Birdie blogja

Égessük meg, égessük meg…

A pirománia bizonyosan a sötét középkorban is erősen benne volt az emberekben. Milyen gyenge lett volna, ha a boszorkányokat csak szimplán lefejezik. Vagy felakasztják…
Szüleim kiskoromban állandóan azzal ijesztgettek, hogy “be fogsz pisilni, ha sokat tüzeskedsz”. A tűz szeretete azonban nem hunyt ki bennem…

Kertünkben két szál fiatal fűzfa áll. Ágai lelógnának a földig, ha csak fel nem vágná a feleségem két-három hetente. Arról nem is beszélve, hogy a vetett fű sajnos nem éppen árnyéktűrő, így aztán a nagyobbik fűz alatt kissé ki is kopaszodott.
Igen ám, de mi legyen a levágott vesszőkkel?
Ezek már kellően vastagok ahhoz, hogy ne lehessen csak úgy a komposztálóba belerakni.
Úgyhogy egyszerűen kiraktuk mellé, aztán majd lesz valami alapon ott is maradt, míg mi nyaralni voltunk.

Ez idő alatt ki is száradt rendesen, a levelei szinte maguktól letörtek a veszőkről. Sok variáció nem volt, el “kellett” égetni.
Arról nem is beszélve, hogy akkor lehet egy kicsit hülyéskedni is.
Épp nálunk volt Panant, úgyhogy neki is estünk. A száraz levelek és vékonyka (kisujjnyi vastagságú már alig akadt) gallyak gyorsan leégtek, amik aztán izzó parazsat hagytak maguk után.
Na ezzel aztán lehetett házi tűzijátékot kreálni
Pár képen meg is örökítettük, meg ha már úgyis ott volt a Sony Alpha DSLR-A300 tesztgép, akkor már egy tesztképnek se lesz rossz

Aztán, hogy ne menjen kárba az a sok energia, beleraktunk a parázsba néhány alufóliába csomagolt krumplit. Negyed óra múlva kivettük és hatalmas lakomát csaptunk belőle hurkazsírral, hagymával, kenyérrel.
No persze nem maradt el a sörrel leöblítés sem

Egy dolgot sajnálok csak, hogy az fűz által a gallyaiban eddig megkötött CO₂ visszajutott a légkörbe. De hát azért mégsem egy görög erdőtűz mennyiség volt ez