A VII. Lumix Digitális Fotópályázat előzsűrizésének tapasztalatai

Idén is megrendezésre kerül a Lumix Digitális Fotópályázat és kiállítás, melynek zsűrizésére ez évben is felkérést kaptam. Az idei előzsűrizés során több, mint 4600 képet néztem már át. Az eközben szerzett tapasztalataim szeretném megosztani azokkal, akik még nem tudják eldönteni, hogy nevezzenek-e vagy sem. Persze azok számára is tanulságos lehet, akik már éltek nevezési lehetőségükkel, de még van módjuk néhány újabb kép feltöltésére.

Szeretném előre leszögezni, hogy az itt leírtak csak az én szemszögemet vázolják fel, a többi zsűritag lehet nálam szigorúbb, de engedékenyebb is. Mivel egy kép bejutásához, vagy kiejtéséhez nem elegendő egyetlen zsűritag szavazata (tavaly 2 zsűritag szavazat kellett a bejutáshoz), így egy-egy kép zsűrizése során nem mondunk ki egy személyben végítéletet. Ezt mindenképpen fontosnak tartom fejben tartani, hiszen ezáltal válik lehetővé, hogy ne kerülhessen sor visszaélésre (pl. nem juthat be egy kép, vagy nem eshet ki egy fotó csupán egy zsűritagtól, ha éppen az adott zsűriző ismerős képet lát, azt átengedi, vagy éppen elutasítja).
Mindazonáltal részemről ilyen visszaéléstől egyébként sem kell tartani, mert a képek zsűrizése során abszolút nem érdekel, hogy kinek a képe, csak és kizárólag a képi látvány, a téma, a kompozíció és a technika fontos, valamint az, hogy a pályázati kiírásnak eleget tegyen. Ne felejtsük el: a tökéletes képet keressük, de a beszédes fotóknak is itt a helyük!

Milyen képpel nem érdemes nevezni?
Sajnos példafotókat nem mutathatok, de megpróbálom körülírni. Egy biztos: azok a képek, amiken dátumozás látható, eleve halálra vannak ítélve.
A kiránduláson családunkról elkattintott emlékképeket felesleges feltölteni. Ezek szinte biztosan nem jutnak el még a közönségszavazásig sem. Szintén kár próbálkozni a születésnapon, bulikon készített emlékképekkel, mert ezek elsődlegesen az ott résztvevőknek, vagy az ábrázolt személyeknek mondanak valamit, külső szemlélő számára értéktelenek.
Felesleges az egyszerűen, ok nélkül középre szerkesztett, általános témájú, átgondolatlan és kidolgozatlan (csak elkattintott) képek feltöltése is (kisvirág, méhecske, házimacska, kutyus, süni, stb.). Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem lehet díjnyertes fotót készíteni egy méhről, vagy macskáról, csak megfelelően különlegesen és esztétikusan kell tudni tálalni.

De nézzük inkább kategóriánként:

