Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tegnap nem kaptam fényképezőgépet. De most nem a gépen van a lényeg, inkább a hozzá mellékelt kiegészítőn. Ezen kívül egy masszív stúdióállványról is készül cikk…
A Sony féligáteresztő tükrös SLT-A55-ös gépe már járt nálunk teszten.
Most egy rendszervakut kaptunk mellé, amelyről rövid bemutató cikk készül.
A rendszervakuk általában közismert dolgokra képesek, nagyon nagy különlegességeket nem találunk bennük. De nem a Sony-éban! Ennek feje ugyanis nem a hagyományos módon dönthető és forgatható. Normál esetben ez úgy történik, hogy forgatni a függőleges tengely körül, dönteni pedig a filmsíkkal párhuzamos vízszintes tengely körül lehet (fel-le).
A Sony azonban átgondolta a dolgot és rájött arra, hogy ez a megoldás sok mindenre jó, de riport jellegű fotózásnál igen macerás tud lenni.
Miért? Képzeljük el a következő szituációt:
Fotózni kell indirekt világítással (mennyezetre fel) egy eseményt, ahol előbb fekvő, majd álló formátumú képet készítünk.
Fekvő formátumú képhez a vaku fejét felhajtjuk, s a beépített kis derítőlapocskát kihúzzuk.
Most jön az álló kép.
Ha elfordítjuk a gépet 90 fokkal, akkor a vaku főfénye oldal irányban indul majd, vagyis nem a plafonra. Mi a teendő? Ledöntjük a fejet, majd oldalra fordítjuk. Ennek hatására a gép oldalara fordítása után a vakufej már felfelé fordul. Igen ám, de a beépített kis derítőlap ez esetben már oldal irányban derít majd. Tehát: sehogy sem jó 🙁
A Sony ezzel szemben a következő megoldást alkalmazza: a döntés ugyanúgy történik, mint a hagyományos vakuknál, a forgatás azonban nem a függőleges tengely mentén, hanem az optikai tengelyre párhuzamos tengely mentén történik.
Magyarul amikor a fenti szituációban fotózunk, a következő fog történni:
Fekvő formátumú képhez a vaku fekét felhajtjuk, s a beépített kis derítőlapocskát kihúzzuk. (eddig ugyanaz)
Most jön az álló kép.
A vaku egész fejét megfogjuk, majd a gép markolatánál fogva a gépet elfordítjuk álló formátumúra. Az eredmény? A vaku feje pontosan ugyanúgy áll, mint az előző esetben, a vakufej felfelé néz, a derítőlapocska előre derít.
Kiváló! Ráadásul egy mozdulattal kevesebb is kellett hozzá.
Most már csak az a kérdés, hogy eddig miért nem ezt a módszert használták a gyártók, s vajon hány évnek kell majd eltelnie ahhoz, hogy a többi gyártó is a használhatóbb megoldásra térjen át.
S akkor most az állványról.
Mielőtt megkaptam volna, annyit tudtam róla, hogy egy komoly stúdióállvány érkezik.
Ebből én arra gondoltam, hogy stúdióvakuk alá készült állványról van szó.
De nem, ez egy fotó és videóállvány, méghozzá tényleg igen masszív.
A termékfotózásaink során elég sokat kínlódunk az állvány beállítással, ugyanis hol lentebbről, hol fentebbről kell fotózni, plusz a tesztfotók sem azonos magasságból készülnek, s a középoszlop magassága nem elegendő ennek átfogásához.
A Manfrotto 085B-nek sincs nagy középoszlopa, sőt, talán kisebb, mint az átlag, de a lábak magasságát akár egyetlen mozdulattal is könnyedén módosíthatjuk (egy kar elhúzása után az összes láb rögzítését oldhatjuk). Ezen túlmenően pedig a lábak dőlésszögét egyenként szinte bármilyen szögűre állíthatjuk.
Jó kis állvány, meg is tartjuk magunkak 🙂 Persze ez nem azt jelenti, hogy ingyen van 🙁
Termékfotók most még kivételesen nincsenek.