Termelékeny nap volt a hétfő. Bár jól kipihenten, jó hangulatban indultam fel, estére azért elfáradtam.
Délelőtt a Fotózz Nyílt napon elkezdett memóriakártya és kártyaolvasó tesztet fejeztem be, jópár memóriakártyával és két USB 3.0-s kártyaolvasóval. Az egyik egy Kingston modell, míg a másik egy alacsonyabb árú Silicon Power.
A teszt végeredményét még nem árulom el, de annyit talán elmondhatok, hogy óriási különbség nem volt a két termék között, nem úgy a régebbi SanDisk kártyaolvasónkhoz képest, mivel az max. 8 MB/s-re volt képes.
Délután jöttek a táskák. Hét Vanguard táskát kaptunk, melyek között igen kicsi, csak kompakt masinához elegendő és méretesebb, DSLR-hez és plusz 3 objektívhez is kellő térfogatot biztosító modellek is megtalálhatók voltak. Részletesebben majd a Pixinfo-n. Egyelőre annyit, hogy baromi jó áron vannak!
Már a táskák tulajdonságainak összeírásakor jött az info, hogy kapunk ma még egy Canon gépet is. Du. 4-ig még nem érkezett meg, így kicsit várakozni kellett, de ami késik, persze nem múlik.
Fél 5-re meg is hozta a futár és estem is neki rögtön.
Az összes teendőt esélytelen lett volna emberi időben befejezni, így csak a termékfotók és az ISO tesztképek készültek el. Utóbbinál még tovább húzódott a dolog, mivel ISO6400-at csak témamódban hajlandó választani a gép, s azt is automatikusan. Így szükség volt a fénymennyiség csökkentésére, ami nem volt egyszerű feladat a fix teljesítményű lámpák mellett (állíts elő 4 luxnyi fényt egy 500W-os halogén reflektorral 🙂 ). Nos, nem is sikerült tökéletesre a mutatvány, annak ellenére, hogy árnyékoltam és szórt fényt adtam így is becsillant az a fránya 100 Ft-os, no meg a fehéregyensúly is elmászott. Mindegy, ott egye meg a fene, a zajszűrés okozta részlettelenség így is tökéletesen látszik 🙂
|
|
|
|
Az SX30 IS után idén megjelent SX40 HS főbb attrakciója az új szenzor, mely immár hátsó megvilágítású CMOS technológiára épül, s felbontása az elődéhez képes picikét kisebb, 12 Mpixeles. Ezen felül a képfeldolgozó processzor is megújult. A gyors Digic5-nek és a CMOS szenzornak köszönhetően lehetőségünk van FullHD videózásra és slow motion mozgókép rögzítésére is, valamint persze a sorozat sebesség is egész jó. Igaz, ez utóbbi csak témamódból érhető el (kissé érthetetlen megoldás ez).
Az optika nem változott, továbbra is 24-840 mm-nek megfelelő gyújtótávolságú, s stabilizátorral is ellátott.
A hátsó LCD is változatlan, a kihajtható és elfordítható kijelző képátlója a kihajthatók között átlagos, 2,7″-os, felbontása azonban ma már gyengének mondható, mindössze 230e szubpixel.
A bridge-nek is tekinthető (gyakorlatilag mindent tud, amit egy bridge-nek tudnia illik, kivétel ezalól a RAW formátum) fényképezőgép használata során azonban érezhető volt, hogy a fókuszrendszer nem az igazi. Persze biztos én voltam elkényeztetve az utóbbi időben gyors fókuszú MILC-ekkel (Olympus E-P3, E-PL3, Nikon 1 V1 és J1), s lehet ezért tűnik fel az SX40 HS lassú élességállítása, mely nagylátószögnél is majd 1 mp-ig tart (még nem mértem, de közelítőleg 0,8 mp lehet).
|
|
|
|
Végül este 7 felé kész is lettem az előirányzott feladatokkal, így tehát fél8-kor indulhattam haza.
Háromnegyed 8 felé ki is értem az állomásra, még a zebrán mentem át, de már láttam, hogy ott állt egy IC. De az biztos nem az enyém, mert háromnegyedkor nem megy Szeged felé. Talán a nyíregyházi…
Viszont kezdett gyanús lenne a dolog, amikor felértem a peronhoz, mert még mindig ott állt 😛
Mint kiderült, a majd’ 1 órával korábbi szegedi IC az.
Kapóra jött, fel is szálltam.
Egy dologban volt jó: nem fáztam és tudtam dolgozni.
Viszont még egy órát ácsorogtunk így ott, mire elindultunk.
Este 10-re azért haza is értem 🙂
Frissítés: Elkészült a Canon PowerShot SX40 HS teszt.