Nemrégiben egy nem kifejezetten megszokott esküvőre voltunk hivatalosak.
Az ember hajlamos betokosodni, besavanyodni, ha mindig ugyanazt kell csinálnia. Biztos vagyok benne, hogy az esküvő fotózás „kötelező” részénél is így van ez. Legalábbis én érzek valami hasonlót.
A megszokott zöld falú díszterem, az unalomig ismételt beszédek, a minden szegletet feltúrt parkok már nem inspirálnak.
Legutóbb azonban egy szokatlanabb esküvőre voltunk hivatalosak. Az egyházi szertartást is kint tartották a tanyasi vendéglő területén.
Ez azonban még hagyján.
Az ifjú pár sem a megszokott menyasszonyi ruha-öltöny kombót választotta.
Lazára vették.
S milyen jól tették.
Magam is felszabadultabb voltam, s a változékony környezet is felpörgetett.
Jó hosszú mulatás lett a vége, a násznép tombolt a DJ zenéjére.
Elgondolkodtató, hogy néha érdemes-e szakítani a hagyományokkal.
Persze egy hagyományos, forgatókönyvszerűen lezajló, vőfély által vezetett, leánykérős, meghatott esküvő is szép tud lenni.
