Páros év lévén idén is megrendezték a Photokina-t Kölnben. Két évvel ezelőtt autóval utaztunk, de a hosszú út miatt idén inkább a repülő mellett döntött a Pixinfo.
Még áprilisban elkezdődött az idei Photokinás kiutazás szervezése, ami magába foglalta a repülő jegy foglalást és a szállás keresést. Mindez számomra igen kényelmesen történt, hiszen az egészet a főszerkesztőnk szervezte meg. Még szerencse, mert külföldi szervezésben igen rossz vagyok ;).
(előzetesen: képek az oldal alján találhatók, tipp: próbált ki a diavetítés funkciót)
1. nap
E hét kedden, vagyis szeptember 23-án reggel indultunk. A gép 8:55-kor indult volna menetrend szerint, amihez a 2 órás check in miatt 7 körül kellett a reptérre érni.
Előző nap este még jópár megírandó hír volt, amit mindenképpen érdemes volt még aznap megcsinálni, ne maradjon a Photokina idejére.
Terveim szerint 8-9 óra felé már aludni tértem volna, de a munka kissé elhúzódott, így a pakolást is csak este 10 felé sikerült befejezni. Csodával határos módon egyetlen táska elégnek bizonyult a notebooknak, a fotós cuccnak és a ruháknak egyaránt. Nem hittem volna, hogy beférek. Más kérdés, hogy 1 kilóval nehezebb lett a pakk, mint ami elvileg lehetne.
Kedden reggel negyed 6-kor tehát kelés, gyors reggeli az előző nap betárazott csokis croissantból, puszi a lányomnak és a feleségemnek, majd irány az állomás.
A reggeli vonatközlegedés valami fantasztikus. 10 percenként ment vonat BP-re, úgyhogy ha 2 vonatot lekéstem volna, még mindig simán elértem volna a gépet.
Mondjuk felsővezeték szakadás esetére nem volt B-tervem. Nem is tudom mit csináltam volna, valszeg telóztam volna a többieknek, hogy ugorjanak le értem kocsival a beragadt állomásra. Na de szerencsére erre nem volt szükség.
Vonaton általában szoktam dolgozni, úgy az idő is jobban telik, de ezt most kihagytam, mert tudtam, hogy a check in után rengeteget kell még várni. Erre tartalékoltam az akkukapacitásom.
7 órára a vonat rendesen meg is érkezett Ferihegyre, ahol elkezdtem bemajszolni az első szendvicsem.
Sokra nem jutottam vele, mert finoman fogalmazva paráztam (7 éve repültem utoljára no meg elég sok National Geographicos légikatasztrófás filmet néztem, aztán így a tudatalattim nem hagyott nyugton), s a stressztől a gyomrom sem volt az igazi.
A többiek megérkezése után becsekkoltunk, ahol persze muszáj volt meginni az összes italom, amit a szendvicsekhez tartogattam. Ez van. Fél liter piával a gyomromban igazán jól éreztem magam 😛
Hja, azért volt egy poén itt.
Biztonsági ember mondja, hogy rakjak ki mindent a zsebemből, kulcsot, mobilt, és a derékszíjat is vegyem le, szóval mindent ami fém, mert akkor a fémdetektor ajtó sipákolni fog.
Ok, kiraktam a pénztárcám, kivettem a kulcsom.
Irány a kapu.
Sípol 😛
Ja persze, a mobil, aminek fémből van az övtartója.
Levettem.
Újra.
Megint sípol.
Ööööö.
Hja, az öv.
Leveszem.
Újra.
Nem sípol.
Hurrá 🙂
A beszállás előtt volt kb 1,5 óránk, így nekiestem az aznap reggeli híreknek. A Pannon jóvoltából volt is free WiFi lehetőség, így minden további nélkül VPN-en keresztül lehetett nyomatni a hírszerkesztést.
Idő közben előkerült egy újonnan vásárolt Unicum is, amit Tibor felajánlásából meg is húztam.
Mit ne mondjak, jót tett az idegeimnek 😉
Fél 9-kor kiírták, hogy a Germanwings kölni járata előreláthatóan 20 percet fog késni. Hurrá 😛
Persze a végén lett abból 35 perces késés is, aztán mire megtankolták, meg beszálltunk, a végén 45 perces késéssel indultunk.
De a pilóta úgy nyomta neki, hogy 1 óra 15 perc alatt oda is értünk, így végül csak 25 perccel később szálltunk le, mint a tervezett.
