Második nap kvázi homokviharba kerültünk. Na ez is egy élmény 🙂
Reggelre a tegnapi szél tovább erősödött, olyannyira, hogy szinte homokvihart okozott a parton. Ez szemmel jól látható sárgás-szürkés ködben materializálódott, amely nem csak látványnak volt komoly, de amikor kiértünk a partra, érzésnek sem volt utolsó.
Mintha 5000 tűvel szurkáltak volna egyszerre. Egy ideig elszórakoztunk azon, hogy lecövekelve a homokba a lábunk körül milyen jó kis homokdűnéket épít a szél, de aztán új hülyeségek után néztünk 😉
Szerencsére a szél ellenére nem volt túl hideg, így bepróbálkoztunk a tengerbe is, mivel akkora hullámok voltak, amit még eddig sosem láttam az Adrián.
Az első igazi nagy meglepetés az volt, amikor 3-4 méterre a parttól már érezni lehetett az erős áramlatot. Még bentebb még inkább erős volt a sodrás. Kb. olyan lehetett, mint a Tisza, vagy talán még annál is erősebb, hiszen a Tiszában azért nagyjából talpon lehet maradni a sodrás ellenében, de itt nem. Komoly, nem túlzok!
Párszor megtettem az utat a két hullámtörő között, parton futva, majd vízben sodródva. Megpróbáltam beljebb is jutni a parttól, de a hullám nem engedte, rögtön kisodort 🙂 Mókás volt.
A víz egyébként igazán kellemesnek érződött, 26 fokot írtak rá a weben, de a szél miatt sokkal többnek éreztük (vagy a levegőt érezhettük hűvösebbnek).
Gondolkodtam rajta, hogy meg kellene örökíteni ezt egy-két képen, de tényleg annyira vitte a finom homokot a szél, hogy nem volt szívem kivinni oda a vacsiúj gépet.
A délelőtt ezzel nagyjából el is telt, majd ebéd után egy sör mellett elkezdtük részletesen megtervezni a másnapi velencei kiruccanásunkat.
Több megoldás is kínálkozott, egyik lehetőség a partunkon induló hajó volt. Ezt gyorsan el is vetettük, mert reggel indult és már délután jött is haza. Mi pedig utáljuk a kötött idejű programokat. No és mi van ha nem érünk vissza a hajó indulásig? 😛 Az ár egyébként cirka 22 euro lett volna oda-vissza/fő.
Egyébként is, pont reggel láttuk, hogy a nagy szélben és viharos tengeren ki sem kötött a kishajó, így nem is vett fel aznap innen utasokat. 😛 Mi van, ha holnap is erős lesz a szél?
Másik változat, hogy kocsival bemegyünk Punta Sabbioniig, ott pedig kb. óránként-félóránként járnak a hajók, éjfélig.
Ez már jó változatnak tűnt, bár a parkolás miatt kicsit aggódtunk. Lesz-e hely vajon? Mert ha olyan zsúfoltság van ott is, mint itt Lido di Jesolo városában, akkor esélytelen.
Végül a teljes tömegközlekedéses megoldás mellett döntöttünk, ami két busz és a már említett hajót foglalja magába. Hasonló utat tervezőknek: az út oda-vissza kombinált hajó és buszjeggyel összesen kb 18 euro/fő. Egy gond volt csak, nem tudtuk pontosan mikor és honnan indul az a bizonyos 2-es busz, s a tyúrisztinformésn is önkényesen szabadságolta magát.
Kis netes nyomozgatás és a szálló alkalmazottainak módszeres kifaggatása közelebb vitt a célhoz.
Végül az időponton is változtattunk, mely szerint a korábban elképzelt reggel megyünk és délután jövünk helyett inkább ebéd után indulunk jóllakottan, aztán majd este hazajövünk, kb. 10-11 felé.
A nap hátralévő idejében kicsit távolabbra merészkedtünk a szállástól, s megnéztük a környéket, megcsodáltunk pár közeli szállodát. Végülis nagy látvány nem volt, mert az egész part több kilométer hosszan szinte ugyanaz, amit már tegnap is láttunk.
Effektíve sok minden tehát ekkor nem történt, kicsit az idő is rosszabra fordult, elkezdett cseperegni az eső.
Bíztunk azért benne, hogy másnapra jobb időnk lesz.
Este még felmentünk a szállodánk tetejére, ahonnan pár képet készítettünk, nagyjából a hullámok is látszanak, bár nem adják vissza azt a monumentális erőt, amit a vízben lehetett érezni.
Utolsó kép a kedvencem, igaz az ötlet Mice-tól származik, de én is megcsináltam a saját verziómat 🙂
4 hozzászólás a(z) 2. nap (hétfő): Homokvihar bejegyzéshez