Reggel ragyogó napsütésre ébredtünk, sehol egy felhő. A szél is csendesedett.
Reggeli után lementünk a tengerhez egy kicsit napozni. No ez az idő tényleg arra való. A szél ugyan a tegnapihoz képest jóval gyengébb volt, homokvihar sem zavarta a kikapcsolódást, de a 23 fokban mégis libabőrösök lettünk.
Persze mindezt a napon.
Nem is bírtuk túl sokáig, ez nem fehérembernek való. Élvezzék inkább az eszkimók.
Szerencsére néhány méterrel bentebb a szálló kertjében már szélárnyékot találtunk, ahol remekül melegített a nap és az enyhe szél sem volt fagyasztó hatású. Pár órányi olvasgatás után irány ebédelni.
Fél 2 felé elindultunk a buszhoz, amely 5 perces késéssel meg is érkezett. Azt viszont nem tudtuk, hogy a táblán szereplő Drago Piazza utáni ferdén lefelé mutató nyíl az 5-ös buszra nem azt jelenti, hogy a Drago-n kell átszállni, hanem azt, hogy a Drago után van egy buszállomás, ahol az 5-ös busz is megtalálható 😛
A sofőrtől meg is kérdeztük, hogy az 5-ös busz felé jó-e ez a járat, melyre szívélyesen helyeselt, meg valamit mondott olaszul is, de hát ugye… 🙂
Néhány megállónyi bizonytalanság után azért csak megkérdeztük, hogy mikor van ez a bizonyos Drago. Valamit kartyogott, meg mutogatott magára, de sajna semmit sem értettem belőle.
Pár megálló után aztán elrikkantotta magát: Drago.
Ah, dejó, köszi!
Le is szálltunk.
Na de most hogyan tovább? Itt ugyan nincs megállója az 5-ös busznak. Talán a tér másik oldalán? No nem, ott sincs. Hmm. Akkor menjünk még arrébb… De ott sem 😛
Közben láttam egy 5-ös buszt, de pont ellenkező irányba tartott.
Végül nejem nagy bátorsággal megkérdezett egy helyi lakost aki ügyesen elmagyarázta anyanyelvén (amiből persze továbbra se értettünk semmit), hogy merre is kell menni.
Szerencsére nem voltunk messze, egyenest a „semaforo”-ig, vagyis jelzőlámpáig, aztán jobbra.
Akkor esett le, hogy nem is a Drago-nál kellett volna leszállni 😛
5-ös busz pár perc múlva jött is, ami jó 30 perces út után elvitt minket Punta Sabbioni-ba.
Az út során túl sok érdekeset nem láttunk, vitt a nyaralóövezetben. Bár a klíma ment a buszon, nagy szükség nem volt rá, mert csak kellemes meleg volt kint, annak ellenére, hogy alig volt pár felhő az égen. Igaz, távolabb egész jól kivehető zivatargóc látszott.
Punta Sabbioni-ból hajóval mentünk tovább Velencébe. A ringatózás közben észrevettem, hogy az a bizonyos zivatargóc eléggé felénk tart. Azért bíztam benne, hogy rosszul látom 😀
Velencébe behajózáskor már az is látszott, hogy iszonyat sokan vannak.
Megérkezéskor két irányba mehettünk: balra Szent Márk tér, jobbra valami ismeretlen izé.
Mi jobbra indultunk az „izé” felé, kikerülve a Szt. Márk téri tömeget.
Egy hídon átkelve egy kis tornyos templomot láttunk, amely igencsak szépen dőlt, biztos Pízai építészek alkotása. 😀
Később ugyanezt a tornyot egyébként láthattuk a másik oldalról is.
Természetesen onnan is meg lett örökítve. Ráadásul az még jobban is tetszik nekem 😛 (az a kép az oldal alján lévő galériában található, ide most külön nem rakom be, nézzetek szét ott is)
A hídon átérve gyorsan balra vettük az irányt, be a város szíve felé egy kis utcán.
Sajnos meg kellett állapítani, hogy túl gyorsan menekültünk el a tömeg elől, mert az első lagúnából visszatekintve egy óriási óceánjárót pillantottunk meg.
Igen brutál látvány volt 🙂 Jó lett volna egészében megörökíteni.
Fotósokkal is összetalálkoztunk akik elég komoly szerkóval érkeztek (bár a vakut nem igazán éretettem miért).
