Kicsit megkésve, de azért tolok egy rövid beszámolót erről a jeles eseményről, melyet a Panasonic idén Bécsben tartott.
A pixinfo.com-on már olvashatókat nem szeretném még egyszer leírni, most inkább a saját élményeimet, észrevételeimet szeretném megosztani Veletek, no és persze pár kedvenc képet.
Az egész buli bár két naposra készült, igazából csak 1 napot vett igénybe. A messziről érkezők miatt azonban szállást is biztosítottak a szervezők.
Mivel a Panasonic helyi képviselete szervezésében utaztunk ki mikrobusszal Bécsbe, így meglehetősen korán indult a keddi nap. Reggel 5 körül (valójában 10 perc ráalvás után) keltem, gyorsan bedobtam egy szendvicset, majd lebeszéltem gondoskodó feleségem, hogy elég lesz egy szendvics ezen kívül, mert úgyis ebéddel kezdünk. Na meg minek vigyem a vodás telómat, már úgysem szokott azon keresni senki, csak húzza az oldalam. Ráadásul oldalt puklisodik is tőle a pulcsi 😛 Elég lesz a trés is.
Az állomásra kiérve megvettem a jegyem és a szokásos módon vártam az óra 13-kor érkező IC-t.
Persze annyi eszem nem volt, hogy megnézzem a menetrendet, hogy változott-e, pedig még vasárnap hallottam is a rádióban, hogy változik a vasúti menetrend.
Nos, nem tudom pontosan, hogy a változás miatt-e, vagy egyébként is ez jár ilyenkor, de 6 óra 8-kor érkezett egy sebesnek mondott vonat.
Hát ha már itt vagy, meglovagollak, gondoltam.
Persze gyanús volt a dolog. Sebes az lehet Szolnok előtt minden fánál megálló, de lehet Monorig is. Pláne hogy kora reggel volt, esélyes, hogy utóbbi. Gyorsan meg is kérdeztem a velem szemben ülőt, hogy mit tud erről. Persze bejött, amit gondoltam: Monorig minden fűszálnál megáll.
Így viszont necces, hogy felérek időre, ugyanis 7:30-kor volt gyülekező a Rákóczi híd budai hídfőjéhez közel eső Neumann János utcában, indulás 8-kor.
No akkor ez nekem nem lesz jó, le is szálltam, hogy majd inkább mégis csak a 6:13-as IC-vel megyek, az mégiscsak egy gyorsvonat.
Épp jött a forgalmista és indította volna a sebes vonatot, így gyorsan rá is kérdeztem, hogy jön-e most IC Szegedről. Persze, 7:13-kor. Ó, hogyaza…
Gyorsan visszaszálltam a sebesre, majd kezdtem számolgatni, hogy is érek akkor így oda…
Fejszámolás alapján elvileg belefért.
Zuglóba érkezés után gyorsan felpattantam az 1-es vilire. Később vettem csak észre, hogy az 1A-ra szálltam, az pedig Népliget után nem megy tovább. Hogy az a…
Leszáll, 1-esre vár, felszáll.
7:40 volt, mire megérkeztem a Rákóczi hídhoz. Fel is hívtam Csabát, hogy lehet kicsit késni fogok, de még át kell caplatnom a hídon. Persze mint kiderült, Csaba már Bécsben van, az előző nap tartották a forgalmazóknak a sajtótájékoztatót, ráadásul épp alvásból ébresztettem fel szegényt 🙂 Hurrá! De szóljak Eszternek, mert ő vár ránk. Puffneki, az ő számát meg nem írtam fel, „minek, Csabáé elég” felkiáltással.
Szerencsére azért időben érkeztem (s gyanítom Csaba is odaszólt azért Eszternek, hogy várjanak meg). Épp jöttek ki az épületből a többiek, úgyhogy szerintem egy mp késés sem múlt rajtam 🙂
Út közben kiderült, hogy Eszter is hívott kétszer. Na hol? A vodkás számomon. Hurrá, még jó, hogy nem hoztam 🙂
Szóval elég neccesen indult a nap.
