A nyár végére még lepattantunk a Balatonra, kicsit megúsztatni a Melit, ha már Olaszországba nem vittük el. A kiváló hangulatért megint Mice-ék voltak a felelősek 😀
Augsztus 10-én reggel indultunk útnak, jól felpakolva. Ezt kb. úgy kell elképzelni, hogy a Bravom hátsó kalaptartóját el kellett távolítani, hogy minden beférjen 🙂 Gyerek biciklije, én régi cangám felújítva tetőcsomagtartón, kerékpárra gyerekülés hátra bepréselve, sok-sok kaja, no és az LCD monitorom, mert terveztem az Olaszországban készült fotók RAW konverziójának befejezését is (noti LCD erre nem igazán alkalmas).
Első pár napot szüleimmel töltöttük, ők unokáztak, én meg délelőtt tudtam csinálni a RAW konvertálásokat. Délutáni szokásos pancsizáson túl extra dolog ekkor nem történt.
Kedden megérkeztek Mice-ék. Tudni kell, hogy a Melinda nagyon odáig van, meg vissza, fantaszikusan tud örülni, ha a Szilvi és Miki nálunk van (vagy mi vagyunk náluk). Persze ezzel nem csak ő van így 😉
Szerencsére az idő kiváló volt, a Balaton 26-27 fokig melegedett, legalábbis azon a sekélyebb részen, ahol belementünk. Igazán kellemes volt.
Este szalonnasütést tartottunk, meteormegfigyeléssel egybekötve. Ehhez első körben fát kellett gyűjteni a parton. Szerencsére jókora fűzfák tornyosulnak a strandunkon, melyről a havonta előforduló egy-egy szélvihar jócskán szaggat le közepes méretű ágakat. Ezek kiváló alapanyagnak bizonyultak a szalonnázásunkhoz, remek parazsat maguk után hagyva.
Pocakunk megtöltése után következett a meteorles. Eleinte nem sokat láttunk, mert a majdnem teli Hold elég komoly fénnyel szórta meg az égboltot, de 11 óra felé már alacsonyan járt, így jól látszottak a haloványabb csillagok is.
Ekkor olyan élményben volt részem, mint még soha. Hullócsillagot látni úgy, hogy még a füstcsíkja is látszik… Ritka alkalom.
Hogy miért látszott a füstcsíkja, arra cska tippelni tudok, talán pont az erősen világító Hold miatt, ami megvilágította a meteor égő nyomát.
Sajnos fotó nem készült, ezek a kis kődarabok olyan sebességgel húztak át az égbolton, hogy ISO400 kevésnek bizonyult. Viszont Mice-nak lett egy egész jó csillagjárásos képe (én gép hiányában nem lőttem, nem terveztem fotózást a 10 napra és a kocsi már így is elég fullos volt szegény 🙂 ).
Szóval nem semmi élmény volt.
Másnap besétáltunk/betekertünk Balatonszemesre. Hja, hogy miért séta és tekerés egyszerre? Mert csak 3 bicaj volt (Meliével együtt), de 5-en voltunk. Így aztán felváltva ugrottunk fel a cangákra.
A már-már szokásos halebéd után bevásároltunk a következő napra, majd haza indultunk, ahonnan a partra folytattuk utunkat.
A víz ha lehet, még kellemesebb volt. Leszámítva persze néhány taplót, akik önzőségükkel elrontják más fürdőzésének élményét.
