Égessük meg, égessük meg…

A pirománia bizonyosan a sötét középkorban is erősen benne volt az emberekben. Milyen gyenge lett volna, ha a boszorkányokat csak szimplán lefejezik. Vagy felakasztják…
Szüleim kiskoromban állandóan azzal ijesztgettek, hogy „be fogsz pisilni, ha sokat tüzeskedsz”. A tűz szeretete azonban nem hunyt ki bennem…

Kertünkben két szál fiatal fűzfa áll. Ágai lelógnának a földig, ha csak fel nem vágná a feleségem két-három hetente. Arról nem is beszélve, hogy a vetett fű sajnos nem éppen árnyéktűrő, így aztán a nagyobbik fűz alatt kissé ki is kopaszodott.
Igen ám, de mi legyen a levágott vesszőkkel?
Ezek már kellően vastagok ahhoz, hogy ne lehessen csak úgy a komposztálóba belerakni.
Úgyhogy egyszerűen kiraktuk mellé, aztán majd lesz valami alapon ott is maradt, míg mi nyaralni voltunk.

Ez idő alatt ki is száradt rendesen, a levelei szinte maguktól letörtek a veszőkről. Sok variáció nem volt, el „kellett” égetni.
Arról nem is beszélve, hogy akkor lehet egy kicsit hülyéskedni is.
Épp nálunk volt Panant, úgyhogy neki is estünk. A száraz levelek és vékonyka (kisujjnyi vastagságú már alig akadt) gallyak gyorsan leégtek, amik aztán izzó parazsat hagytak maguk után.
Na ezzel aztán lehetett házi tűzijátékot kreálni 🙂
Pár képen meg is örökítettük, meg ha már úgyis ott volt a Sony Alpha DSLR-A300 tesztgép, akkor már egy tesztképnek se lesz rossz 😛

Aztán, hogy ne menjen kárba az a sok energia, beleraktunk a parázsba néhány alufóliába csomagolt krumplit. Negyed óra múlva kivettük és hatalmas lakomát csaptunk belőle hurkazsírral, hagymával, kenyérrel.
No persze nem maradt el a sörrel leöblítés sem 😀

Egy dolgot sajnálok csak, hogy az fűz által a gallyaiban eddig megkötött CO₂ visszajutott a légkörbe. 🙁 De hát azért mégsem egy görög erdőtűz mennyiség volt ez 😛