Olympus E-P1 Pen digital

Igazán friss bejelentés ez az új kompakt méretű, de négyharmados rendszerű szenzorral felvértezett masina, s az Olympus Hungary Kft. jóvóltából máris a kezemben foghatom. Izgalmas egy hét áll előttem.

No nem azért izgalmas, mert soha nem látott funkciók, óriási fényerejű objektív, vagy éppen zajtalan ISO128000 várna rám, inkább azért lesz izgalmas, mert még be kell fejeznem a Panasonic Lumix DMC-GH1 cikket (igaz, már csak 2 oldal van hátra), ugyanakkor van 4 napom, hogy leteszteljem az E-P1-et, miközben az időjósok keddtől rossz időt mondanak.

Az Olympus E-P1 valóban igazi retró gép. Amikor a nyakamba vettem eszembe jutott az 1984-es képem, amint a nyakamban lóg a Szmena. Nosztalgikus érzés vett hatalmába, még akkor is, ha tudtam: a gép hátulján egy méretes LCD szolgál a komponálásra.

Érdekes koncepció egyébként, s szerintem nyerő is lehet, bár azt azért sejteni lehet, hogy nem lesz tömegcikk, csak egy kisebb réteg fogja szeretni. A kompaktok körében a legnagyobb gond jelenleg a kis szenzor miatt bekövetkező nagy képzaj. Az Olympus E-P1 ezt a problémát egycsapásra száműzi, ahogy teszi azt a Sigma DP2 is. Igenám, de míg a Sigma egyetlen fix objektívvel rendelkezik, addig az Olympus E-P1 cserélhető objektíves, s egy adapter segítségével akár FourThirds objektívek is csatlakoztathatók rá 7 mm-től egészen 800 mm-ig (×2 a szenzorméret következtében).

Az élességállítás nem olyan gyors, mint a Panasonic G1 illetve GH1-nél, itt nem tudunk ódákat zengeni a hipergyors AF-ről. Ennek oka egyébként az alkalmazott objektívekben keresendő.
Persze azért így sem rossz a helyzet, olyan kompaktos, jó esetben néhány tized mp, gyengébb fénynél max. 1-1,5 mp.

A bekapcsolás viszonylag gyorsan megtörténik, de nem D-SLR szintű. Első saccolásra úgy 2 mp-nek tűnik. Pontosabb méréseket természetesen majd a cikkünkben közlünk.

Minden bizonnyal a gép kis mérete és mégis nagy szenzora miatt kellett a beépített vakut lehagyni a vázról Ezt pótlandó a gyártó bejelentett egy olcsó, 14-es kulcsszámú kis külső villanót, amely teljes rendszerkompatibilitású a FourThirds rendszerrel, így más NégyHarmados géppel is használható (illetve vice-versa bármilyen FT vaku működőképes az E-P1-en is).

A gép két tárcsával rendelkezik, egyik a hüvelykujjunk alatt, másik a négyirányú navigálóval összevonva. Kár, hogy mindkét tárcsával ugyanazt állíthatjuk be: vagy a rekeszt, vagy a zársebességet. Jobb lett volna, ha M módban egyik a záridőt másik a blendét állítja.
Tökjó lenne, ha nem éjfél előtt írnám a postot, talán még hülyeségeket se hordanék össze…
Szóval: Kár, hogy A és S módban mindkét tárcsával ugyanazt állíthatjuk be: vagy a rekeszt, vagy a zársebességet. Jobb lett volna, ha úgy oldják meg, mint M módban, ahol az egyik a záridőt a másik a blendét állítja, A módban lehetne egyik a rekesz másik az exp. komp., míg S módban záridő és exp. komp.
Na, megtaláltam a custom menüben ennek a lehetőségét, úgyhogy nagy puszi az Olympusos mérnökök kobakjára 🙂

Az ISO tesztábrákat már lefotóztam, meglepetést nem okozott a gép, nagyjából az E-620 képességeihez hasonlítanám. Olyannyira igaz ez, hogy az a bizonyos dinamika-anomália itt is jelentkezik (ISO100-nál mintha kisebb lenne a dinamika-átfogás, hamarabb kiég, míg ISO200-nál kevésbé érezhető ez a hatás). Bár azt nem tudjuk, hogy pontosan milyen szenzor lakozik a gép belsejében, de furcsa, hogy az Olympusok ezt csinálják, míg a Panasonicok nem, pedig elméletileg mindkettőben Panasonic szenzor dolgozik. Elképzelhető, hogy mindezt nem a képérzékelő okozza, hanem a képfeldolgozás?
Apropó ISO tesztábra. Az Olympus EP-1-hez kapott 14-42 mm M.Zuiko Digital és 17 mm M.Zuiko Digital mellett egy adapterrel a Zuiko Digital 14-54mm-es obit is kipróbáltam.
A 14-42-es katasztrofális, az egész kép túl lágy, még F8-on is.
A 17 mm-es pencake képközépen nagyon jó, de sarkokban már szétesik (szintén F8).
Végül a 14-54-essel készítettem el a képeket, az legalább homogén jó mindenhol.

A videóképességét még nem próbáltam a gépnek, de önmagában egy picit degradáló, hogy csak mJPEG-et tud.

Na első körben ennyit, a többi majd a részletes cikkben…

Frissítés:
A 14-42mm-es obi mégiscsak használható, talán csak közelre gyenge (ISO tesztábra kb 1,2 méterre volt), a kültéri képeknél nincs óriás különbség. De ez egyelőre csak kézből, majd lövök templomban állványról rekeszsorozatot, ott biztosan releváns infó lesz.

AF délutáni fátyolfelhős árnyékban durván tévesztett a 14-54-es Zuiko Digital obival végállásban. Így aztán a Sugarloaf rövid helyi koncertjéről egyetlen elfogadható kép lett, de tesztfotónak az is gyenge, a többi pedig használhatatlanul életlen. Gyaníthatóan ez a 14-54-es obi kontraszt AF-fel való kevésbé kompatibilitásából fakad. Sajnos a képeket utólag néztem meg, így nem próbáltam ki a M.FT 14-42-essel, aminek elvileg jónak kellene lennie.

Videó: kicsit lassan követ az AF, de jó a videó minősége. Viszont iszonyatosan zabálja a kártyát HD-ben (32 Mbps, vagyis másodpercenként 4 MByte, azaz 1 gigás kártyára alig több, mint 4 perc vehető!).

Frissítés: Elkészült az Olympus EP-1 részletes tesztje.