Tegnap évzáró bulit tartottunk annak örömére, hogy végeztünk idei terveinkkel – najó, egy rövidke PowerShot G tesztsorozat még hátra van, de az még belefér. Jót mókáztunk, jót ettünk, a szerencsésebbek jót is ittak 😉 .
Már hetekkel ez előtt lehetett tudni, hogy a héten megtartjuk az évzáró összeröffenésünket. A hétfői és a szerdai nap volt választható, részünkről a hétfői tűnt jobbnak (szerdán lányomnak zeneovi és logopédus a program).
Sajnos múlt hét előtti pénteken derült ki, hogy a hétfő mégsem jó, mert aznap van az oviban a karácsonyi ünnepség, ahol Meli angyalka lesz. Utólag viszont már nem akartam variálni, minek keverjek, úgysem rajtam múlik, hanem hogy a többségnek melyik nap a jobb.
Végül hétfőre esett a választás.
Időközben – Gaskó bácsinak hála – a vasutasai úgy gondolták, éppen ideje megint nem dolgozni és sztrájkba léptek. Puffneki, akkor vonat kilőve.
De ha kocsival megyek, nem sörözgethetek, brühühü :'(
Fél 5-re kellett volna irodánál találkozni, de az is jó lett volna, ha fél 6-kor Mogyoródon leszünk. Így egy órát nyertünk volna. Bár amikor Tiborral beszéltem, még úgy tudtam, hogy az ovis program 4-kor kezdődik és akkor fél 5-kor el tudtunk volna indulni, ami esélyessé tette volna, hogy fél 6 körül felérjünk.
De mint kiderült, fél 5-kor kezdődik a karácsonyi műsor az oviban, úgyhogy esélytelen lenne odaérni időben. Így aztán maradtunk az eredeti felállásnál: csak én mentem.
Délután fél 2 felé elindultam, hogy kényelmesen felérjek. Kellett is a ráhagyás, mert elég nagy forgalom volt a 4-esen, meg persze szokás szerint a Hungárián is.
Miután összejött a csapat (bár még kissé hiányosan), elindultunk Mogyoródra.
Az ottani GoKart pályára mentünk egy kis körözgetésre.
Nagyon kíváncsi voltam a dologra, mert még sosem GoKart-oztam. Beöltüztünk, majd beszálltunk a járgányokba.
Első körben óvatosan mentem, próbáltam tapasztalgatni a tapadást. Eléggé túlkormányzottak voltak a járgányok, mondjuk még mindig jobb, mint ha alulkormányzott lett volna. Szóval kanyarban könnyen kiborult a segge, ami egyébként jó móka, de sajnos olyankor nagyon lelassult és a motor noymatéka csak nagy fordulaton jött ki, így a gyorsítás nem volt túl hatékony.
Második körben egyszer csak azt vettem észre, hogy Tibor eszeveszett tempóban elment mellettem (egyébként baromi nehéz volt előzni a szűk pálya miatt). No akkor Go! Utána! Ha ő tapad, én is 🙂
Na az nagy segítség volt, kezdtem érezni a kocsit.
Első etap után megnéztük az időeredményeket. Meg is volt a hatása az úrvezetésnek, 2. legjobb időm lett.
Eleinte persze nyomtam neki mint állat és próbáltam előzni is, egyszer össze is jött. De aztán kiderült, hogy a legjobb időre kell törekedni, amit én kicsit félre is értettem, mert a legjobb átlagról volt szó, nem az abszolút legjobbról 😛 Így aztán picit el is engedtem a mezőnyt, aztán senkitől nem zavartatva tudtam neki nyomni.
Azért elég idegesítő, amikor mennél, mennél, nagyon mennél, de nem tudsz előzni és feltartanak. F1-es arcokat meg tudom érteni 🙂
Aztán mentünk egy dupla hosszút. Na ott már normalizálódtak az idők, Tibor fél mp-es előnye egyértelmű volt, bár ő volt a legtöbbet a gumifalban is. Szóval utána szinte fej-fej mellett következtek az idők.
Harmadik etapra megérkeztek a Geek-es srácok is. Gábor első alkalommal gyengélkedett, úgyhogy el is könyveltem magamban könnyű ellenfélnek.
Az utolsó gyakorló szakaszokban viszont kiváló időeredményt hozott.
A végső futamra a következő sorrendben állhattunk fel a rajtrácsra:
Gábor – Geeks.hu
Tibor – Pixinfo főszerk.
Domshow – Pixinfo blog szerk.
Birdie – jé, ez én vagyok ;), Pixinfo szerk.
Petur – Pixinfo szerk.
Emese – Tibor felesége
Az esélytelenek nyugalmával indultam. De a rajtrács eleve rosszul volt kialakítva, mert az első balos kanyar ellenére az 1. pozíció jobb oldalt, a 2. bal oldalt volt 😉
Így aztán kis szerencsével el lehetett menni az előtted álló mellett, feltéve ha páros számú rajtrácsról indul valaki. Én arról indultam, le is húztam rögtön Domshow-t. Kör közben számolgattam, hogy jé, akkor már 3. vagyok. No az jó is, bár igazából a 2. hellyel lettem volna teljesen elégedett, azért az is megfelelő.
De sokáig nem tartott az örömöm, mert a következő kör 2. kanyarjában Domshow nem hagyta magát és elment külső íven az S kanyarban. Hogy hogyan csinálta, most sem értem, mert én is nyomtam neki és elvileg nekem kellett volna jobban kigyorsítani, de többek is megállapították, hogy voltak eltérések a kocsik között.
Méghozzá nem is kicsik, mert amit én megszoktam (4-es), ahhoz képest a versenyre sorsolt járgánynak (1-es) túlérzékeny volt a gázpedálja, szó szerint le kellett róla emelni a lábam, hogy lassuljon.