Megérkezés után taxival irány Koelnmesse, a vásárváros. Gyors regisztráció után vessük is bele magunkat a lecsóba.
A Photokinás szakmai beszámolókat a Pixinfo.com blogjában olvashatjátok.
Link: http://pixinfo.com/hu/blog/category/photokina-2008/
Ezzel a részével a dolognak nem is annyira szeretnék most foglalkozni, inkább a személyesebb oldala lesz most porondon.
A nap elég hosszúra nyúlt, s bár du. 3 óra felé bemajszoltam a mraadék 1,5 szendvicsemet, 6 körül már igencsak éhes voltam. Akkor indultunk a szállásra is, amit kis kóvájgás után meg is találtunk.
Szerencsére jó helyen volt, így 10-15 percnyi villamosozás és kis gyaloglás után oda is lehetett érni.
Regisztráció, majd szobaelfoglalás után irány vacsorázni.
Greis javaslatára megkóstoltam a Gilden Kölsch sört, ami mit ne mondjak igazán ízlett. Fantasztikus telt zamata van, ha arra jártok és szeretitek a sört feltétlenül kóstoljátok meg ti is (bár németeknél nem olcsó a sör, legalábbis 1,8€ alatt nem láttam boltban sem, erre jön még rá valami 30 cent dobozdíj vagy mifene…).
Este sajnos még az elmaradásokat meg kellett írni, jópár objektívvel lőttünk néhány tesztképet, amit le is kellett konvertálni, meg a szöveget is el kellett készíteni.
Éjfél körül végre nyugovóra tértünk.
Sajnos az éjszaka nem telt teljes nyugalomban, elég rosszul aludtam. Ráadásul reggel 6-kor jött a kukás autó és ott zörgött az ablak alatt, aztán hozták a hotelbe a cuccokat, reggel 7-től meg már lehetett reggelizni és a koránkelők már mentek is. Hogy ez miért zavar?
Csak azért, mert a folyosó vágén lévő ajtó, ami a mi ajtónkkal szemben volt kb 3 méterre, úgy csapódott be, mintha bombát robbantottak volna. Automatikusan becsukódó ajtó lett volna, csak a csillapítás már nem működött benne 😛
Érdekes, hogy a kedves vendégek nem túlzottan törődtek ezzel a ténnyel, s nyugodtan kivágták az ajtót, majd kisétáltak. Az, hogy megfogják esetleg, hogy ne vágódjon be, az luxus.
Hát azt hittem, Európában már ennél előrébb tartunk, de meg kellett állapítsam, hogy mindenfelé vannak eszementek.
2. nap.
Elég hosszúnak ígérkezett, s bár hivatalos voltam egy Epson sajtóreggelire, ezt inkább átpasszoltam a főszerkesztőnknek, mert nekem még volt egy kb. fél órás munkám a Canonos bejegyzéssel.
Munka során pár érdekes azért adódott, pl. a Giottos standon nem engedtek fotózni, hiába lengette az ember a sajtóigazolványát. Mintha attól féltek volna, hogy mi vagyunk a kínai kémek, és éppen a huszadik fajta másolatot akarnánk elkészíteni és ehhez kellenek a fotók. 😛
De volt ilyen máshol is.
Az ilyesmi mindig felbosszant.
Mi a fenének megy ki drága pénzért a kiállításra, ha aztán nem vállalja a nyilvánosságot.
Fura.
Láttunk lomósokat is. Érdekes az a gép. Négy böszme villanó a vaku felett. Csak bele ne nézz 😀
Hja, meg volt olvasást szimuláló néni elterülve a vesszőkanapén. Csak elfelejtette, hogy fordítva tartja az újságot. 😉
A szokásos teendők után délután kicsit korábban indultunk vissza, mert az előző nap nem kicsit fárasztott le. No meg jó lenne valamit látni a városból is.
Úgyhogy fogtuk magunkat, és bementünk a Dóm környékére.
Csodaszép hely az a rész.
Talán a város egyetlen olyan része, ami a régi Köln idézi. Persze ezt is újrahúzták, mert a II. világháborús bombázások során szinte a teljes város elpusztult. Csodával határos módon a dóm megúszta.
Viszont elég érdekes azért az a hely.
Mármint a dóm környéke.
Ott van egy nagy vasútállomás. Ott megy alatta két gyorsforgalmi út. Ott van előtte valami 80-as években épült rusnya épület. Najó, az mondjuk van kb 100 méterre is.
