Torkos csütörtök a Piszkos Fred étteremben

Már tavaly is tetszett a torkos csütörtök. Akkor egy nagykőrösi csárdába mentünk át, megnézni, pontosabban megenni, milyen finomságokat csinálnak. Idén a közelünkben lévő Piszkos Fred étteremre esett a választás. Vegyes érzelmekkel ért véget az este…

Ha valaki nem ismerné a torkos csütörtök lényegét, egy sorban el lehet mondani: a torkos csütörtök napján az akcióban részt vevő éttermekben fél áron lehet enni-inni.

Mivel szeretünk járni a Piszkos Fredbe, bár viszonylag ritkán tesszük, úgy gondoltuk, hogy ez egy remek alkalom lesz arra, hogy ismét ellátogassunk hangulatos kis törzshelyünkre.
Kulináris kirándulásunk első lépéseként múlt héten foglaltam asztalt, biztos ami hótziher alapon.
A foglalás során arra kértek bennünket, hogy adjuk le előre a választásunkat, hogy ne kelljen sokat várni.

Így is tettünk, bő egy nappal az „esemény” előtt bementem és leadtam a rendelésünket.
Mondjuk szomorúan konstatáltam, hogy üveges sörből igen ritkás a kínálat:
– alkoholmentes Stella
– Becks
– Löwenweiss
Korábban volt kis és nagyüveges alkoholos Stella is, nem értem, miért nincs már, pedig a bejárat felett is ott a nagy Stellás reklámcégér.
Leadtam tehát a kérésünket, vadrizses lazac (valami Piszkos Fred Franciaországban címszó alatt), valamint mustáros pácban érlelt hátszín sült hagymával, sült hasábburgonyával (najó, sültkrumplival 😛 ).
Azt is kérték, hogy ne késsünk sokat, maximum 17:10-re érjünk oda.

Mi ezt tiszteletben is tartottuk, s 17:05-re meg is érkeztünk.
Elfoglaltuk helyünket a nemdohányzó helyiségben, s már jött is a pincérünk, aki érdekesség kedvéért egy extanítványom volt :).

A csajok kólát kértek, én meg – mivel becks otthon is van, így sok választás nem lévén – kipróbáltam a Löwenweisset.

Hamarosan meg is érkezett az italunk, aminek azoniziben neki is estem. Isteni fincsi.

Telt, múlt az idő, majd 10 perc múlva visszatért pincérünk, melynek nagyon örültünk.
Gondoltuk de jó, hogy leadtuk előre a rendelést, a többi ember meg itt fog dekkolni este 7-ig, hihihihi.
A várttal szemben azonban nem a rendelt ételünket hozta a leány, hanem csak megkérdezni, hogy mit is rendeltünk…
Ehh.
No akkor elmondtam még egyszer: 13-as és 31-es.
Ok, rendben, utánanéz.

Telik múlik az idő, Meli már telerajzolta a füzetét mindenfélével, csiga, jégcsap, hóvirág, gyöngyvirág, már anya is rajzolt, én meg ittam, aztán ablak, házikó, anya már kést-villát tányért rajzolt, én még kortyoltam, de még mindig semmi…
A szomszéd asztalnál – akik utánunk érkeztek, s akkor rendeltek, mikor mi már az italt kaptuk – javában tartott a falatozás.
De mi még rajzoltunk, mulattunk, mint akik soha nem éheznek meg 😛 .

Végül 1 óra 15 perc várakozás után, 18:15-kor megérkezett a várva várt ételcsoda. Bár a sültkrumpli helyett krumplikrokett díszelgett a tányéron, amelyet óvatlanul meg is jegyeztem, mire természetesen felajánlotta a pincérhölgyünk, hogy kicseréli, ha akarom. Hohohóóó, ezt innen már el nem viszed, jó lesz ez is, nagyon köszi 😀
Az étel természetesen isteni finom volt, ahogy szokott, de ez a rengeteg várakozás egy kicsit rosszul esett.
No persze miután végeztünk, nem is nagyon akartunk már maradni. Desszertet? Hehh, köszi nem 😉
Úgyhogy fizettünk és vegyes érzelmekkel távoztunk.

Ami nem annyira tetszett:
– sörválaszték minimális
– nem voltak feltüntetve az italárak
– borzasztó hosszú várakozás az előzetes rendelés ellenére
– fázott a lábam és a derekam

Ami tetszett:
– isteni finom étkek
– finom búzasör
– mindössze 3000 Ft-ot hagytunk ott 😛 .