Azért vannak a jó barátok…

Egy igazi szülinapi meglepetésben volt részem 🙂

Tegnap a laza d.e. 10 óráig tartó alvásom után kegyetlen nagy munkaundorral ültem le a gép elé, tekintve hogy a D60 cikk még marhára nincs kész és be kéne fejezni. Betoltam a Winamp alá az új Chicane albumot aztán nekiestem a cikk képeknek.
Úgy terveztem, hogy ebédig csinálom, aztán majd délután megnézem a Forma-1 időmérőt, utána meg majd ahogy esik, úgy puffan alapon vagy folytatom a cikket, vagy nem.

Mivel későn keltem és későn reggelizrem, 12 körül még csak meg se kordult a gyomrom, nem is voltam éhes. Lehet, hogy egy másik nap már rég a konyhában forgolódtam volna, hogy mikor lesz már kajcsi, de most nem.
Épp végeztem a blogbejegyzésemmel (hűdedolgoztam :D), amikor az ajtó felől hallom: „Hát boldog szülinapot!”

Tizedmásodperc alatt, miközben a fejem már fordult jobbra, átvillant az agyamon, hogy vajon kinek a hangja ez, mert ismerős volt mindenképpen, de hirtelen nem tudtam archoz kapcsolni (legalábbis a cache-ben nem volt 😛 ). De mire ezt így végigondoltam volna, már kellőképpen el is fordultam ahhoz, hogy lássam ki, pontosabban kik jöttek.
Szilvi és Mice 🙂
Majd leestem a főnöki székemből, úgy meglepődtem!

No akkor hála istennek egy okkal több, hogy ne dolgozzak, úgyis marhára nem volt hozzá kedvem 😉
A döbbenet elülése, majd az ajándékok begyűjtése után irány az étterem. Kellemes kis ebédet költöttünk el, bár azt hiszem kicsit nagy volt az adag, meg talán a Mici meghagyott fél adag túróscsuszáját sem kellett volna még pluszba bedörgölni (de mikor olyan finom volt), s talán még a sör is rátett egy lapáttal, de olyan álmos lettem, hogy este 6-ig csak félgőzzel működtem (Mice, nemtudom ez feltűnt-e 😀 ).

Otthon még egy meglepetés várt, méghozzá egy új fényképezőgép.

Annyira tökéletes markolata van, hogy valami fantasztikus. Pont kézbe illik. A tetején 3 programozható gomb, plusz az üzemmódtárcsa meg a vezérlőtárcsa.
Ez a Fujifilm RD1. Hja hogy még nem hallottatok róla?
Persze mert ez kizárólag nekem készült 😀

Najó, itt egy kép róla (kattins rá, ha szerinted kicsi a kép):

Nos, a torta befalása után sem lettem éberebb, ráadásul a hülye felhők állandóan eltakarták a napot és a méghülyébb szél miatt elég hűvöske volt. Úgyhogy fogtuk magunkat és elmentünk a közeli cukrászdába egy kis koffeinért, meg a csajoknak fagyiért. S persze ha már ott voltunk, az utca túloldalán lévő játszótérre el is vittük Micit. Kb fél 7-ig lehettünk ott, na akkr kezdtem felébredni. Hazafelé már egész éber voltam 😀

A laza nap végén egy kellően laza vacsi jött (melegszenyó, óóójeeee) megfűszerezve iszonyatosan nagy hülyeségekkel 😀 Olyanokat röhögtünk, hogy már könnyünk folyt 🙂
Persze minden bulinak vége van egyszer, így ennek is, de annyira jól jött ki, hogy ez feledteti a rövidségét. Ráadásul semmi kötött program, csak pont olyan lazulás, amire most szükségem volt.

Ma persze bepótoltam a melót és 95%-ban kész is lettem vele, de így már sokkal könnyebb volt, hogy agyilag kipihenten tudtam nekiesni.

Szilvi, Mice hja és természetesen Checma, nagyon köszi ezt a napot, csúcsszuper volt! Ennél nagyobb meglepetés soha nem is kell, mint hogy a barátaim tökéletes időzítéssel jelenjenek meg váratlanul a szobám ajtajában! 😉

Ps.: sajna több kép nincs, mert elfelejtettem elkérni Mice CF kártyáját, ma pedig ha jól sejtem berényi áztatáson voltak 😉