Dögrovás

Az ember csak akkor jön rá, milyen sérülékeny, amikor már ledőlt lábról…

Szokták mondani, hogy mindegy mi van, csak egészség legyen.

Való igaz, ezt most csak alátámasztani tudom.
Tegnap reggel enyhén fájó torokkal ébredtem. Délelőtt még nem is volt probléma.
Délután már kezdtem nyűgös lenni. Fuji termékfotókat kellett volna körbevagdosnom, de 4-5 kép után nagyon kényelmetlenné vált a dolog.

5 perc küszködés után végül úgy döntöttem, hogy megírom még az Apple Aperture 2 hírt, hátha a gépelés könyebb mint a pontos egérpozícionálás.
Nos, sajnos egyre rosszabb lett a helyzet, még ülni is kényelmetlen volt.

A vége az lett, hogy fél hat felé lefeküdtem és fél 10-ig fel se keltem.
Akkor is csak egy gyors zuhanyra.

Éjszaka aztán remek dolgom volt. Nem akarok itt gusztustalankodni, de azért el lehet képzelni milyen élmény éjfél után fél órával arra ébredni, hogy a vacsi inkább ott menekül, ahol lement.
Ráadásul ez még semmi, mert innentől kezdve óramű pontossággal fél óránként ébresztő egy gyors csészelátogatásra.

„No de hát fél 1-kor már kijött a vacsi, akkor minek kellett még rókát kergetni?” – hallom a képzeletemben, ahogy a kedves olvasóban megfogalmazódik ez a mondat.
Jogos a kérdés. Valójában én sem tudom miért, de ha lehet mondani, így mégrosszabb. Azt kiküszködni, ami talán nem is akar kijönni…
Fujj.
Mindezt 3-4x fél óránként.

Fél 4 felé megnyugodtak a kedélyek ott bent, utána már egész jól aludtam.
Reggel 7-kor csörgött az óra.

Na hát én se megyek be ma a suliba.
Hívtam ig.h-t, szervezzék le a helyettesítésem.

Utána vissza alvás.
Fél 2-ig nyomtam szinte egyhuzamban.

2 felé kis tea, de csak óvatosan. Hja, ma hirtelen fontos ember lettem 😀 Annyian hívtak telefonon, hogy sztem ennyi ember nincs is a névjegyzékemben 😀
Najó, enyhe túlzás. Pesti haver, ceglédi span, após főnökének faterja (! – hogy jutott eszébe…), apám, főnök frankfurti reptérről.

Végülis ma a meló elmaradt (bár ahogy néztem, hírek tekintetében semmiről se maradtunk le), de sajnos annyi erőm nem volt, hogy felöltözzem. Igaz, nem is nagyon fűlött hozzá a fogam.
Este 6 körül kezdtem jobban érezni magam, befejeztük a Fuji Bigjobos cikket, meg lőttem még 2-3 termékfotót ami elmaradt.
Holnap azt is vissza kell vinni.
Remélem a holnapi felkelés már sikeresebb lesz és a vacsi is lent marad. 😛

Ritka az, amikor így panaszkodok, de az tény, hogy csak ilyenkor jön rá az ember, hogy az a megszokott napi rutin – amiben élünk – teljesen megfeledkeztet arró, hogy igazából nem a munkánknak élünk. Inkább fordítva. Azért dolgozunk, mert élünk. Persze ha nem dolgozunk nem is élünk, de ha nem élünk minek dolgozzunk? Jaj, kicsit belezavarodtam.

Na szóval a lényeg, hogy egyetek sok vitamint, nehogy ti is ágynak dőljetek, mert akkor nem fogtok tudni dolgozni és hova lesz a GDP? 😉