A nyugalmazott rendőrszázados

Hallottam már ezt-azt nyugdíjas rendőrökről, most azonban személyes tapasztalatom volt az egyikükkel. Persze Isten ments, hogy ez alapján általánosítsak…

Tegnap dél körül egy keresztelőre voltam hivatalos. Bár nem volt verőfényes napsütés, mégis úgy döntöttem motorral megyek. A városi forgalomban sokkal inkább szeretek motorozni, mint autóval menni, jóllehet, nem egyszer tapasztaltam már, hogy ha valaki alatt 2 kerékkel több van, akkor azt hiszi ő az aszfalt ura.

Történetük egy kanyarban kezdődik (ceglédiek kedvéért a Bocskai és Árpád u. sarkában), ahol is az illető szerint állítólag „élet- és balesetveszélyesen kóvályogtam az úton”.
Hogy könnyebb legyen elképzelni: Adott egy 90 fokos jobb kanyar, ahol a fő út kanyarodik. Ezt a kanyart mindig úgy szoktam bevenni, hogy kicsit behúzódok a felezővonal közeléig, majd nagy ívben szépen ráfordulok a majdnem ideális ívre.
Ez alkalommal is így tettem.

A kanyart követően ilyenkor mindig van annyi előnyöm a kigyorsításnál, hogy az autók a 250 méterre lévő félig-meddig körforgalommá alakított tér előtti elsőbbségadás tábláig többnyire nem előznek meg. Ha megelőznek, azt utálom, mert akkor a táblánál mindig töketlenkednek. Nyilván egy kocsival nem fog olyan gyorsulással elindulni, mint ahogy egy motorral lehet, s tovább vár, mint én várnék. Ezért nem értem, hogy minek előz meg, hiszen utána semmivel sem lesz hamarabb túl a téren, ráadásul még engem is feltart.

No szóval bevettem a fenti kanyart, majd adagoltam neki egy kis gázfröccsöt és a szokásos tempóig felgyorsultam (ez kb. 40 km/h szokott lenni, szabálytalankodni csak akkor, ha sietek a vonathoz 😉 ).
150 méterrel a kanyar után látom nagyon nyomul a szürke wagoner pozitív, s kb 60 cm-re mellettem előzött ki, miközben dudált és mutogatott balra lefelé. Hát öreganyád térde kalácsát mutogasd, inkább kerülj nagyobb ívben te szerencsétlen 🙂
Persze mondanom sem kell, hogy a tér előtti „háromszögtáblánál” ott vesztegeltünk. Én már rég kilőttem volna, de ez még megvárt egy 200 km-ről felszálló utasszállító gépet is 😀
Na de nagy nehezen csak elindultunk. A táblától kb 10 méterre van a tér másik vége, ahol balra kanyarodik az út, ráadásul védetten, tehát aki szemből érkezik, meg kell állnia. A pasi a kanyar előtt 5 méterrel nagy fékezésbe kezdett, majd kirakta balra az irányjelzőjét, mintha parkolni óhajtana. Bár ezen szándékát nem támasztotta alá kis mértékű haladással sem, eben igaza van.
Gyorsan reagáltam a helyzetre, így jobbról kikerültem (szabálytalan voltam), de mire mellé értem, már ő is haladt. No jóvan akkor menjél.
De nem megy, csak gurul és közben pofázik valamit felém.
Igy elgurulgattunk kb 5 métert, ahol marhára kezdtem unni a dolgot és kihúztam volna mellőle, de ő aztán szépen zárta a lehetőséget, mert megállt a előtte parkoló autó bal oldalán.
Na jóvan köcsögagy, akkor hátra, és jobbra kikerüllek.
Hja, így össze is jött volna, csakhogy az eszementje már ki is ugrott a kocsiból, ajtó nyitvahagyva és elémállt, mondván hogy lehet így közlekedni. Hja, mondok ezt én is kérdezhetném.
A szóváltás mellett megragadta a vállam is és elkezdett rángatni a motoron. Na itt már kezdtem elveszteni a türelmem. Annyra ordibált az a majom, már épp azt vártam, mikor üt meg 😛 De akkor tuti lefejelem a bukósisakommal. Az csúnyát tud ám ütni 😉
Persze közben a mögöttünk jövők nem tudtak ám elmenni, mert ez ott okoskodott az út közepén, engem sem elengedve, meg a többieket sem. Tudni kell, hogy ez a rész 3 út becsatlakozását vezeti el, szóval ha valaki 10 mp-ig arénázik, az azt jelenti, hogy minimum 10 autó feltorlódik.
Végül elegem lett az egészből, és nagy gázzal otthagytam a francba.