De annyira nem illik a képbe, hogy hihetetlen.
Jah, ahogy a dóm tövébe felhúzott fotósbolt sem, ami annyira drága, hogy simán megpadlóztam.
Ki van írva, hogy akciós a Canon 580 EX II. Nosza gyorsan osztottam szoroztam, aztán kijött 105e Ft-ra.
Hmm, hát itthon is 120e akció nélkül, akkor most ez hogy is? Na ennyit (15e Ft) azért nem ér a garimentesség.
Viszont ami durvább: Canon EOS-50D váz 320e Ft, amikor nálunk 290e hivatalos importőrnél is.
Najó, persze dóm és környéke. De akkor is 🙂
Dómozás után talponállóban ettünk finom kolbászt, meg leöblítettük import dán sörrel (Axl, vagy ilyesmi), majd irány a hotel, ahol ismét a nap előző szakszában összegyűjtött anyagok befejezése volt terítéken.
Immár fél 2-ig tartott ez a játék, de csak eljött a szunya ideje aznap is 😉
3. nap
Valamivel jobban sikerült aludni, de 7 órakor most is felébredtem és nem tudtam komolyabbat aludni utána, csak 10 perceket.
Mivel aznap már indultunk haza, így a teljes pakkal nyomultunk ki a Photokinára.
A Sony-nál, Leica-nál, HP-nál még nem sikerült részletes látogatást tenni, sőt a Kodak is kimaradt a nagyo közül, így velük kezdtünk.
Később – mivel az idő már nagyon előre járt – expresz sebességre kapcsoltunk, s ami érdekes volt, ott néhány képet készítettünk, és bíztunk benne, hogy majd emlékszünk rá, amikor a blogos post-ot írjuk.
Nagjyából ez be is vált.
Fél 5-kor be kellett fejezni, mert 7-kor indult a gép és 5-re ki kellett érni a reptérre.
Szerencsére annyira jó a közlekedés Kölnben, hogy fél óra erre simán elég is volt. Tulajdonképpen csak egyetlen vonatra kellett felszállni.
Igaz, a vonatról leszállva kissé bizonytalanok lettünk, 2 terminál, B,C jelézések, na most honnan indul a gép. Kinyomtatott elektronikus jegyen persze nem volt rajta.
Rövid idő után azért megtaláltuk azt a táblát, amin rajta volt, hogy az összes Germanwings-es járat az 1-es terminalról indul.
Ami itt nagyon tetszett az a self check in. Saját magának tudott az ember ülőjhelyet foglalni a gépen. Nagyon baba 🙂
A várakozás során még megcsináltam pár kép lekonvertálását, de már eléggé levoltam fáradva, úgyhogy a gép indulása előtt fél órával már kikapcsoltam a notit.
Utána a nagy forgalmat lestem.
Hihetetlen, milyen sűrűn szállnak le a gépek.
Egyik a pálya végén épp kanyarodik be, miközben mögötte már leszállás előtt néhány másodpercre jár a következő gép, de már mögötte látszik az azt követő fénye is.
Volt, hogy így 4 gép is látszott.
Nemsemmi.
Érdekes egyébként, hogy visszafelé út előtt már nem stresszeltem.
Visszafelé eléggé unalmas volt az út. Fáradtak is voltunk, meg a normál menetidőt tartottuk, így aztán az odaúthoz képest feltűnően hosszúnak érződött a repülés.
A leszállás sem sikerült olyan szépen, mint odafelé, Ferihegyen enyhe szélnyírásba kerültünk. 😛
De itt vagyok és ez a lényeg.
Ma még befejeztük a hátralévő postokat, és elvileg ezzel le is zárhatjuk az idei Photokinát.
Visszaemlékezve elég komoly rohanás volt, kivéve a szerda délutáni kis kirándulásunkat. Bár ugye aznap este is meló volt még.
Hát nem volt fűturizmus, mint Hollandiába 😉
Hogy 2 év múlva mi lesz?
Nem tudom. Azt igen, hogy az első alkalommal nagyon élveztem. Most már inkább tűnt munkának, igaz, az első nap elkapott a gépszíj és nagyon nyomtam. Második nap már kevésbé fűtött a lelkesedés, aztán harmadik nap már kezdtem nyűgös is lenni 🙂
Na 3 nap pont elég is a Photokinából 😉
3 hozzászólás a(z) Photokina 2008 – Köln bejegyzéshez