A Bécsben tartott Panasonic sajtótájékoztatóról való hazaérkezés után rögtön siettem az irodába, hiszen az új tesztgép már várt rám, s végre itt a tavasz is.
Bár a két napos Panasonic program teljesen kiszívta minden energiámat és leginkább csak egy pofa sört meg egy jó puha ágyikót kívántam magamnak, mégis felüdülésnek ígérkezett az új gépteszt, hiszen egy prémium kategóriás bridge gépet kaparinthattam a kezeim közé. Ráadásul azt, ami még a Nikonnál nem volt: egy nagy szenzoros, fix gyújtótávolságú optikás csúcsragadozót.
A gyors körbefotózás és a szokásos ISO tesztképek elkészítése során még semmi szokatlannal nem találkoztam. Az APS-C szenzoros (ráadásul AA szűrő nélküli) masina szépen hozta azt, amit vár tőle az ember (alacsony képzaj, szép részletek).
|
|
Azonban amint belecsaptam kicsit komolyabban a fotózásba, már feltűnt, hogy valami nem teljesen stimmel.
Méghozzá a rekesz beállítása.
A gép rekesz-előválasztás módban ugyanis azonnal beállítja a kiválasztott rekeszméretet, függetlenül attól, hogy van-e ehhez elegendő fény, vagy sem. Ráadásul ettől a rekesztől esze ágában sincs eltérni, még élességállítás közben sem. Ez pedig azt eredményezi, hogy kevés fényben nem, vagy nehezebben fog sikerülni az élességállítás, ha F8-cal szeretnénk fotózni, mert ilyen esetben kereken 3 Fé-kel, azaz nyolcad annyi fény jut csak a szenzorra, mint f/2,8 fényerőn. Érthetetlen, hogy miért nem nyitott blendével működik az autofókusz.
Van még érdekesség. Ha rengeteg a fény, P módban manuális fókusznál viszont mindig csak teljesen nyitott blendét használ a gép, ami komoly veszély lehet, ha véletlenül a Nap felé fordítjuk a masinát.
A központi zár viszont remek, amely független működik a blendétől (azaz a zár funkcióját nem a blende valósítja meg), így 1/2000 mp-es zársebesség f/2,8 rekesznyílásnál is elérhető. Ugyanennek köszönhető, hogy vakuszinkron korlátozás nem köti a kezünket, így akár 1/2000 mp-es zársebesség mellett is használhatjuk akár a beépített, akár rendszervakut (sőt, rádiós kioldóval a géptől is eltávolíthatjuk, igaz, ekkor már a kioldó sebessége is fontos kritérium, de a saját olcsó kínai kioldómmal gond nélkül tudtam fotózni 1/1000 mp-cel, vakuval).
Fura még a videófelvétel. Bár videót akár 1920×1080 pixeles FullHD felbontásban is rögzíthetünk, de a felvételt csak mozgókép üzemmódban indíthatjuk el. Ehhez pedig vagy a státuszképernyőn, vagy a menüben (vagy az ISO/Fn2 gombra programozáskor e gombbal) kell átállítani a kioldási módot. Nem egyszerű megoldás, sőt, nyugodtan mondhatjuk úgy is, hogy macerás.
Első körben még megtalálni is nehéz, jómagam is keresgéltem perceken keresztül, mire rátaláltam. Persze amikor már tudjuk, hogy hol kell átállnunk videófelvétel módra, már könnyebb dolgunk van, de pár mp-be így is beletelik a váltás. Furcsa megoldás ez, igazság szerint még elfért volna egy dedikált gomb a gép tetején, s sokkal kényelmesebb lett volna ettől a mozgóképrögzítés.
Ezen kívül azért akad még érdekesség, de nem szeretnék minden poént lelőni.
Az ár azonban már publikus, kár volna titkolni. A gép 324e Ft-ért lehet a miénk. Nem kevés!
(Petur most egy Canon EOS-700D-t kapott nyüstölésre, bár szerintem sok újdonságot nem talál benne 😀 )
S a kész cikkek:
Nikon Coolpix A teszt