A tér másik végén épp rendőrök irányították a forgalmat, mivel a jobbra kanyarodó út le volt zárva rendezvény miatt.
Ki is intettek, gondolom látták, ahogy ott elálljuk az utat, meg hogy a faszi valamit magyaráz nekem…
Ha nem lett volna semmi nézeteltérés, akkor pláne nagy tahóság feltartani a forgalmat, szóval meg is értem, hogy kiintettek.
Kérdezték, hogy mi volt a probléma.
Hát mondom, hogy a faszi szerint állítólag az út közepén kóvályogtam, de ezt nem tudom honnan veszi, aztán a kereszteződésben kipattant a kocsijából és elkezdett lökdösni, meg kurvaanyázni.
Kérdezték melyik kocsi volt. Pff, hát ha emlékeznék rá. Volt ott egy szürke, de az valami toyota lehetett, aztán egy piros suzuki, de messzebb sem láttam. Hámondom nemtom, lehet lekanyarodott, de itt most nem látom.
Ja de, ott hátrébb az a szürke wagoner pozitív.

Na ezt is kiintették. Kérdezi rendőr, hogy ismer-e a kocsi sofőrje engem. Első blikkre rávágja, hogy nem, és hogy mennyire balesetveszélyes vagyok.
Első nagy haragja után azonban bemutatkozik a posztoló rendőröknek.
XY nyugalmazott rendőrszázados vagyok, jónapot kívánok.

Pff, na kész, akkor nekem reszeltek, ez akármit is mond, simán elhiszik, a végén még azt is rámfogja, hogy majdnem elütöttem valakit 😛

Legnagyobb meglepetésemre a fiatal rendőrök el hárították egy mondattal: Nézze uram, engem nem érdekel, hogy kicsoda volt vagy kicsoda lesz, akárki is maga, ugyanúgy kell közlekednie, mint másnak.

Na erre megint elkezdte a szokásos nótáját, hogy középen megyek, meg blabla.
Én elismertem, hogy nem az út legszélén mentem, de hogy középen, az erős túlzás.
Aztán jött ezzel a bekanyarodós, lassítós, kerülgetős sztorival.
De már a rendőröknek is kezdett a töke tele lenni a faszival.

Végül azt mondták, hogy a legjobb az lesz, ha mindketten szépen elmennek. Faszikám még mindig nem fogta fel, hogy hiába volt valaha aktatologató rendőr, attól még nem esik seggre tőle senki és igazából senkit sem érdekel, hogy az agresszív magatartását hogyan magyarázza.
Még megfenyegetett egy „feljelentelek bazmeg”-gel, aztán a rendőr nyomatékosan felhívta a figyelmét arra, hogy tényleg ideje marhára elhúzni innen.

Hát nem volt semmi, de akkora meglepetés volt ez számomra…
Nyilván a rendőrök sem tudtak mit kezdeni a helyzettel, ilyen távolságból csak az látszódhatott, hogy a faszi kiszáll és mintha beszélgetnénk, a többi kocsit feltartva. De hogy ki mit mond és abból mi igaz…
Mindenesetre igen pozitív, hogy nem azon múlt a dolog végkimenetele, hogy ez a szerencsétlen stresszelt majom néhány évtizeddel ezelőtt milyen aktákat tologatott 😉