Jah és a kormányrúd mellett a légterelő idommal is volt gondja, mert csúnyán bevágtam a térdem, pedig a régi kocsival ilyen nem volt 😛
Következő körben Tibor elszállt és bepadózott a gumifalba. Mire visszarakták a pályára, már el is mentünk mellette mindannyian. Na innentől kicsit visszavettem, s csak hátra figyeltem, meg arra, hogy ne akadjak gumiba.
Végül harmadik helyen értem célba 🙂
Megvan az újabb kupa, yeah! 😀
Jól fog mutatni a multkori teke kupám mellett.
A sorrend tehát:
1. Gábor – Geeks.hu
2. Domshow – Pixinfo blog
3. ‘énvónék 😉
Ezt követően elmentünk a Trófeába, ahol jól megraktuk a bendőnket.
Még mindig nagyon jó a konyhájuk.
Szerencsére a sörről nem kellett lemondanom, volt alkoholmentes 🙂
A második körben, külön kérésre már jól behűtött verziót is kaptam 😛
11-kor hazaindultam, hogy éjfél körül hazaérjek, hátha drága kicsi feleségem még ébren lesz. Volt már rá példa, hogy hajnal 1-ig is fent volt és megvárt. Az azért olyan jó 🙂
Sosem autóztam még 11-kor Budapesten, de kifejezetten tetszett. 100 méterenként 2-3 autó, ideális a jó haladáshoz. Zöldhullámot is kifogtam, egyhuzamban mentem a Hungárián a Thököly úttól egészen a Népligetig.
Ott egy kis csavar volt, mert valamit csináltak az úton és a felüljáró alatt kellett elkóvályogni, hogy kikerüljük őket, de segítettek a munkások és mutatták az irányt, merre kell menni.
Azért egy pillanatra elbizonytalanodtam, amikor először mutatták, hogy balra át. Na mondom ha itt most nem tudok átmenni, merre kerüljek 😛
De nem volt gáz.
Gyorsforgalmi előtt még sikerült megelőzni egy tötymörgős Suzukist, de az előtte haladó sem volt sokkal jobb, akit pár perc után utolértem – pedig nem száguldoztam, csak szerettem volna a megengedett 90 (najó, picit felette, 95 😉 km/h-val haladni. De ő beállt 80-ra és nem adta fel 😛
Tudtam, hogy csak pár felüljáró van hátra, úgyhogy nem eröltettem az előzgetést. Elég sokan jöttek szembe.
Aztán elértem végre az Üllőt elkerülő 2×2 sávos autóútra, ami majdnem sztráda, csak éppen 110 a max. tempó. Itt már nyomhattam neki. Jó, itt sem mentem mint az állat, a megengedett, vagy afelett 5-tel haladtam.
Jött egy 90-es korlátozás, meg egy kanyar. Najó, lassulunk.
Látom ám, hogy az út bal szélén lévő korláton elég jól tükröződik a szemben közlekedő. Na majd lekapcsolja a refit.
Bár végülis nem kell, hogy zavarjon, mert úgyis korlát van a szembe oldal felől is.
De akkor ha korlát van, hogy látszhat ennyire a fénye?
Mindez kb. 0,2 mp alatt ment át a fejemben, mire megláttam egy kocsit szemben velem a belső sávban, villogó elakadásjelzővel. Fél mp alatt már el is mentem mellette. Nabaze, ha ezt épp előzés közben kapja el valaki, ott hal meg mindenki.
Hogy lehet már ilyen baromságot csinálni???
Féknyomos gatyával folytattam tovább utamat 😉
Hát de tényleg megijedtem.
Ilyen hülyét.
Még most sem fogom fel 😛
4-esen szerencsére nem volt forgalom, teljesen szabadon lehetett haladni. Monor után volt egy villogó rendőrautó, no mondom nehogy már 5 km/h-s túllépés miatt lekapcsoljanak… De nem miattam voltak ott 😛
405-ös bekötő után is jól lehetett haladni, a ceglédberceli domboknál lévő 2×2-es kiszélesedésnél értem utol 4 kamiont. Tiszta mák ez az egész, hogy itt kapom el őket és nem gond az előzés.
Végül elértem Ceglédet, a szokásos Külső-Kátai úton mentem be a kisebb kerülő reményében. Ennek hátránya, hogy a vasóton át kell kelni, de sztrájkidőben éjfélkor? Ugyan már, úgysincs sorompó.
Szóval tök jól sikerült haza érnem, zöldlámpák, elkerült frontális ütközés, kis forgalom 4-esen, az a pár kamion is egyszerre a domboknál, tiszta jóság.
De hogy ne legyen olyan idilli a dolog, azért a végére megkaptam a magamér!
Olyan szép pirosat kaptam a vasúti átjárónál, hogy öröm volt nézni.
Vagyis mégsem volt olyan nagy öröm 😛
Persze vonat sehol. Ezúton is csókoltatom a forgalmistát egy harapós oroszlánnal.
Pár perc türelmetlen várakozás után meggondoltam magam és kerültem egyet a 4-esen és átmentem a felüljárón. Hülyevasút 😛
Itthon persze feleségem már bealudt a TV előtt, nem bírta a kiképzést 😛
Még egy Scrubs epizódot megnéztem, ami pont arról szólt, hogy „mi lett volna, ha…”.
Elalvás előtt még elfilóztam, hogy tényleg, mi lett volna, ha nem nyomom annyira a Hungárián és 3 perccel később érek az elkerülő útra és pont a kanyarban előzöm ki a teherautót és az az állat akkor ért volna oda…
Szép álmokat! 😛