• természet kategória
  Egyszerű kerti virágokról készült, hagyományos, középre komponált felvételek biztosan nem nyerőek. Kerüljük a közhelyes képeket, ami a családnak tetszik, nem biztos, hogy a Lumix fotópályázaton is megállja a helyét.
  Makróban sem könnyű újat alkotni. Mindenképpen legyen valami, ami nem szokványos. Lehet akár absztrakt hatású, ismétlődő mintázatú, ami hátteréül szolgál valamely élőlénynek. Lehetőleg ne légynek. A légyről készült kép ritkán jó, igazán különlegesnek kell lennie, óriási nagyítással.
  Figyeljünk a fényekre, a lapos, kontraszttalan, fakó fotók lehangolók. A makrónál kifejezetten fontos a jó megvilágítás kezelés.
  Ne fotózzuk mondanivaló nélkül döglött állatok tetemeit (pl. lapátra helyezett, kiszáradt patkány).
  Kerüljük az egyszerű tájkép fotókkal való nevezéseket is. Hiába különleges egy hely és nehéz oda eljutni, ha nem beszédes a kép. Tipikus hiba, hogy a képen csak a táj látható, bárminemű kompozíciós főtémával, szürkén-fakón, ahogy azt egy kompakt gép automatikája elkészíti. Komponáljunk a képbe valami pluszt, amitől egyedivé válik, ne hagyjuk a képi kifejezés eszközét beszürkülni egy automata által, ha van lehetőségünk, használjuk RAW formátumot.
  Gondoljuk át, hogy mit akartunk akkor fotózni, mit szerettünk volna kifejezni, mi a képünk fő témája, sikerült-e ezt a fényekkel, kompozícióval, utómunkával előtérbe hozni? Ha ezekre nem tudunk válaszolni, vagy úgy érezzük, hogy nincs kellően kidolgozva a kép, kár nevezni. Az átlagos képek a közönségszavazásig sem jutnak el.
  Találkoztam néhány repülőgépről készült fotóval. Ezek lehetnének jók is, de az utasszállító gépek túl magasan közlekednek, az innen látható látvány a nagy magasság miatt kontraszttalan. A repülőgépről lefényképezett felhők érdekesek lehetnek, de önmagukban kevés egy Lumix pályázatra. Ugyanúgy esélytelen a földről felfelé fotózott felhő-kép is.
  Rengeteg naplementés és szivárványos kép érkezett idén is. S bár még korántsem járunk a végén, máris látszik, hogy tipikus hiba a komponálatlanság, a megfelelő kidolgozottság, de legfőbb képpen a téma hiánya. A naplemente csodás fényeket és színeket képes varázsolni, a szivárvány különlegessé tehet egy fotót, de sose elégedjünk meg magával a naplementével, vagy szivárvánnyal, keressünk valami fő témát, amely a naplemente vagy szivárvány idején nem megszokott hatásban mutatható be. A szép felhők még nem adnak elég tartalmat ezeknek a fotóknak, az alulról belógó háztetők kifejezetten zavaróak.
  Kitartóbb fotósok saját építésű itatónál, lessátorból készült természetfotókkal neveznek. Itt sem szabad átesni a ló túlsó oldalára. Hiába tudjuk közelről lefényképezni a madarat, ha nem érdekes, vagy különleges a pillanat, akkor a kép csak technikai bravúr, de attól még nem lesz jó természetfotó. Ügyeljünk a mesterséges itatóknál való fotózáskor arra, hogy ne lehessen felismerni az itatót.
  Sajnos sokszor találkoztam olyan képpel is, amely fókuszhibás, életlen volt, sőt berázott géppel készült felvétel is a nevezett képek között volt, ahol a berázás nem szolgálta a képi látványt, vagyis ez esetben drasztikus hiba volt.

  Ne felejtsük el, hogy hiába van nagy telénk, ha a témánkat jelentősen eltakarják belógó ágak, fűszálak, illetve egyéb tereptárgyak, az jelentősen csökkentheti a kép élvezeti értékét.
  Azt is tartsuk szem előtt, hogy az igazán jó természetfotók a természetben készülnek. A betonjárdán lefotózott csiga nem tartozik a kiemelkedő természetfotók közé. Szintén nem esztétikus az udvar végén lekapott csirkeól néhány tojóval. Az autóból menet közben készült felvételek sem szerencsések, főleg ha azok ablakon keresztül készültek.

  Minden esetben figyeljünk a háttérre is.
  Kerüljük az öncélú, művi hatásokat, a szelektív színtelenítés nem a természet kategóriába való.
  Ügyeljünk a horizontra, a cél nélkül ferdén készült felvételek hibásak, amely a fotó kiesését eredményezi.
  Közeli témák fotózásakor ne használjuk közvetlenül a beépített vakut, mert lapos fényével elrontja a fotót. Ha van rá lehetőségünk, alkalmazzunk külső rendszervakut és szinkronzsinórt, de ne feledkezzünk meg a terelőlapokról és derítőkről sem. Naplementi órákban sem ajánlott vakuval közvetlenül deríteni, mivel a naplementéhez képest túl hideg fényt ad, hacsak nem használunk színszűrőt a vakufej előtt.

• emberábrázolás, portré kategória
  Talán az egyik legnehezebb kategória. Egy biztos: e kategóriában az egész zsűriben én leszek a legelnézőbb. 🙂
  Legalapvetőbb egy portré képnél, hogy – bizonyos kivételektől eltekintve – alanyunk szeme jól látható legyen. Fókusz és fény. Ezekre feltétlenül ügyelni kell.
  Sose legyen képünk a fotó alanyára megalázó. Sajnos találkoztam ilyen képpel is. Lehet, hogy a szerző viccesnek szánta, s talán még a képen szereplő személy is beleegyezett, a kép azonban nem kellemes.

  Természetesen erre a kategóriára is érvényes, hogy figyeljünk a háttérre. Portrénk alanya kellőképpen váljon el a háttértől, vagy legyen vele harmóniában. Érdemes kis mélységélességgel dolgozni, a nagylátószöget csak különleges hatások tudatos eléréséhez használjuk.
  A fények nagyon fontosak. Ne üsse a háttér az arcot, célszerű a háttérnek sötétebb tónusúnak lennie, mint az arcnak, persze itt is lehetnek kivételek, mint pl. a sziluett fotó, ez esetben sem a szem, sem az arc részletei nem vehetők ki, de ekkor nincs is erre szükség.

  Mindenképpen legyen beszédes a képünk.
  Nem érdemes „itt jártunk” képet feltölteni, ahol valami város, vagy táj elé állított családtagunkat fotóztuk. Szintén nem a legjobb választás a gyermekünkről készült pillanatkép feltöltése. Minden szülőnek saját gyermeke a legszebb, de nem biztos, hogy a fotó szemlélője érteni fogja a miértet. Ezek szép emlékek lehetnek, de nem fotópályázatra valók.
  Hasonlóan kedvezőtlen lehet az utazásaink során készített kép, melyen ugyan helyi lakosok láthatók, de a háttér kuszasága és a sok-sok ki-be lógó emberalak miatt fotónk nem lesz szerencsés.

  Figyeljünk a kompozícióra, képünk legyen átgondolt, letisztult, felesleges sallangok a portrékra nem valók. Nem jó, ha képünk kusza, s a szemlélő csak kapkodja a tekintetét hol ide, hol oda. Legyen nyugvópontunk a fotónk alanya, ezt segítsük a kompozícióval és a fényekkel egyaránt.

  A fakó, kontraszttalan, szürke, lapos képek itt sem nyerőek. Ha fekete-fehér képet szeretnénk, mert úgy érezzük, hogy mondanivalónkat a színek nem erősítik, hanem épp ellenkezőleg, zavarólag hatnak, akkor se csak szürke árnyalatossá konvertáljunk. A jó fekete-fehér képben ütős feketék és remek fehérek egyaránt szerepelnek!
  A közelről, direkt szembe vakuzás itt sem ad kellemes hatást.

  Nem túl jók azok a képek sem, amelyek társadalom-ábrázolás céljából készülnek, de nincs kontaktus a fotós és a szereplő vagy szereplők között. Nagy telével, messziről hajléktalanokat hátulról fotózni nem célszerű, az ilyen képek egy helyzetet ábrázolnak, de nem beszédesek, nem mesélnek, nem látszik az ember arca, nem látszanak rajta az évek nyomai, a hányattatott sors, stb.

• utazás kategória
  Véleményem szerint az egyik leghálásabb kategória, de egyben itt van a legnagyobb veszély a sablonos képek elkészítésére is. Ki ne utazna a nagyvilágban erre-arra. Az idegen helyek mindig újdonságokkal lepik meg az embert, s olyan apró dolgokat is észrevehetünk, amik mellett az ott lakók nap-mint-nap elmehetnek. De bánjunk ezzel a kategóriával is óvatosan. Ide bizony hangulatos fotók kellenek, itt sem elfogadható a képre nem illő alak, vagy motívum. Ne töltsük fel az „állj csak oda, lefényképezlek” típusú családi képeket”. Szintén nehéz jó képet készíteni, ha csak a város egy szobrát fotózzuk.

