Így nyaralunk mi…

Meli lányunk imád a Balatonon lenni, így hát arra gondoltunk, hogy idén kétszer is meglátogatjuk a magyar tengert…
frissítve: július 11.

Bár előre leterveztük a július 8-11-i időszakot, mégis elég hülyén jött ki a dolog.
Úgy számoltam, hogy e héten pont nem én leszek a hírszerk., így gond nélkül le tudunk jönni, max. hozok egy tesztgépet és pár tesztfotó még készülhet itt.
A számításom kicsit keresztbehúzta az a tény, hogy kolléga szabija alatt én vittem tovább a hírszerk.-et, így el is tolódott az egész egy héttel, ráadásul ezen a héten ő sincs itthon, külföldön van egy több napos sajtótájékoztatón (titoktartás miatt azt sem árulhatom el, melyik céggel).

Július 7.
Szóval szerdán délelőtt terveztük az indulást, de végül meggondoltam magam és úgy döntöttem, már ma délután lejövünk, a 4 napos pályamatrica helyett pedig vettem egy havit, ami a következő alkalomra is jó lesz.

Megérkezésünk után még este le is mentünk fürdeni a Balcsiba, marha jó volt a víz (idokep szerint 25 fokos). Sokáig azonban nem pancsizhattunk mert elég késő volt, no meg a túlparton már villámlott és egyébként is piros jelzés volt. 😛

Július 8.
Szerda reggel zuhogó esőre ébredtünk. Hurrá. Kimentem a teraszra, majd lefagytam. Éljen.
Két eső között azért még be tudtunk menni korizni a faluba… Bár vizes úton elég csúszós volt, de ezt is meg kellett tapasztalni.
Ági eközben válogatta a régebbi képeket, mert hogy elhoztam ám az asztali gépem HDD-jét is, tervezve egy ilyen kis válogatást.

Délután viszont már annyira unatkoztam, hogy elkezdtem dolgozni. Kicsit a HX1 cikket is írogattam, kicsit a menüképeket is csinálgattam, megírtam 2 hírt is.
Majd holnap jobb idő lesz, legalábbis az idokep szerint.

Július 9.
Reggel teljes borult idő várt. Ha lehet, még hidegebb volt, mint tegnap. Az elmúlt nap 20 fokja valóban melegnek tűnik a mai 18 fokhoz képest.
Hogy ma mit csinálunk, az még kérdés… Valamit majd csak kitalálunk.
De hogy csónakot felesleges volt hozni, az elég biztosnak tűnik.

Reggeli után megpróbáltam befejezni legalább a cikk felét, de ez csak fél siker volt.
10 óra felé a csajok bementek a faluba bicajjal én meg 11-kor utánuk koriztam.

Kis beszélgetés a játszótéren valami 40-es anyukával, aztán du. 1-kor hazajöttünk.

Ebéd után kisütött a Nap! Igaz, mire megnézhettük volna magunknak, már ismét felhő mögé bújt. Nade sebaj, legalább tudjuk, hogy még van, csak mi nem látjuk.

Július 10.

Ismét kotyogó esőre ébredtünk. Ma már a jegesmedvék is messziről köszöntek, hiszen befogadtak maguk közé, a pingvinekről nem is beszélve.

Idokep szerint 17 fok van. Még két napot kell kibírni valahogy…
Igaz, nem hoztam magammal hosszú nadrágot (elvégre július van), így kicsit komolyabb kihívás lesz. 😛

Ági épp most jelentette be, hogy „Cicu, találj ki valamit, vagy gyalog megyek világgá.”

Szerintem ma fordulóponthoz érkezünk. Vagy fogjuk magunkat és beleköpünk egyet a Balatonba majd hazahúzunk a következő vadliba csapattal, vagy átmegyünk Hévízre.
Én egyelőre az utóbbi mellett voksolnék.

No szétnéztünk a neten… Hévíz kilőve, viszont Zalakaros szimpatikus. De azt holnapra áttoljuk, hátha akkor kicsit a napocska is sütni fog.

Közben nézem a kocsiban a hőmérőt, azt mutatja, hogy 15,5 fok. Hmm. 😛

Délután beugrottak unokaöcsémék, éppen erre jártak. Ezzel is elment egy kis idő a csepergős esőben táncolás helyett 🙂

Este végre elállt az eső, így kicsit jobban ki is dugtuk az orrunkat, de annyira hideg volt, hogy sokáig nem is akaródzott kint lenni. Viszont láttam fűben sétáló, „párzótáncot” lejtő hattyúgúnárt, meg milliónyi kis madárkát, miközben kint a fűben ülve netezten. Eszembe is jutott, hogy nem is lehet olyan borzasztóan idegölően unalmas dolog lessátrazni, ha mindeközben van notebook és el lehet tölteni rendesen az időt 😀

Július 11.

Reggel nem hittünk a szemünknek! Sütött a napocska! Méghozzá ezer ágra. Kicsit szeles az idő, de még mindig melegebb van a szélben állva, mint tegnap a szélcsendben vacogva.
Gyorsan megreggelizünk, aztán irány Zalakaros…

Hát így nyaralunk mi. Vonzzuk a rossz időt…