Birdie blogja

6. nap (péntek): Garda-tó

Két nap strandolás után elhagytuk a szállónkat, s hazaindulás előtt még útba ejtettük a Garda-tó szépségeit.

Délelőtt fél 11 felé kifizettük a szállást, majd elindultunk Garda felé. Az előzőleg megjavított bal tompítottam jól működött, viszont a kanyarodásnál az irányjelző a szokásoshoz képest 2x gyorsabban kattogott. De csak balra.
Dejó. Akkor most az indexszel van gáz
Szerencsére csak kis kontakthiba volt, mivel a tompított izzócseréjekor valahogy meglazíthattam az irányjelző izzójának csatlakozóját.
Gyors korrekció után végre haladhattunk is.

Koradélutánra értünk a Garda-tó széléhez, ahol első lépésben szállást kellett keresnünk, mivel ide nem foglaltunk, mert nem volt biztos, hogy el is jövünk (rossz idő esetére fenntartottuk magunknak a hazautazás jogát ).
Elsőként egy két csillagos szállóban kérdezősködtünk, ahol csak egy szoba volt. Az ár egyébként még meg is felelt volna, 50 eurot kértek egy főre egy éjszakára, reggelivel. Hát nem olcsó, az tény. Ráadásul még csak nem is a tóparton van. De talán a parton még több lenne.
A második hely egy panzió volt, ahol sajnos még egy szobát sem tudtak volna adni. De adtak egy tippet, hogy kérdezzük meg a turisztoffiszban, ott tudnak segíteni.

Kissé pesszimista voltam ezzel kapcsolatban, de végül kellemesen csalódtam.
Készséges és segítőkész emberekkel találkoztunk, akik végre normálisan tudtak angolul is Találtunk egy olcsó szállást Gardán, ahol mindössze 25 euro egy éjszaka személyenként, igaz, közös fürdő van a folyosón, de egy éjszakát ki lehet bírni.
Miután megkaptuk a címet, megkerestük a panziót. Első alkalommal elhaladtunk mellette, nem vettük észre. Visszafordultunk. Akkor viszont nem tudtunk bekanyarodni az utcába, mert egyirányú volt.
Ismét megfordultunk, ezúttal jobban figyeltük az utcákat, de valóban nem volt olyan, ami arra vezetett volna.
Arra gondoltunk, hogy talán a tópart mentén le tudunk menni és az egyirányú utca csak kifelé vezet.
Ez azonban sajnos nem így volt, mivel képtelenség volt lejutni a tópartra, ugyanis lezárták a forgalom elől.

Na így már érthető, hogy miért ilyen olcsó

Más lehetőséget ott nem találtunk, de megjegyeztem magamnak egy olcsó benzinkutat, ahol 1,48 euroért mérték a benya literjét. Visszafelé nyomunk egy kis naftát a gépsárkányba.

Elindultunk hát a tó keleti partján felfelé északnak. Egy-két kis városka után Mice észrevett egy pofás kis szállodát, igaz túlhaladtunk rajta ismét, mert annyira kicsik ott a behajtók, de visszafordultunk.

Nagyobb térképre váltás

Meglepő módon a recepción tudtak angolul is. Volt szabad szobájuk is. Amikor az árat megkérdeztük, kellemes meglepetésben volt részünk, ugyanis egésze elfogadható árat mondott az illető. Reggeli nélkül 31 euro/fő. Ráadásul a hoteltől 15 méterre van a vízpart, csak át kell sétálni az úton.

Bepakoltunk, ettünk egy keveset, azután irány Malcesine.
Hangulatos mediterrán városkát kell elképzelni csodaszép környezetben, a város háta mögött 2000 méteres hegycsúcs, másik irányból pedig a Garda-tó határolja. Rövidke séta után lementünk a tópartra is.
Mivel a városból indul felvonó a hegycsúcsra, arra is van lehetőség, hogy onnan megtekintsük a panorámát. Félútig oda-vissza 8 euro körül lett volna, a csúcsig és vissza 17 euroért szállítanak egy személyt. Idő hiányában ezt most kihagytuk, bár a fények miatt egyébként is inkább délelőtt, sőt inkább reggel érdemes oda felmenni (ekkor a tóra lenézve hátulról kapnánk a napsütést).

Fáradtan indultunk vissza a szállásunkra, vissza érkezésünkkor még volt egy óránk naplementéig, úgyhogy egy kis fürdés is belefért az időnkbe. A tó vize ugyan hideg, de igazán jóleső a felfrissülés benne. Valahogy ezekben a gyorsan mélyülő hegyi tavacskákban mindig jobban érzem magam, mint akár a tengerben, akár a Balatonban. Még ha jóval hidegebb is. Nem tudom miért, de ezt már Szlovéniában is éreztem a Bohinj tóban.
Néhány képet még lőttünk a naplementekor, de a magas hegyek miatt a nap sokkal gyorsabban nyugszik le, mint sík terepen.

Este tartottunk egy jó kis vacsorát, miközben a fantasztikus panorámában gyönyörködhettünk a teraszról.

Másnap délelőtt indultunk haza, majd 13 óra utazás után éjfél tájban értünk haza. A gleccserfolyónál végül nem álltunk meg, de talán nem is olyan nagy baj, mert a meglehetősen párás idő miatt annyira nem tudtunk volna jó képet készíteni, mint szerettük volna.
Jobb volt ez így, hogy éjfélre már itthon voltunk, s nem tartott az út fél 2-ig. Így is az utolsó kilóméterek már nagyon unalmasak voltak.

[Megtekintés diavetítésként (kattintás után az oldal újratöltődik, lapozz le az oldal aljára!)]