Olympus E-PL2 – na majd most?

A cserélhető objektíves, de nem tükörreflexes gépek (vagyis MILC – Mirrorless Interchangeable Lens Camera – tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgép) piaca egyre bővül, mégis úgy érezni, hogy a leginkább az Olympus van lemaradva.

No persze erős sarkítás ez az előző kijelentés, hiszen még sem a Canonnak, sem a Nikonnak, de még a Fujifilmnek és a Pentaxnak sincs MILC fényképezőgépe, gyakorlatilag csak négy gyártó képviselteti magát a mezőnyben, az Olympus, a Panasonic, a Samsung és a Sony.

Az Olympus az első volt, amely megjelent ilyen fényképezőgéppel, mégis, még ma is úgy érezni, hogy kicsit lemaradt a többiek mögött. Gyors rajt volt, de nem kellően erős.

Első körben a lemaradt vakut hiányolhattuk, ezt azóta szerencsére pótolták. Második körben a lassú AF rendszer miatt panaszkodhattunk, ez az, amit az E-PL2-vel megjelent új kitobjektívvel orvosoltak. Persze még mindig marad hiányzó szolgáltatás, pl. az AF segédfény, amelyre még a beépített vakut sem használja a gép, mint jópár D-SLR. Márpedig szobában, vagy gyenge fénynél jól jönne ez a segítség.

Az E-PL2 egyébként e hónapban jelent meg. A bejelentése is érdekes volt, hiszen nem kaptunk részletes specifikációkat, így egyelőre adatlapja sincs a váznak.
Talán ezért is volt számomra annyira meglepő, hogy az E-PL2 legkisebb érzékenysége már ISO200. Talán azért emelték 200-ra, mert a korábbi modellek ISO100 érzékenysége szemmel láthatóan gyengébb dinamika átfogású volt (hamarabb kiégtek a világos részletek), s e panaszt próbálják így orvosolni. Most bizonyára a magas zajra lesz panasz 😉 .
A zársebesség maximum 1/2000 mp helyett 1/4000 mp, amely a magasabb alapérzékenység miatt el is kél.

Túlzottan sok újdonság egyébként nem került az új vázba, van néhány új képfeldolgozási lehetőség, jobban testreszabhatók a művészi szűrők, illetve ezeket videófelvételnél is használhatjuk (hurrá!).
A hátsó LCD 2,7″-ról 3″-ra nőtt, no ez sem egy eget rengető előrelépés.
Az E-PL2 megkapta az E-P1/E-P2 hátsó, négy irányú gombbal egybeépített tárcsáját, amely így azért könnyebb kezelést ígér.
Nőtt a csatlakoztatható kiegészítők száma is, használhatunk karos makrósegédfényt, illetve választhatunk PENPAL nevű Blutooth-os képáttöltőt is. Oké, vezeték nélküli átvitel, de akkor már miért nem WLAN?

Éééééés: ennyi!

Ja nem.
A váz ára 189.000 Ft.

A teszt ezúttal a szokásosnál enyhén karcsúbb lesz, 2011-től ugyanis kissé átszerveztük, megnyírbáltuk a részletes teszteket, mert sűrűbben kívánunk jelentkezni cikkekkel, ehhez viszont az kell, hogy kevesebb időt töltsünk el a teszteléssel.
Röviden, amik kimaradnak (hangsúlyoznám, ezek nem az én döntéseim):
– 10 perces hosszúexpós felvétel
– sorozat sebesség mérés (elhisszük a specifikációt, eddig sem volt óriási eltérés)
– képstílusok, digitális szűrők
– élesítés, kontraszt, szaturáció, stb.
– torzítás (ma már szinte minden kompakt gép 0,8-1% körüli hordótorzítással indít, még ha 25 mm-es is, s a tele meg szinte kivétel nélkül tökéletesre korrigált, tényleg nem sok értelme van)
– peremsötétedés (szintén alig van eltérés, ráadásul a műszaki fotózáson kívül egyéb esetben nem hiszem, hogy komoly problémát adna)
– kromatikus aberráció (itt ugyan voltak kisebb-nagyobb eltérések, de egyre inkább elfedik ezeket a képfeldolgozó eszközök, plusz picit szájbarágásnak éreztem az utóbbi időben (figyelj, színhibás a gép, meg ne vedd), a gyakorlatban viszont ma már a legkevésbé érdekes, hogy milyen színi hibát produkál egy 12-16 Mpixeles gép… Legalábbis engem már marhára nem érdekel, s ahogy néztem a külföldi szájtokat se 🙂 )
– csomó blabla szöveg ami a szolgáltatások táblázatból egyébként is kiolvasható.

Ami marad, az az érzékenység teszt (2 Mpixelen is -> gyakorlatias megközelítés), zajszűrés teszt, makró teszt kompaktoknál és a szokásos bemutató jellegű szövegelés.

Remélhetőleg ez elegendő lesz ahhoz, hogy az eddigi 10 nap helyett 5 nap alatt el lehessen készülni. Bár gyanítom azért, hogy a hétvégéket nem lehet teljesen szabadon hagyni.

Olympus E-PL2 teszt