Hétfőn – a Nikon D300s tesztet félig megszakítva – a Canon új PowerShot S90-esével volt találkám…
Imádnivaló ez az új, már-már ultrakompakt gép. Leginkább a képminősége különleges, legalábbis a kompaktok között. Jó-jó, persze nem ér fel és nem is érhet fel a mikronégyharmados kütyük képéhez és a Sigma DP két tagja is csúnyán alázza, de jól tudjuk, hogy mind a mikronégyharmad rendszernek, mind a DP gépnek vannak olyan hátrányai, amelyekkel a PowerShot S90 nem rendelkezik. Ilyen pl. az MFT gépeknél a magas ár, illetve a méretesebb objektív (sajnos hiába a vékony váz, az objekív miatt mégsem vágható zsebre), a DP-nél pedig a fix fókusztávolság, vagyis a zoom hiánya.
Akinek ezek számítanak, jobban jár egy jó minőségű kompakttal, vagy ultrakompakktal, mint pl. a Canon PowerShot S90.
|
|
Kiváló objektív jellemzi, méghozzá f/2,0 kezdő fényerővel. Persze ilyenkor a színi hiba elég szignifikáns, de ezt majd a részletes tesztben tüzetesebben is megnézzük.
A RAW formátum támogatása garantálja a könnyed és veszteségmentes feldolgozás lehetőségét.
A videófelvétel viszont nem túl ütős, VGA felbontásban kimerül a gép képessége, valamint a sorozatfelvétel is lassú, igaz: puffertelítődés után is folytatódik.
|
|
|
|
Én úgy érzem, hogy ügyes és remek gépet dobtak össze a Canonnál, biztos hogy lesz nagy piaca a komoly amatőrök körében.
Az érzékenységet ISO3200-ig növelhetjük, persze ekkor már nem is olyan szép az összkép. ISO400 viszont kiváló.
Mint a G11-nek, úgy az S90-nek is van kevés fény üzemmódja, ilyenkor akár ISO12800 érzékenységet is választhat a gép (a leglassabb használható zársebesség ekkor 1/15 mp).
Hogyan is készítsek ISO12800-as tesztképet? Hiszen a G11-nél még volt segítőm, aki tartotta az ablak elé a sötétítőt, most viszont egyedül voltam.
No akkor okoskodjunk.
Van egy ablak, reluxával, előtte szalagfüggöny, előtte a tesztábra.
A reluxát jobban nem lehet takaróvá tenni, az a kis derengő fény ami bejön éppen elég ahhoz, hogy f4-es rekesznél 1/15 mp-re ISO4000-ISO5000 jöjjön ki.
No akkor árnyékoljunk.
Fogtam a két studiovakut és a hozzá tartozó softboxot és beállítottam úgy, hogy takarja a tesztábra elöl a visszavert fényt.
Ez már jobb volt, ISO10000-ig felment az érzékenység.
Oké, de még 1/3 Fé-kkel sötétebbre lenne szükség.
Afene.
Elő a fotókartonnal. Felülről újabb árnyékolás. Tádááááám: ISO12800.
Hurrá! 🙂
A végén még egy apró trükkre volt szükség, mivel a kevés fény mód nem teszi lehetővé az expozíció kompenzáció használatát, valahogy azt is ki kellett ügyeskedni, hogy mégiscsak világosabb legyen a végső kép, ne olyan sötét, mint ami a G11-nél sikerült.
Mi sem egyszerűbb ennél:
árnyékolás, fókuszálás, önkioldó (amely rögzíti a fénymérést), majd a felső árnyékolás megszüntetése, illetve az oldalsó takaró softboxok elhúzása. Szerencsés esetben nem rúgom oldalba a nagy igyekezetben a tesztábrát 🙂
Az exkluzív bemutató hamarosan olvasható a Pixinfo-n:
Exkluzív: Canon PowerShot S90