Olympusék úgy vezették be a FourThirds rendszert, hogy milyen jó a kis szenzor, mert kis objektíveket lehet csinálni. Nos, volt már a kezemben pár brutális Zuiko Digital monstrum, de azért ez a 14-35-ös is megéri a pénzét.
Olympus E-520 tesztünket összekötöttük egy objektív teszttel is, ami jó, mert így dupla haszon, szimpla élvezet. Vagy fordítva? Ma úgy meg vagyok kavarodva, már a cím se ment 😀
No szóval két szép doboz érkezett az Olympus Hungary Kft.-től, egyikben az E-520-as váz, másikban az objektív. Gép annyira nem okozott nagy meglepetést, hiszen pár hete járt nálam a kistesója, az Olympus E-420.
Az objektívet azonban még nem láttam. Sőt, valamilyen oknál fogva kevertem a 12-60-assal, ami viszont már az Olympus E-3 tesztünk során járt Peturnál. Úgyhogy amikor a dobozt megláttam, meg is lepődtem, hogy a Zuiko Digital ED 14-35mm f/2 SWD felirat díszeleg rajta és hogy csak 35 mm-ig megy (×2 ugye a FourThirds miatt, de mégis), akkor ez már milyen lesz. De aztán megpillantottam az F2 feliratot, meg az SWD ultrahangos motorra utaló jelzést.
Hohóó, mégiscsak érdekes lesz ez.
Amint kibontottam a dobozt, majd hátraestem. Ez a monstrum borzalmasan nagy. Kézbefogva újabb döbbenet.
Jujj és milyen nehéz, miből van ez, ólom üvegből? 😀
A legdurvább talán a frontlencséje. 80 mm tiszta üveg. Olyan nagy, hogy a 82-es szűrőmeneten kívül más nem is fért oda, így semmilyen felirat nem is látható rajta.
|
|
Az SWD-t egy gyors próbának vetettem alá és megállapítottam hogy elképsztően gyors. Valamelyik Zuiko Digital SWD bejelentésénél az Olympus azt írta, hogy a világ leggyorsabb élességállíása. Akkor csak legyintettem, de tényleg nem láttam még ilyen sebességgel tekerni objektívet.
Maga az élességállítás folyamata viszont már nem ilyen pöpec, ami persze lehet az E-520 váztól is. Néha 2-3 lépésben áll be a végső élesség, ami a néhány pillanatnyi megállások miatt már nem tűnik olyan Forma-1-es sebességűnek. Persze nem is lassú, de nem különösebben gyors.
Sok képet még nem készítettem vele, az érzékenység tesztet (tábla 1,5 méterről) ezzel csináltam, F8-as rekesszel, hát ott nem nagyon éreztem JPEG-ben, hogy kiütné a szemem a rajzolat. Lehet F8 már túl szűk neki.
Lőttem még tegnapelőtt egy virágról közelit F2-vel, hogy megnézzem nyitott fényrekesszel mit bír a „kicsike”.
Na itt azért kieresztette az oroszlán körmeit és ismét bizonyosságot nyert a FourThirds rendszer és a ZD objektívek egyik igen nagy előnye: nyitott blendével is remek képük van.
Rajz rendben, bokeh szerintem szép, DOF meg odarakja magát rendesen 🙂
Sajnos azóta elég trutyi idő van, no meg be kellett fejeznem a Fuji S100FS cikket, és még az Epson 4880-assal is végezni kellett, de majd lassan nekiesek a tesztképek tömkelegének, csak ahhoz szikrázó napsütés kéne (muszáj kemény fény az objektív kontrasztjának érzékeltetéséhez).
Ápdét 2008.06.06.: Két új képet feltettem (kislány portré, szamóca), igencsak baba ez az objektív…
Az oldalon szereplő összes képet szerzői jogok védik. Előzetes, írásos engedély nélküli felhasználásuk tilos!