Legszívesebben Bécsig aludtam volna, de napközben nekem ez már nem megy.
Megérkezés után a Hotel Hiltonban svédasztalos ebéddel vártak bennünket, jól be is laktam, felkészültem a délutáni fotósétára 🙂 Viszont előtte még várt ránk a sajtótájékoztató, ahol így telt pocakkal egy picit nehezebb volt figyelni a lényegre. Ráadásul ésszel kellett fotózni is, mert csak az egyik bemutatott gép publikus, van még embargós termék (persze együtt mutogatták és tartották kézben, mintha direkt be akarnának húzni a csőbe, de figyeltem! 🙂 )
Gyors szobába felcuccolás után nyakunkba akasztottuk Panasonic Lumix DMC-GF6-osunkat és már indultunk is.
Le a kalappal a szervezés előtt, nem lehetett egyszerű több, mint száz újságíró és fotós irányítása. Az egyszerűség kedvéért csoportokba rendeztek minket, s csak a megfelelő számot tartalmazó táblát kellett figyelnünk. Persze volt, hogy majdnem lemaradtam, amikor kicsit többet időztem egy-egy nekem tetsző témánál, de szerencsére mindig sikerült utolérni a csapatot.
Akadt azért nem teljesen tökéletes megoldás is, a modellfotózás helyszínén természetes módon állandó fényű lámpával világítottak, hiszen a gépeken nem volt vakupapucs, így rádiós kioldó nem jöhetett szóba (egyébként is ennyi embernél már nem működne így a dolog). Emiatt cseppet kevés volt a fény.
A három órásra tervezett, de négy órásra hízott fotóstúra végefelé már rettentő éhes voltam, csak az esti vacsi járt az eszemben, meg az, hogy mikor ülhetek már le 🙂 Persze ennek is eljött az ideje.
Este 8-kor indultunk vacsizni, ami valami fergetegesen ízletes volt. Végigsorolni is nehéz volna a fogásokat. Lehet furán hangzik majd, de nekem legjobban a zöldségételek jöttek be.
Az este hátralévő része remek jó hangulatban telt, rengeteget röhögtünk, igazán hoztuk a formát, szerintem messziről felismerték, hogy mi vagyunk a magyarok 🙂 Egyet sajnáltam csak: nagyon nehezen akaródzott kiérniük a söröknek 😉
Éjfél környékén visszaértünk a szállóba, ahol még nekiestem a fent linkelt beszámoló cikknek. Úgy gondoltam jobb, ha megcsinálom még éjjel, mint hogy másnap fáradtan azon idegeskedjek, hogy mikor és hogy csinálom meg. Nem mondom, hogy rettentő friss voltam, ejtettem is 1-2 hibát, amit másnap szerencsére sikerült korrigálni, de összességében jobban járt mindenki, hogy még szerda hajnal fél3-ig megcsináltam, mint ha Isten tudja meddig húztam volna. Ráadásul szerdán a hazautazás napján még az irodába is be kellett mennem a most nálam lévő Coolpix A-ért, szóval így tényleg max. a buszban tudtam volna írni. Jobb volt ez így…
Ami egyébként nekem egy kicsit fura volt, hogy ha már ott alvós a buli, vajon miért nem volt még másnap kora délutánig valami program, de végülis logikusan magyarázható azzal, hogy a gépek a reggeli órákban indulnak vissza. Nem amatőrök a panások, hogy ilyenre ne figyeljenek 🙂
Összességében én nagyon jól éreztem magam, a szervezés szerintem remek volt, a társaság is igencsak jó volt, a munkát is sikerült jól beosztanom és 3 nappal később még ki is tudtam magam aludni 😀
Végezetül pár kedves kép a keddi napról:
