Fujifilm FinePix S100FS – a bridge nagyágyú

Már a bejelentésekor felcsillant a szemem… 2/3″-os CCD, RAW formátum, 28-400 mm-es objektív (najó, erre nem annyira 😀 ), manuális zoom, vakupapucs, dönthető LCD. Elég ígéretesnek hangzik, nemigaz?

Annakidején, 2002-2003 tájékán a bridge – vagyis szuperkompakt – gépekbe kizárólag 2/3″ típusú CCD-t szereltek. Örültünk is neki, hiszen így az egyszerűbb kompaktokhoz képest viszonylag kisebb mélységélességű képeket lehetett készíteni. 200 mm környékén még portrézni is egész jól lehetett, a Minolta DiMAGE 7/7i/7Hi/A1/A2 sorozatával pedig a makrózás is igazán élvezetes volt.

Aztán egyszer csak kihaltak a „kétharmadosok”, szépen beszivárgott a bridge kategóriába az 1/1,8″ formátum, amely azonos felbontás mellett is kisebb pixelméreteket eredményez, mint a 2/3-os, hogy a kisebb méret adta nagyobb mélységélességről ne is beszéljünk. A 2/3″-os CCD-k utolsó lovagja a Samsung Pro815 volt, amely a maga nemében akkor igazi világszám volt (ez volt az első 15×-es zoomátfogású gép, ami persze azóta már nem is számít soknak 😉 ).

Sok-sok év telt el azóta, már le is tettünk arról, hogy valaha visszatérnek a 2/3 típusú szenzorra épülő gépek, s már-már beletörődtünk, hogy a szuperkompaktok sem olyan szuperek már mostanában. De ez év elején a Fujifilm nagyot durrantott, hiszen bejelentette a FinePix S100FS gépét, amely bizony kétharmados a javából!

A specifikációk igazán ígéretesek, a szenzor felbontása az utolsó 2/3″-os 8 Mpixeles után reálisnak tűnő növeléssel 11,1 Mpixelre hízott, az érzékenység ISO100 és 3200 között szabadon állítható (persze jól tudjuk, hogy az ISO3200-tól már sokat nem szabad várni, vagy iszonyat zajos lesz, vagy nagyon durván mosott), az objektív átfogása 14,1×-es, amelynek gyújtótávoságát 28 mm és 400 mm között manuálisan, gyűrűvel állíthatunk be.
Természetesen a bridge gépektől elvárt módon a FinePix S100FS is kínál olyan szolgáltatásokat, mint pl. a RAW formátum, a sorozat mód (akár 7 kép/mp-cel), vagy a külső vakupapucs, sőt itt még vakuszinkron kimenet is megtalálható.

Egy szó, mint száz, nagyon feldobott ez a bejelentés, vártam is már nagyon a tesztet.

Mint tudjuk, ami késik, nem múlik. A gép már itt van mellettem, s egy kisebb erdei túrát is tettem már vele (gombaszednésnek álcázva, persze gomba egy darab se 😛 ). Vittem a Sigma vakum is, amely ugyan vezetékesen nem volt hajlandó kommunikálni az S100FS-sel, de legalább slave-ben elvillant.
Visszatérve a gépre. Igazán kényelmes a fogása, remek elektronikus keresője van, bár a RAW formátum kiválasztása elég bután el van dugva. Mindenesetre öröm vele fotózni, igazi kezesbárány volt e pár óra alatt. Többnyire makrók készültek, így a dönthető LCD-nek valóban sok hasznát vettem. Kár, hogy a manuális élességállításnál nincs jó nagyítás funkció (vagy csak én nem találtam még meg).

A következő héten picit jobban összebarátkozunk ezzel a masinával, de aztán a hét másik felében ő sem ússza meg a tesztelés hercehurcáját, csak bírja a zár, meg az akku 🙂