Viva Italia – 1. nap (vasárnap)

Csak megérkeztünk Lido di Jesolo-ba, pedig hosszú volt az út. Rövid élménybeszámoló, kereken egy hét késéssel (csak mert az Internetelérés nem szerette a blogmotort (se) 😛 )

Aki arra számít, hogy olyan érdekes és élménydús beszámolót fog olvasni itt, mint Livi, vagy Vadvirág erdélyi utazásáról, azt ki kell ábrándítsam: ez csak egy nyári vakáció Olaszországban, annak is az első napja.

Reggel 6-kor indultunk útnak, a cél elsősorban az M1 valamely pontja, ahol Mice-ékkal majd összefutunk.

M0-ra felhajtás máris jópofa volt, ugyanis le volt zárva így Szeged felöl érkezve egy kis kerülőt kellett tenni. No de sebaj, ilyet már tapasztaltunk korábban is. Az M0-on átcsattogva az M1 általam leginkább utált emelkedős része következett, ahol megint csak egy lezárásba botlottunk. Ez azonban igen érdekesen volt megoldva, ugyanis mindkét sávja megvolt az autópályának, csak egyiket leterelték a leállósávba, másikat pedig az autópálya másik oldalára (ahol jobb időkben a szemben haladók közlekednek). Ez a nagy kavarás annyira meglepett, hogy el is szalasztottam az első MOL kutat, ahol osztrák autópálya-matricát kellett volna venni. Ó mindegy, hát lesz még MOL-kút addig (MOL kártyám miatt prioritása volt ennek a kútnak, de végülis nem volt életbevágó hogy itt vegyem meg…).

Időközben Mice-ék is megérkeztek, innentől már együtt folytattuk az utat.

Nézegettem a kutakat, volt ott sokféle, OMV, AGIP, Esso, meg mittudomén. Gondoltam most már a következőnek muszáj MOL-nak lenni.

Végül Hegyeshalom előtt néhány km-rel már úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, a következő kútra már lemegyek.
Minő szerencse, pont egy MOL kutat fogtunk ki 🙂
Meg is tankoltuk a verdát és kértem matricát is. Kártyát oda ad, azt mondja nincs fedezet.
Na nemá’
Próbáljuk meg mégegyszer.
Nemnyert, nincs fedezet.

Na akkor gyorsan elkértem nejem kártyáját, az övével ment.
Hmm.
Gyors telefon a banknak, hogy mia rák van.
10 perc beszélgetés alatt kiderült, hogy a vásárlási limitem volt lecsökkentve. Hja, tényleg kb fél éve biztonsági okokból lejjebb vettem 😛
Tanulság: indulás előtt ne csak az egyenlegét nézzük meg a bankkártyáknak, hanem a limiteket is. 🙂

További öröm, hogy mint kiderült, kifogtam az M1 legdrágább kútját, úgyhogy jó drágán sikerült tankolni, valamint a bal tompítottam is kiégett, melyet Mice-ék meg is örökítettek 🙂 Na ezzel akkor nem akartam tökölni, úgyhogy maradt úgy, ahogy volt. Majd ha leértünk, hideg motornál megpróbálom, de nem szívesen égetném meg magam abban a forróságban 😛 .

Ausztriában egyetlen helyen álltunk meg, Klagenfurtban.
Egy gyors ebédet zavartunk le, tiszta véletlen, de egy olasz pizzeriában. Annyira olasz volt, hogy még a pincérek is olaszok voltak, s olaszul is beszéltek. No jött is a kézzel lábbal mutogatás 😀

Egy rövid városnézést és tankolást is közbeiktattunk. Utóbbi, mint kiderült, nagyon hasznos húzás volt, mivel az olaszoknál 1,5 euro/liter alatt nem igen létezik benzin, autópályán ennél még magasabb árakra kell számítani (cirka 1,6 euro/liter) .

Klagenfurt valami fantasztikus volt így vasárnap délután. Szinte teljesen kihalt az egész, alig néhány autó, pár lézengő ember, de természetesen a tisztaság és a precízség mindenhol jelen van.

