Nikon 1 J3 és 1 S1

Nikonos hetet tartunk a Pixinfo-nál. Két új Nikon MILC is érkezett hozzánk.

Petur egy belépőszintű Nikon 1 S1 boldog (?) tesztelője lett, nekem pedig az 1 J széria januárban bejelentett új tagja jutott, az 1 J3.

A Nikon tavaly augusztusi, Photokina előtti Nikon 1 frissítése meglehetősen furcsa volt. A nagyobb felbontású szenzorral, vakuval, üzemmódtárcsával és markolattal is frissült 1 V2 mellett az 1J2 nem igazán hozott komoly újításokat. A szenzor maradt a régi, a külső sem változott, s specifikációkban is csupán az LCD felbontását sikerült növelni 460 ezerről 920 ezer pixelre, amely igazából a fotózás élményét is csak minimálisan növelte. Kikerült a J2-ből viszont a százalékos akkumulátor állapot kijelzés, amely sokak számára hasznos lehetett volna.

A Nikon 1 J2 nekünk is csalódás volt, hiszen a komoly újítás hiánya ellenére ára közel 50%-kal volt magasabb, mint az akkor 100e Ft-ért kapható 1 J1 alapkité. Feltehettük volna a kérdést, hogy vajon erre a gépre mi szükség volt, de egy ráncfelvarrást minden modell megérdemel.

Az igazi megdöbbenés azonban januárban jött, amikor a Nikon bejelentette az 1 J3-at. Így viszont már tényleg komoly kérdéssé vált, hogy az 1 J2-nek mi oka volt megjelennie azon kívül, hogy magasabb áron lehet értékesíteni, mint az 1 J1-et, hiszen komolyabb előnye nincs, az 1 J3-mal pedig a Nikon 1 széria ismét egy komolyabb fejlettségű tagot kapott. Nekem erős a gyanúm, hogy csupán valami ártaktika lehet a dolog mögött.

De térjünk át az 1 J3, ra, amely végre megkapta az 1 V2 szenzorát, s pár fícsörét is, ugyanakkor továbbvitte az 1 J2 pásztázó panoráma módját.
Az 1 V2 tesztnél már gyanús volt, hogy az új gépnél már nem fordulnak elő olyan képi anomáliák, amelyek az 1 J1/1 V1 párosnál a törőék sor miatt jelentkeztek. Ekkor azonban még nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, puszta véletlennek vettem, még akkor is, ha az 1 J2-nél ismét belefutottunk ebbe a problémába.

Az 1 J3 tesztképeit elnézve ismét csak azt látom, hogy nem látok semmit 🙂 Mármint törőék sor okozta képi hibát.
Nagy tehát a valószínűsége annak, hogy az új szenzorral valóban sikerült kiküszöbölni a törőék sor képet befolyásoló hatását, ráadásul emlékeimhez képest még az autofókusz sebessége is javult (a Nikon 1 J2 tesztnél úgy éreztem, hogy ha kontraszt alapú élességállítást választ a gép, akkor bőven kompaktos AF sebességet kapunk, most nem érzek ilyet, de lehet ezt a legutóbb nálam járt Canon EOS M emlékei okozzák). Az egyszer biztos, hogy a Canon EOS M-et csúnyán lealázza AF sebesség tekintetében.

Képminőség tekintetében már kevésbé, sajnos az 1″ típusú szenzorra rápakolt 14 millió pixel már zajproblémás. De erre már az 1 V2 tesztnél kitértünk.

Nem is szaporítanám tovább a szót, hamarosan jön a részletes teszt, amiből (remélhetőleg) minden kiderül.