  Lehetőleg olyan szemszögből mutassuk be a hely varázsát, amely saját látásmódunkat tükrözi. Ne csak elkattintsuk a gépet nagylátószöggel, keressünk részleteket, érdekes perspektívát, vagy használjuk a hely különleges fényeit.
  Pusztán a naplemente itt sem elég.

  Mindenképpen ügyeljünk a fő téma kihangsúlyozására, gondoljuk át mit akarunk fotózni, s ahogy a portréknál már leírtam, emeljük ki témánkat kompozícióval és tónusokkal. Törekedjünk hangulatos fotókat készíteni, használjuk ki a hely, a fények, vagy a tereptárgyak egymással való harmóniáját, vagy éppen disszonanicáját, párhuzamát, vagy metszetüket.
  Az utófeldolgozás sem szégyen, nem biztos, hogy az a jó kép, amit a gép automatikiája gondolt!

  Ha képünkün a horizont is látszik, ritka eset az, amikor a ferde horizont előnyös. Főként víz esetében (lásd természetfotóknál írtak).

  Az utazásaink során készített emlékképek ide sem valók. Emócióink persze saját magunkban kellemes emlékeket ébresztenek, de próbáljuk harmadik fél szemével nézni a képet. Mit mondhat nekünk, szemlélőknek a kép?

  A kontrasztra, színekre itt is ügyelni kell, ahogy azt a korábbi kategóriáknál már említettem.

• mindennapi életünk kategória
  Nevezhetnénk akár egyéb kategórinak is, hiszen legyen szó akár szabadidő eltöltésről, munkahelyről, vagy sportról, az ezzel kapcsolatos fotóknak itt a helye.
  Mivel ez igen tág kategória, részletesen nem is nagyon lehet írni róla, hiszen ennek terjedelme már meghaladná a blogban ésszerűen elhelyezhető szövegmennyiséget. A sportfotókra egyébként is teljesen más „szabályok” illeszkednek, mint egy ötletes, munkahelyi helyzetet bemutató fotóra.

  Egy azonban biztos: ide is elsősorban olyan képeket töltsünk, amelyek különlegesek, érdekesek, s kellőképpen kidolgozottak. Az egyszerű elkattintások nem jutnak el a közönségszavazásig. Hiába vicces, vagy jópofa egy kép témája, ha a kidolgozás gyenge, sajnos nem juthat tovább.

  Figyeljünk hát itt is a korábban említett feladatainkra: kompozíció, technika, téma.
  Természetesen fordítva is igaz: hiába jól kivitelezett egy szimpla tárgyfotó, témája miatt nem hiszem, hogy nagyon nyerő lenne.

  Ebben a kategóriában engedélyezett csak sorozat feltöltése. Néhányan azonban félreértették ennek funkcióját. A sorozat nem különálló, egymáshoz alig kapcsolható képekből áll. A sorozat külön képei talán nem is oly’ érdekesek, de együttesen többet mesélnek. Mint valami film egy darabja.
  A sorozattal többnyire valami változás mozzanatait lehet kifejezni, vagy éppen egy adott téma körüljárására, több szemszögből való bemutatására használható.
  Ne használjuk ezt több, egymáshoz nem kapcsolható kép feltöltéséhez, mert ha esetleg egy kép még jó is lenne, ha hozzá nem illő képekkel kerül egy sorozatba, maga a sorozat lesz értelmezhetetlen, ami miatt nem fog továbbjutni.

Mindezek után már csak egy dolgot tudok hozzáfűzni:
Jó fényeket kívánok a fotózáshoz, erőt az önkritikához és kitartást a képek válogatásához!