Ismét új gépek tesztje.
Petur a Sony fullframe szenzoros, kiváló fényerejű 35mm f/2 (nem cserélhető) objektívvel szerelt fényképezőgépét kapta, én pedig a Canon első MILC gépét, az EOS M-et.
Régóta kíváncsi vagyok rá, mit tudhat a Canon EOS M.
Bár igazság szerint az EOS-650D óta nem álmodok arról, hogy komoly fókuszrendszert sikerült alkotnia a Canonnak a CMOS szenzoron, azért titokban bíztam benne, hogy mégis. De mégsem. 🙂
Ez persze nem azt jelenti, hogy használhatatlanul lassú lenne, csupán azt, hogy bőven akad nála gyorsabb. Átlagos használatra az STM kitobjektívvel jó lesz a rendszer.
|
|
A géphez kaptunk EF adaptert is, így a saját EF bajonettes objektívjeimmel is kipróbálhattam. Az látszik, hogy ha nem USM fókuszú objektívvel próbálkozik az ember, akkor elég lassúcska lesz a fókuszálás. Sajnos néha akár közel egy nagyságrenddel is lassabb így, mint az EF-M bajonettes STM rendszerű kitobjektívvel.
A CMOS szenzorra egyébként állítólag a kép középső része környékén fázis-különbség érzékelő pontok is kerültek. Nos, ennek nem sok nyomát találtam, akár a z EF-M 18-55mm f/3,5-5,6 IS STM, akár fényerős EF objektívvel próbálkoztam is, a fókuszálás minden esetben a kontraszt alapú élességállításra jellemző oda-vissza tekerős volt.
A kezelés nekem bejön, bár nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog. A kevés gomb miatt sok műveletet az érintőképernyőn kell elvégezni, így az üzemmód váltást is. Tény: nem a leggyorsabb megoldás, jó lenne egy üzemmódtárcsa. De jobban belegondolva elég ritkán váltok üzemmódot, így engem annyira nem zavar, ha néha rá kell tapizni a kijelzőre.
Ami viszont rettentő béna, az a képnagyítás. Ugyanis ezt is csak a kijelzőn lehet megtenni, méghozzá a multitouch kijelzőkre jellemző két ujjas, szétfelé irányuló mozdulattal. Képnagyításhoz gombot ne keressünk a vázon, mert nincs. Így viszont sokszor fordult elő, hogy nagyítás helyett képlapozás lett a műveletből. Idegesítő.
Az EF adaptert egyébként egy szülinapon is sikerült kipróbálni, méghozzá egy Tamron 28-75mm f/2,8-cal. No, az a fókuszálás bizony olyan volt, hogy könnyen lemaradt az ember egy-egy jó pillanatról (bizony már bántam, hogy az EOS M mellé nem raktam be biztos ami biztos alapon a DSLR-t). A képek egyébként jók lettek, csak legyen türelme kivárni az embernek az élességállítást. Tapasztalatom egyébként az, hogy ha elsőre nem találja az élességet a gép, akkor felesleges is tovább engedni, mert hasznos másodpercek elteltét követően se fog rátalálni 😛
A gépben egyébként nincs beépített vaku, de mellékelnek hozzá egyet. Ez nekem pont kapóra is jött, rádiós kioldóval szépen eltávolítottam a géptől. Bár a 9-es kulcsszám nem volt éppen sok, s indirekt világításhoz már f/4-nél is ISO200 kellett, azért ügyesebb volt még így is, mintha Sony NEX-F3 módra esélyem se lett volna kreatív megvilágítást használni. Más kérdés, hogy a két AAA akku, ami a vakuban van, elég gyorsan lemerül (AAA akkuk átlag kapacitása 1000 mAh, míg az AA akkuké 2700 mAh, ráadásul a normál vakukban nem 2, hanem 4 akksi van, vagyis a Canon Speedlite 90EX-szel 2,4 Wh áll rendelkezésünkre, míg egy Speedlite 430 EX II-vel 13 Wh, azért ez nem kis különbség, még a villanási teljesítményhez mérten is).
Ami nem tetszett, hogy hiába tettem volna a gépre E-TTL II vakut, a segédfényét nem használta volna. Csak a sajátját hajlandó, ami viszont annyira a sarokba került, hogy könnyű kézzel leárnyékolni.
Még egy apró gondom volt a géppel: Élőkép módban a gép minden esetben próbál expozíció szimulációt nyújtani, azaz a beállított érzékenység-rekesz-zársebességgel létrehozható képet mutatná. Ez még alapvetően nem lenne baj, de a rádiós kioldóval való fotózásnál nincs más lehetőségem, csak kézzel beállítani 1/50 mp-es zársebességet (Av módban elszaladna a záridő 1-2 mp-ig is, mert a középpontos vakukioldót természetesen nem ismeri fel a gép vakuként, így a zársebességet sem tartja rövid értéken).
Ez viszont azt eredményezte, hogy a szülinapos fotózáskor az élőkép meglehetősen sötét volt (szobai megvilágítás, f/4 rekesz környéke, ISO200, 1/50 mp), vagyis a kép komponálására szinte csak vaktában kerülhetett sor (amíg a gép élességet állít, addig világos kép látszik, de ha a középső fókuszpontról újrakomponálást választja az ember, akkor csak a tapasztalatán és a szerencsén múlik, hogy jó kép születik-e).
No hát ennyi.
Egyelőre.
Azért itt egy kép az EOS-M-mel, enyhén vágva, mert a komponálás a sötét kijelző miatt nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna, viszont ezt leszámítva eredeti expó.
A végleges, megjelent Canon EOS M teszt .