább az lenne a célszerű, ha kérdeznél egy-egy szolgáltatásról, s én akkor leírnám, hogy szerintem mikor hasznos, Te pedig eldöntöd, hogy az számodra fontos-e…