Meg is néztek minket, pontosabban valszeg csak az EOS-okat nézték, meg az obikat.
Hiába no, ilyenek a fotósok, én is megnézem a másét 😉
Szinte rögtön az első kis sikátor közepén találtunk egy kedves kis udvart, az ablakok között kifeszített kötélre teregetett ruhákkal.
Persze rögtön obicsere, fel a kis 18-55-öt.
Naná, hogy éppen nem fért a képbe a teljes rész, amit szerettem volna 😀
Még jó, hogy ott volt Mice és a 10-22-ese. 😉
Az obija valahogy a gépre rácsavarás után nem is nagyon akaródzott onnan lemászni 😀
Nem is értem, hogy tudott Mice annyi jó képet lőni a nagylátója nélkül 😉
További kis sikátorok és hidacskák között lavírozgattunk. Láttunk egy bennfenntes bennszülöttet is 🙂
Öreg néni nézelődött az ablakban. Sajnos elég magasan ahhoz, hogy jó képet sikerüljön róla lőni.
Ráadásul nagyon merszem sem volt a hülye fotózásommal zaklatni, meg hát ugye befotózni más otthonába. Nem is fecséreltem rá több időt, gondoltam majd látok még máshol is őshonost. Persze tévedtem 😛
Viszont az a kép, ami az utca végén elénk tárult, az valami igazán pazar volt. Gyönyörű zöld vizű lagúna, szokásos velencei stílusú házak a túloldalt, a mi felünkön pedig kis terecske egy fácskával.
Igazán megkapó volt. Nekem legalábbis bejövős.
Egyszer csak elkezdett cseperegni az eső.
Na dejó, mégis csak erre tartott az a csúnya zivatarfelhő. Meg is dörrent az ég.
Huh, hát ez szép lesz, ha most nyakunkba szakad az ég. Se esőköpeny, se esernyő.
Első körben kerestünk egy beállót, ahova természetesen a környék összes turistája bemenekült.
Helló turiszt! 😀
Viszont nem sokáig bírtuk az „összezárást” olasz sorstársainkkal, mivel olyan hangerővel beszéltek, hogy a hadirokkant süketek is felébredtek volna álmukból.
Már épp ott tartottunk, hogy beülünk az egyik legdrágább étterembe (ja, mert van nem drága is ott? 😉 ), amikor hirtelen elállt a csöpögő eső.
No akkor most irány a Szt. Márk tér, jól nézheti ki a víztől tükröződő kövekkel.
Jah, jól is nézett volna ki, ha épp nem lett volna tele árusokkal, turistákkal, meg valami rögtönzött színpadokkal.
Helló turiszt! 😀
Egy kis emlékképet azért csináltam volna a páromról, de egy arab fazon épp ott fotózgatta a Szt. Márk templomot, amit én is kinéztem.
Mikor odaértünk még meg is kért, hogy fotózzam már le.
Há’jóvan.
Bekomponálom, elsütöm. Kis kompakt gépe 3-4 mp-ig mentette azt az egy képet 😀
Mutatom neki. Jaj nemjó, csóválja a fejét.
Magyarázza, hogy az arc nem elég nagy.
Ehh mondom akkor fotózz le engem, aztán majd megismétlem veled.
Bólogat.
Remek.
Odaállok.
Fotóz az arab.
Hülyén érzem magam.
Aztán szól hogy kész.
Megyek, megnézem.
Fantasztikus kompozíció, kb. annyi látszik, hogy ott állok egy valamilyen templom előtt 😀
Oké, hát ha neked ez kell 😀
Lőttem róla egy olyat.
Hálálkodik.
Jól van, akkor végre jöhet a saját képem.
Hopsz de közben pofátlan turisták odaültek a templom tövébe.
Helló turiszt!
No arrébb másztunk két kapualjjal, ott meg valami meleg manusz próbálta fotózni saját magát. Párom kérte meg, hogy fotózza már le.
Na már csak ez hiányzott.
Persze jó messze állította, ott legalább fontos volt az is, hogy hol készült a kép.
De a turisták meg másznak be a képbe folyton.
Én meg már kezdem nagyon unni, úgyhogy bementem kettejük közé, kicsit előrébb, ahonnan jött az emberáradat és széttártam a karom, s mutattam nekik a helyes irányt, közben hangosan skandálva:
photo, photo :D:D:D
Szerencsére ez meggyorsította a dolgot.
