A tavaszi NEX-5N tesztelése után most a komolyabb, de picit korosabb NEX-7-en a sor. A 24 Mpixeles masina a Japán fölrdrengés miatt sajnos késve érkezett a boltokba, így a tesztkészüléket is csak most kaparinthattuk meg. De most itt van, ráadásul egy csillivilli 50mm/1,8 társaságában.
A Sony érdekes utat választott a NEX-eknek. Sokan kritizálták már a túl apró mérete miatt, ami részben jogos, részben nem. Nem jogos azért, mert az Olympus PEN-ek is kicsik, mégis szeretik őket. Jogos viszont azért, mert a PEN-ek NégyHarmados szenzort használnak így optikájuk is kisebb lehet. A Sony viszont az APS-C méret mellett döntött, így méretesebb objektívekkel kell számolni.
Ez olyannyira igaz, hogy az E 50mm/1,8 jóval magasabb optika, mint pl. a Canon fullframre tervezett szintén 50mm f/1,8-a. Persze a minőség azért nem azonos, ugyanis a Sony E 50mm f/1.8 OSS-nek brutál jó képe van már F1,8-on is 🙂
|
|
A másik kritika, ami a NEX-7-est éri, a túl nagy felbontása. A 24 Mpixel már fullframe-re is bőven elegendő, sőt, a Canon friss fullframe szenzoros gépei nem is tudnak ennyit, nagyjából 22 Mpixelnél megállnak (22 Mpixel az EOS-5D Mark III, illetve az EOS-1Dx csupán 18 Mpixel).
E felbontáshoz olyan pixelsűrűség tartozik, hogy kihasználásához már jó feloldóképességű objektív szükséges.
De kérdem én: baj az, ha fix obival jobb képed lesz, mint egy zoommal?
Máshogy kérdezem.
Melyik a jobb?
18 Mpixel és akkor a fix és zoom obid ugyanolyan részletességű (kis túlzással)
24 Mpixel és akkor a fix obid erősségét is ki tudod használni.
Jó, persze, a zaj. Nagyobb felbontás elvileg rosszabb jel/zaj arányt ad. A készített ISO teszt képekből azonban én azt látom, hogy JPEG-ben igencsak elfogadható, amit produkál a gép (RAW majd később).
|
|
Aztán az apróságok:
– kromatikus aberráció javítás gépen belül (bár ennek hatékonysága nem túl komoly)
– torzítás kompenzáció (ez viszont egész jó)
– peremsötétedés kompenzáció (ha valakit zavar a vignett, hatékonyan csökkenthető ezzel a funkcióval)
– no és persze a Sony gépből kimaradhatatlan Sweep Panorama, amivel gyerekjáték panorámát készíteni (persze nem is lesz profi az illesztés).
No szóval annyira azért nem kell temetni ezt a NEX7-et.
Jó sokáig tartott a tegnap munka, mert a NEX mellett a két objektív tesztjét is elvégezzük (E 18-55mm és E 50mm). 8 órás vonattal sikerült haza indulnom, megérkezve azonban nem akart kinyílni a vonat ajtaja (elektronikus vezérlésű, a zöld lámpicsek se világított, de nem akartam tapló lenni és megrántani a vésznyitót, mert aztán kaller kereshetné, hogy hol marad nyitva az ajtó, úgy ugyanis nem indulhat tovább a szerelvény).
Sok idő nem is telt el, épp indultunk hátra felé a 2. kocsihoz, hogy ott leszálljunk, mire már el is indult a vonat. 😛
Még szerencse, hogy a köv. megálló nem volt túl messze, és jött visszafelé egy szegedről érkező gyors, szóval így csak fél óra ment el ezzel a kis kerülővel.
Viszont itthon incsifincsi desszert fogadott, drága feleségem kezét dicsérve, amit jól le is fotóztam a NEX-szel is (50mm-es obi f/2,5-ön, minimális utófeldolgozással):