Akadt ilyenből jópár a 10 nap alatt, hogy csak a 3 legkirívóbbat említsem:
- a táblával tiltás ellenére kutyát fürdető nő, aki lusta volt 10 méterrel arrébb menni, ahol már nem voltak fürdőzők, aztán persze amikor a fiatal anyuka rászólt, hogy talán nem kéne a 2 éves lányával egy vízben fürdetni a kutyáját, még neki állt feljebb, hogy a hattyúk sokkal veszélyesebbek mert madárinfluenzát terjesztenek 😛 . Remek meglátás, szerintem minden este rágcsáljon is el 15 gramm ólmot, hiszen a plutónium sokkal veszélyesebb. A bolhabuszát persze úgy becézgette, mint ha saját gyereke lett volna (fülikém, pointerek gyöngye, szivem szerelmes csücske, stb. 😛 ) Az persze sajnálatos, hogy nem sikerült párt találni magának és gyereke sincs, de azért emiatt nem azokat kellene büntesse, akiknek összejött…
- másik kedvencem az öreg dohányos. Ugyan nincs táblával tiltva, hogy cigarettával vízbe menni tilos, de az sincs kiírva az éttermekben, hogy asztalra szarni tilos. Valahogy úgy gondolja az ember, hogy ezek evidens dolgok. Egyeseknek azonban nem az. Bemegy a füstölgő bagójával, majd mikor már a füstszűrőt is elszívta, laza mozdulattal elhajítja a csikket a vízbe… 🙁 Talán a 40 évnyi bányászmunka eredményét láthatjuk. Ott nyilván nincs külön dohányzó terem és hamvveder. Megszokhatta a mozdulatot…
- a harmadik a laza ifjuság, akinek még nem nőtt be. Bár huszonéves fiataloktól talán már elvárható lenne, hogy környezettudatosan éljenek, hiszen ha gáz lesz, az inkább nekik lesz gáz, mint nekem. Mindazonáltal nehéz elfogadnom, hogy a „bulizás” együtt jár az üres sörösüvegek és sörös dobozok vízbe hajigálásával, mondván úgyis kifújja a szél majd valamelyik partra… Szél helyett én vittem ki és tettem bele a kukába, ahová való.
Ezeken kívül persze megvoltak a kevésbé durva esetek, amik úgymond kishazánkban már megszokottak és valójában a többségnek fel sem tűnik, de próbálná meg ugyanezt Ausztriában. Csikkek eldobálva a parton, szemét a szemetes mellé „leejtve” és a többi flegmaságból adódó piszkítás. Ezt sosem értettem. Az ilyen alak a saját kertjében is csak elfricskázza a csikket és a házában is ha a kuka mellé ejt valamit, akkor otthagyja?
Mice-ék még 1 napot maradtak, aztán csütörtökön este hazaindultak. Meli úgy sírt szegény, alig tudtuk vígasztalni. Hogy ne pityeregjen, elárultuk, hogy jövő hétvégén megint találkozunk velük. Ez kicsit megnyugtatta.
Hja, azért volt egy poén így a végére. Amikor kimentünk a néhány 10 méterre lévő főúthoz integetni Szilviéknek, akkor vettük észre, azt a nagy halom fát, ami még apám rakott össze az előttünk álló nyírfák lehulló ágaiból. Nos, abból bőven kitelt volna két komoly tábortűzre is, nem hogy egy pici szalonnasütésre 😀
Másnap még remek idő volt, de az időjósok estére hidegfront érkezését említették. A korábban tervezett biciklizés helyett aznap inkább még fürödtünk a jó meleg vízben. Sőt, annyira jó volt, hogy még este 8 felé megint kimentünk. Igaz, akkor már csak én voltam az, aki vízbe merészkedett, de az egész nyaralás alatt akkor volt a legjobb. Teljesen síma víztükör, mondhatni vihar előtti csend. A viharjelzők már 3-as fokozatban villogtak, ezért nem úsztam be messzire, de nagyon kellemes volt a víz, így nehéz volt megállni.
Ahogy kiértem és megtörölköztem, elkezdett fodrozódni a víz a parttól kb 100 méterre. Néhány másodperccel később meg is érkezett a szél. Pár perc múlva már az egész partszakaszon fodrozódó hullámok voltak, hideg és viharos szél által felkorbácsolva.
Na – gondoltam – ennyit a meleg vízről, holnapra jól le fog hűlni…
Szombaton átbicikliztünk Balatonboglárra, ahová vittem a felhalmozódott sörösdobozaimat is, mivel Balatonszemesen hiába volt szelektív hulladékgyűjtő, csak papírt, műanyagot és üveget vártak. Talán majd Bogláron.
Az út szerencsére veszélytelen volt még gyereküléssel is. Még jó, hogy van balatoni kerékpár körút. Más kérdés, hogy a boglári rész valami botrányos. Gyönyörű, óriási platánfákkal övezett út, de ez az oka annak is, hogy a kerékpárútnak kikiáltott járdán akkora buckák vannak, mint a fejem, mivel a fák gyökerei felnyomták az aszfaltot. Baromi lassan és baromi kényelmetlenül lehetett csak haladni.
További kellemetlenség, hogy itt sem volt fém/konzervdoboz gyűjtő. Így aztán hiába vittem magammal az üres, laposra taposott dobozokat.
Út közben megálltunk Balatonlellén, megnéztük a vásárt, megugráltattuk a Micit az ugrálóvárban, vettünk egy-s-mást, és még a boglári tecskóba is beugrottunk. Hja, hogy a Tesco-nál semmiféle szelektív gyűjtőt nem találtunk? Már nem is csodálkoztam rajta.
Visszafelé jól megraktuk a biciklim kormányát, nem igazán úgy terveztük, hogy ennyi mindent veszünk 😛 . Ráadásul az idő is szelesebbre fordult, s már szegény Mici is fázott. Feleségem még kérdezte is indulás előtt, hogy vigyünk-e melegebb felsőt, de akkor még szélcsend és napsütés volt, úgyhogy végül nem is vittünk. Sajnos. Más megoldás nem volt, kibújtam a pólómból és belebújtattuk Melit. Jól nézett ki abban a méretes pólóban 😀
A kedvezőtlen időjárás miatt aznap nem pancsiztunk a tóban.
Vasárnap szintén kerékpározást terveztünk, ezúttal a másik irányba. Balatonszárszó és Balatonföldvár volt az uticélunk.
Földváron aztán megfordult a fejünkben, hogy akár Tihanyba is átmehetnénk komppal, bár ekkor már eléggé fájt a vállam, no meg az előző napi tekerés sem múlt el nyomtalanul a hátsó fertályomban :P. Ráadásul a fényképezőgépem sem volt nálam, így talán jobb lett volna ezt jövőre hagyni. Kicsit lobbiztam is ezért, de végül beadtam a derekam, mert Meli annyira szeretett volna hajókázni, meg a feleségem is nagyon fellelkesült. Majd csak kibirom valahogy.
Útközben picit összekaptunk egy rosszul sikerült tréfán, de végülis gyorsan békültünk, ahogy mindig is 🙂 .
A komp meglepően jó áron vitt át minket a másik oldalra. Egy felnőtt jegy 490 Ft, egy bicikli jegy 200 Ft. Nyugodtan tervezzetek ti is kompos átkelést, nagyon megéri. Kisgyerekkel utazóknak: 6 éven aluli gyermek ingyen kompolhat 😉
Tihanyban első utunk a Belső-tóhoz vezetett. Hangulatos hely, nem vitás. Életemben először használtam a telefonom fényképezésre. De egész jó lett. Arra az egyszerű emlékre megteszi. Sőt, volt hogy a biciklin, menet közben fotóztam vele 😀 . Na ez már a LOL kategória 😉
De ezen is át kell esni egyszer 😉
|
|
Természetesen nem maradhatott ki az Apátság és környéke, no és a kis, hangulatos utcák bejárása sem. Találkoztunk egy csodaszép macsekkal is, aki igen barátságos volt, még a Melinek is hagyta magát megdögönyözni 🙂
Este 5 felé indultunk vissza. A kompról jól látszott a Kőröshegyi völgyhíd, amely remek ötletet adott másnapra. De erről egy külön bejegyzésben ;). Átérve a déli partra megvacsoráztunk Szántódon, a kompkikötőnél található Il Pelso-ban. Tudom ajánlani ezt az éttermet, mert nagyon finom pizzájuk van. Igazi vékonytésztás.
Rövid sörkóstolót is tartottam itt, mivel a megrendelt Stella Artois helyett Becks-et kaptam a csapostól. Fura is volt az íze, gondoltam hogy leadta a Stella 😉 Kicsit gyanús volt a pohár is, mivel Becks volt ráírva, de hát láttam már olyat, hogy egy helyen csak egyféle korsó volt és abba csapoltak mindent 😛
Aztán a szomszéd német házaspárnak amikor kihozták a Stella pohárban a csapolt nedüt, odahívtam a pincért és megkérdeztem, hogy ez akkor most végülis milyen sör. Kiderült, hogy tényleg Becks. Kicserélte Stellára. Micsoda különbség! 🙂
E kis kellemetlenségért viszont bőségesen kárpótolt a pizza, ami tényleg isteni volt.
Időközben megérkeztek tesómék is, a Kőrösghegyi völgyhídhoz vezető utunkról a következő bejegyzésben számolok be (ott több kép is lesz).
Egy hozzászólás a(z) 0ejegyzéshez