Miután én is megcsináltam remekbeszabott emlékképem, kerestünk még pár témát a téren.
Nagylátóval Szt. Márk tér, átlőtt fülű hülyegyerek, galambokkal játszó turisták, torony, kutyafüle.
Aztán mi is rákaptunk a galambokra.
Kitartott kezekre simán rárepültek.
Helló turiszt!
Jól eljátszadoztunk velük, el is fogyott a kekszünk 😉 Végül szinte mindenki végigpróbálgatta, én inkább kihagytam a karom szétkarmolását 😛
Maradtam a gép másik oldalán.
Jah, csináltunk galambröptetést is, sorozat módban, de a buta galambja pont úgy repült, hogy a 3. képtől az objektív felé tartott, miközben ügyesen takarta a feleségem arcát 😛
Na mind1.
Irány a másik oldal.
Pár kép a gondolákról, amit ugye nem lehet kihagyni.
Persze nem volt megint ideális a helyzet, mert a csepergő eső miatt le voltak takarva az ülések.
No de sebaj 😛
Tovább mentünk észak-nyugati iránynak.
Hopsz, na erre nem kellett volna 😀
A legluxusabb környék, ami csak létezik.
5 csillagos szálloda, de olyan, hogy nem mertem volna bemenni a turista szerkómmal, mert tuti kidobnak 😀
Kirakatokban is cipők 400-600 euroért, baba felső 150 euro, stb.
Persze itt is sikerült elmenekülni a turistaroham elől.
Lassan azonban sötétedni kezdett, így előkerültek az állványok, és a többszörös expok a későbbi trükkök reményében.
Néhány hangulatos kép után beültünk egy egész normális árú önkiszolgáló helyre. Nagyjából a Váci utca árai lehettek, egy kis adag gyümölcssali 3 euro, egy presszókávé 2 eurot kóstált.
Ehhez járt ingyen egy hihetetlenül undok pénztáros nő, akit ezután csak büdösbanyának hívtunk 😉 Érdekes volt egyébként, hogy az árakat csak kint közlik, de ha már bejutottál a karámba, akkor csak az ételeket látod, az árakat már nem. Így aztán csak bízhat benne az arra járó vendég, hogy nem egy 15 eurós luxuskaját emelt le a polcról 😛
A hely egyébként – relatíve – alacsony árai ellenére elég jó volt, akváriumokkal, madárcsicsergéssel a közeli kalitkából, meg hangulatos fényekkel.
Gyors láb és gyomor regeneráció után irány vissza a Szt. Márk tér felé (pontosabban azon túl), mert lassan hazafelé kell venni az utunkat.
Ismét dörgés hallatszott, s ezúttal is elkezdett cseperegni az eső.
|
|
Néhány esti képet még sikerült lőni, hosszú expozíciós idővel az a néhány lézengő túrista sem látszik a képen. 21:40-re meg is érkezett a hajónk.
Igaz, 21:55-ig nem is engedtek fel rá, talán pont a zivatar miatt, ami akkorra már szinte pont fölénk ért és heves villámlások kísérték a nagy zuhét.
Hazafelé úton elég cudar idő volt, erősen fújt a szél, az eső csak azért nem vert ránk, mert okosan pont a középső sorba ültünk 🙂
Meglehetősen fáradtan éjfél környékén értünk „haza”.
Voltam már Velencében korábban is, de most olyan élményekkel gazdagotam, ami mindenképpen megérte, hogy 15 év után ismét ellátogassak ebbe a csodálatos városba.
Mivel többnyire próbáltuk elkerülni a turistaközpontokat, a hely hangulatát is sikerült átérezni, s egy-két olyan fotót csinálni, ami néhény év múlva ismét felidézi majd bennünk az ottani élményeket.
Egy biztos:
aki Velencébe megy, az készüljön fel jól költőpénzzel, vagy készítsen szendvicseket és vigyen magával vizet, ahogy mi is tettük.
A tehetősebbek akár ott is alhatnak. 😉
A lenti galériában látható esernyős képet a feleségem lőtte, melyet az ő elképzelése szerint dolgoztam fel (sokáig piszkált, hogy fotózzam már le, de én nem láttam benne fantáziát, mint utóbb kiderült, megint a nejemnek volt jobb szeme a fotókhoz 😉 )
5 hozzászólás a(z) 3. nap (kedd): Velence – Helló turiszt! bejegyzéshez