Fotózás télen

A Pixinfo fórumban szjoseph vetette fel a kérdést, hogy lehet-e fagyban fotózni? Jó ötletet vetett fel, így – mivel azt gondolom, mást is érdekelhet a dolog – leírom, amit erről tudok.

Való igaz, hogy a fényképezőgépek specifikációi között az szerepel, hogy a működési hőmérséklet 0°C és valahol 40-45°C környékén belüli. Gyanítom azonban, hogy ezt azért közlik, mert ezen belül garantált a gép rendes működése. Előfordulhat, hogy 45 foknál melegebb közegben a hővédelem lekapcsolja a gépet, vagy éppen túl nagy hidegben az akku nem bírja a kiképzést.

A gép elektronikája azért jobbára bírja a fagyot, s noha a kenések is jobban megdermednek a hidegben, azért a mechanika sem fagy be azonnal. Persze volt már olyan, amikor egy objektív rekesze befagyott és nem ugrott be: csak fényerőn lehetett fotózni vele 🙂
Erre érdemes figyelni.

Szintén gond lehet az LCD-vel, komoly hidegben a válaszideje jelentősen lecsökken, ami nehézkessé teszi a kezelését. Hogy megfagyna-e? -10 fokban már fotóztam, de nem volt gond annak ellenére, hogy az állványon több, mint egy órát fagyoskodott a gép. Persze lassú lett a képfrissítés és macerás a kezelés, de használható maradt a gép, nem lett baja.
Az Olympusnak vannak kifejezetten fagyálló gépei (mju SW sorozat, illetve a jövőre megjelenő mju Tough gépek), bár ebben a specifikációk szerint nincs különlegesebb LCD, ugyanaz a HyperCrystal II LCD található benne, mint más modelleknél. Ráadásul csak az ultrakompakt vízállóknál találkozunk ilyen jelöléssel, sem a komoly kompaktok, sem a tükörreflexesek között nincs erre utalás – vajon miért…

Komolyabb gondot az akkumulátorainknak okozhat az erős fagy.
Mindenképpen jobban szerelkezzünk fel akkumulátorral, mint egyébként tennénk. Mind a nikkel alapú, mind a lítium alapú akkuk jelentősen kisebb áramot képesek csak leadni fagypont közeli, vagy az alatti hőmérsékletnél.
Ha AA akkus (hétköznapi nyelven ceruzaakkus vagy ceruzaelemes) gépünk van, érdemes beszerezni néhány tartós elemet, azok hidegben is jól bírják szuflával).
Ha Li-ion akksink van, ne felejtsük el feltölteni teljesen, mielőtt elindulunk. Lehetőleg pótakkumulátorról is gondoskodjunk. Ma már az utángyártott akkuk néhány ezer Ft-ért már megvásárolhatók és ha nem is feltétlenül ugyanolyan jók, mint a gyári, vészhelyzetben igenis kisegíthetnek.
Az akkukat érdemes a kabátunk belső zsebébe, vagy ruhánk egyéb zsebében tárolni, hogy melegen tartsuk őket.

Takarékoskodjunk az energiával. EVF-fel (elektronikus kereső) rendelkező fényképezőgépnél inkább azt használjuk a kisebb fogyasztás miatt. Tükörreflexes masinával próbáljunk minél kevesebb időt tölteni a menüben, illetve lejátszás módban. Extrafélősök az automatikus élességállítás előtt kézzel is belőhetik a fókusz a rövidebb AF használat és ezáltal a kisebb energiafelhasználás érdekében.

Ha kisebb méretű gépünk van (ultrakompakt, kompakt), azt is próbáljuk a kabátunk és a testünk közé elhelyezni (akár nyakba lógatva is, bár furcsán fogunk kinézni 😉 ). Nagyobb fényképezőgéppel rendelkezőknek (bridge, SLR) olyan táskát javaslok, amely külön rekeszekből áll, így méginkább szigetel a hidegtől és egy-két óra után is nagy valószínűséggel még néhány fok azért lesz pluszban a belsejében. Komolyabb túrához viszont érdemes „fűtésről” is gondoskodni. Legegyszerűbb megoldás, ha jégakkukat 30-40 fokra felmelegítve berakunk a táskánkba. Persze ez is kihül egy idő után. Ideálisabb megoldás lehet fülmelegítő gyógysapkát, illetve annak betétjét használni. Ez ugyanis tovább képes a meleget megtartani, s akár 40-50 fokos hőmérsékletű is lehet (60-70 fokos vízben fél órát állni hagyjuk). Ez remekül képes melegíteni a táskánk tartalmát.
Ha nem használjuk a gépet, tegyük vissza a táskába.

forrás: flickr

Természetesen nem csak felszerelésünk, de saját magunk melegen tartásáról is gondoskodnunk kell. Normál kesztyűben nem igen van esélyünk a gép kezelésére, ezért inkább vegyünk ujjatlan (levágott végű) kesztyűt. Így maximum az ujjbegyünk fagy le, nem az egész kezünk 😀

Mi a helyzet a havazásban történő fotózással? Kell-e tőle nagyon tartani?
Szerencsére nem. A havazás kevésbé veszélyes (bár alattomosabb), mint az eső, így nem időjárásálló géppel is fotózhatunk hóesésben, de ilyenkor kicsit máshogy fotózzunk. A hó gyorsan megolvadhat, ha 5 foknál melegebb gépre esik. Az így keletkező víz pedig bejuthat a gépünkbe.
Ilyenkor tehát az a jobb, ha a gép külseje nem túl meleg. Ez esetben van egy kis időnk két felvétel között a gépre hullott hópelyhek lesöprésére.
Arra is gondoljunk, hogy az objektívünk frontlencséjére, vagy szűrőjére hulló hópihék is megolvadhatnak. Használjunk napellenzőt, így nehezebben jutnak a frontlencséig a hópelyhek.

Ne feledjük: havas táj fotózásakor mindenképpen szükség lesz az expozíció korrekció használatára, legalább +2/3 Fé, de esetenként 1-1 1/3 Fé eltolásra is.
Ha van rá módunk, mindenképpen alkalmazzunk RAW formátumot! Utólag még mindig könnyebben feldolgozható, mint a tömörített, 8 bit/csatornás JPEG.

Nagyon fontos, hogy ha hazaértünk, ne vegyük ki azonnal a gépet a táskából, tartsuk azt még zárva.
Ha nincs táskánk, akkor kint helyezzük azt egy nejlonzacskóba, vagy szatyorba, melyet jól legumizunk. A kinti hideg levegőben kisebb a páratartalom, így a lezárt zacskót a melegre behozva nem lesz baj, maximum a zacskó külső felülete lesz párás, de ez nem okozhat gondot.
Várjunk türelemmel, amíg felveszi a szoba hőmérsékletét. A hidegről behozott gépnek nem csak a külsejére, de a belsejébe is kicsapódhat a benti levegő páratartalma, amely vezető réteget hozhat létre két áramköri pont között. A memóriakártyát ezért érdemes még kint kivenni a gépből. Önmagában a kártya gyorsabban felmelegszik, mint a gépben, így 5-10 perc után már behelyezhetjük kártyaolvasóba és megnézhetjük készített felvételeinket.

A fényképezőgépet minimum fél, de inkább 1 óra elteltével vegyük csak ki a táskánkból. Páralecsapódásra csak a harmatpont alatt kell számítanunk, amely közelítőleg 10-12 fok környékén van (átlagos páratartalmú lakás esetében). Ennél melegebb gépre már nincs veszéllyel a páratartalom.

Jó fotózást, szép havas tájakat kívánok!