Panasonic Lumix DMC-G6 – a hattyúdal

Vegyes érzelmekkel kezdtem neki a DMC-G6 tesztelésének.

Történt egyszer, úgy tizenegy évvel ezelőtt, hogy a terminal.hu digitális fényképezés rovatvezetése helyett egy igazán csábító ajánlatot kaptam, jelesül az Index digicam-hez léphettem tovább. A lehetőségen sokáig nem is gondolkoztam, hiszen jelentős szakmai előrelépést láttam a dologban, ami bizony így is lett. A sok-sok kompakt gép után DSLR-ek tucatjainak tesztje is rám várt sőt még egy ízig-vérig középformátumú masina is a karmaim közé keveredett.
A jó csapatmunkában évek hosszú sora alatt finomítgattuk, alakítgattuk tesztjeinket, mígnem eljött az a pont, amit már tizenegy évvel ezelőtt is mindenki sejtett, hogy előbb-utóbb valahogyan vége lesz. Persze csak azt nem tudtuk, hogy mikor és hogyan. Szerencsére nem egy „köszi, ennyi volt” mondat tette fel az i-re a pontot, ennél sokkal komplexebb és logikusabb lépések sorozata vezetett oda, hogy a géptesztektől most búcsút veszek.
Igen, úgy tűnik ez a gép lesz jó ideig az utolsó teszt fényképezőgép, amelyet a kezeim között fogok.

Bár lelkileg kicsit nehéz volt átélni az utolsó tesztfotózásokat mégis az eszemmel tudom, hogy ez most a jó választás. Egy kicsit megoszlanak mostantól az erőforrásaim s egy dinamikusabban fejlődő, tesztmasinákban jobban bővelkedő, fejlesztésekben is nagyobb horderejű terület vizeire evezek. No nem hagyom el a Pixinfo-t, hiszen a kiegészítők (állványok, táskák, vakuk, stb.) tesztjét továbbra is viszem és a hírek között is olvashatjátok majd írásaimat, csak a jóval idő- és erőforrásigényesebb fényképezőgép tesztektől intek búcsút, legalábbis egyelőre. Helyette viszont találkozhattok velem a geeks.hu-n is.

S most térjünk át a DMC-G6-ra. Igazából a beépített WiFi-n kívül óriási előrelépés nem történt, így aki nem igényli az okostelefonról vezérelhetőséget, illetve a 6 helyett 7 kép/mp-es sorozatot, még érdemes lecsapnia a kapható DMC-G5-re, hiszen képminőségben ugyanazt tudja, s főbb szolgáltatásokban sincs jelentős eltérés, árban viszont egy bő hatvanassal alább van. A DMC-G6 plusz egy Fé-ig tolható érzékenységét sem érzem olyan óriási előnynek (ISO25600 azért akárhogy nézzük, már olyan zajmennyiséget tartalmaz, ami a használhatóság határát súrolja 10×13 cm-es papírképnél is, ráadásul RAW-ból push hívással egyébként is szimulálható – jóllehet, tudvalévő, hogy ez a digitális gépeknél a tónusátmeneteket egy picit szétzilálhatja).

Bár az előd DMC-G5-re nem emlékszem (azt Petur tesztelte), a DMC-G6 keresője csodaszép. A G5-höz képest itt már OLED kijelzőt használtak. S hogy az LCD egy elektronikus keresőnél miért nem elég jó? Erre nehéz lenne válaszolni. Rá lehetne fogni a fekete szintre, de igazság szerint láttam már jól eltalált LCD-s EVF-et ahol a fekete szint nem zavart.

A kihajtható érintésérzékeny LCD előnyeiről gondolom nem kell különösebben papolnom, erről egyébként már a DMC-G5-ben is részletesen írt Petur, s a kissé nagyobb felbontástól eltekintve (920k vs. 1036k) itt sincs eltérés (hova is lenne…).

S noha még nincs befejezve a teszt, már most látom a konklúzióját: A DMC-G5 annyira jól sikerült, hogy tényleg nehéz lett volna nála sokkal jobb gépet kihozni, gyakorlatilag a DMC-G6-nak alig van olyan pontja, amire azt lehetne mondani, hogy „de kár”. Ilyen talán a kissé recés élek a képeken, vagy az Olympus OM-D E-M5-ben (és E-P5-ben, E-PL5-ben, E-PM2-ben) szereplő szenzorhoz képest kisebb dinamika tartalék.
Viszont DSLR-hez hasonló felépítése és igen kényelmes fogása miatt a DMC-G sorozatra nyugodtan kijelenthetjük, hogy páratlan.

A részletes teszt hamarosan olvasható lesz a Pixinfo-n, még néhány kisebb finomítást igényel no és persze a tesztképek kiválogatását hiszen a tesztfotók már elkészültek. Így hát good bye templombelső, viszlát kékóra, még lehet, hogy egyszer összefutunk…

Íme a Panasonic Lumix DMC-G6 teszt.