Rögtön bele is botlottunk egy szépen faragott fakapuba, igazán mutatós darab volt. Aztán a jellegzetes muskátlis ablakok, sétálóutca, tér, stb. ami ilyenkor egy turistát várni szokott. Nem is lettek igazából komoly képek, egyszerű turistafotók, de jól mutatják, hogy milyen szép város Klagenfurt. Szívesen laknék itt (is) 😀

Olaszországba átérve egyetlen megállás volt még betervezve, valahol a Tagliamento folyó mentén. Illetve volt konkrétan egy hely, ahol érdemes lett volna, egy lehajtónál, ahonnan le tudtunk volna menni a folyóhoz is.
A folyó egyébként így nyáron csak egy nagyobbacska patakra hasonlít, de egyébként a medre olyan széles, mint a Tisza, köszönhető a tavaszi óriási vízhozamának, amit nyilván a hegyekből lezúduló olvadékvíz ad.
Íme a google-maps-en a kiszemelt hely:

Nagyobb térképre váltás

Megálltunk a kiszemelt hely előtt egy kis pihenőre, meg egy kis tanakodásra. Pár képet azért ott is készítettünk (közkedvelt téma volt az az új Rolls Royce Phantom Drophead, ami ott batárkodott a parkolóban 😀 ).

Tovább haladva két alagút volt még hátra, nagyjából képben is voltam, egyszer csak látom a gyárépülethez hasonló valamit, meg kicsivel előrébb a hidat. No mondom itt kellene lemenni, de mire kimondtam, már el is haladtunk mellette, nem tudtam volna jelezni az előttem haladó barátainknak.
Annyi időnk azért maradt, hogy hátra nézzünk, s ellenőrizzük, hogy a másik irányból ki lehet-e menni (bár ez a google-maps-en is jelölve van, de akkor ezt nem tudtuk).
No hát talán majd visszafelé sikerül megnézni.

Kb. este 7-re értünk Jesoloba, a Hotel Janeiro-ba. Ez az egyik legrégebbi Hotel a környéken, nagyjából a 60-as évek közepén épülhetett. Egész elfogadható árakat találtak ki idénre, akik esetleg még tervezgetnek, azok számára egy kis info: félpanzióval 57 euro éj/fő.

A recepción a tulaj próbált velünk szót érteni, de angolul nem igen tudott, S mire közöltük, hogy német tudásunk a béka popsija alatt van, feladta, s egy rövid ein moment felkiáltás után elviharzott segítséget keríteni.
Egy hölggyel tért vissza, aki remekül beszélt magyarul, tátva is maradt a szám. Mondjuk mókás volt, mert elég erőteljes tájszólással beszélt, kedvenc szava pedig az „‘oszt”. ‘Oszt akkor mi van? Semmi.
Mint utóbb kiderült, valahonnan Sopron-Pozsony környékéről származik.
Lehet nem volt irodalmi a magyarsága, de mégis megértettük és igazán hasznos volt, mert angolul csak a tulaj felesége tudott, aki nem mindig tartózkodott a hotelben.

A bejelentkezés után felcuccoltunk a szobánkba, majd gyorsan mentünk is vacsorázni mert farkaséhesek voltunk.
Nos, meg kell állapítsam, hogy az olaszok nem csak a szép autók tervezésében, de a nagyon finom ételek készítésében is élen járnak.
Otthon már ettem sokszor raviolit, de amit itt adtak, nos ég és föld a kettő. Fantasztikusan finom volt, igaz, volt egy kis kesernyés mellékíze a gombának, de igazából nem ütött el az összképtől. Főfogásként természetesen sülthal. No, ha a ravioli fantasztikus, akkor a sült hal egyenesen mennyei. Párolt répával fennséges. Nem gondoltam volna, hogy répát így is el lehet készíteni, hogy alig érezni azt a jellegzetesen markáns répaízt.

Nos, első nap – ha másba nem is – az olasz konyha finomságaiba máris rövid betekintést kaptunk.
Vacsi után elkértük a WiFi jelszavakat, bedöntöttünk egy sört, majd elmentünk felderíteni a környéket. Én kb. 100 méter után feladtam, hogy itt bármi látványos lenne, mivel szinte ugyanaz ismétlődött. Szálloda, butik, étterem, butik, szálloda, játékterem, butik, szálloda 😀

Mice-szal meg is beszéltük, hogy majd a szokásos lazulós vakációk mellett érdemes lenne majd valamikor valami fotós-kirándulást is beiktatni, ahol inkább a látvány lesz majd a cél, sem mint a kényelem és kiszolgálás 🙂
Remélem lesz is belőle valami.
Azt is beszéltük, hogy esetleg hazafelé az autópálya helyett főutakon megyünk, így ha valahol látunk valamit, azonnal megállhatunk, nem csak elsuhanunk mellette. Vagy akár kereshetünk is valami kis apartmant, vagy hotelt, ahol megszállunk a hegyek között.
Majd meglátjuk, ez még a jövő zenéje.

Holnap már az aktív semmittevésé lesz a főszerep, hiszen jól elfáradtunk ma.