Tükrös, de mégsem SLR: Sony Alpha SLT-A55V

Közel 2 hetes szabadság után most vissza a régi kerékvágásba, s rögtön egy különleges géppel, a Sony féligáteresztő tükrös cserélhető objektíves gépével.

A Sony még a Photokina előtt jelentette be első két SLT gépét, melyek érdekessége, hogy a keresőbe nem tükörrendszeren és prizmán jut a fény, hanem közvetlenül a szenzorból. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy a régi tükröt nem kell expozíció előtt felcsapni, vagyis használhatnak fixen rögzített féligáteresztő tükröt is, amely így a fény egy részét a szenzor felé, egy kis hányadát pedig a fókuszrendszer felé továbbítja. (Más kérdés, hogy a tükör itt is felhajtható, szenzortisztításhoz, kézzel).

A kisebb mechanikai igénybevételen túl van ennek a módszernek két remek előnye: egyrészt a sorozat sebessége már nem függ jelentősen mechanikai tulajdonságoktól (mint a DSLR-eknél a tükörmozgás sebessége), másrészt sorozat- és videófelvétel közben is folyamatos fáziskülönbség elvű élességállító rendszert használhatunk.

A gép megjelenését követően persze törvényszerűen jöttek is a fanyalgók:
– ááá, elektronikus keresős, nemjóóó
– ááá, féligáteresztő tükör, levesz a fényerőből
– ááá, akkor most már a tükör fog koszolódni, nem a szenzor.
Lehet, hogy volt még pár dolog, amibe belecsimpaszkodtak, de én ezekre emlékszem kristálytisztán.
Nézzük az elektronikus keresőt. A Panasonic GH2-nél már megtanultuk, hogy igenis lehet kiváló elektronikus keresőt készíteni, aminek ráadásul jóval nagyobb képe lehet, mint egy átlag pentaprizmás TTL keresőnek (persze cropos szenzoros gépről beszélünk). A képfrissítés is lehet kellően gyors ahhoz, hogy ne legyen zavaró.
Nos, a Sony mindkét kritériumnak eleget tesz, nagy képe van és gyors a frissítése, s a felbontása is remek (a váltottképes megjelenítés miatt R,G,B pixeleket nem is látunk). Persze félhomályban már szaggat kissé az élőkép, de ez még beleférhet. Éjszakai fotózásnál viszont tényleg nehezen láthatók a tereptárgyak.
Féligáteresztő tükör: levesz a fényerőből? Nyilvánvaló. De mennyit? Nem tudjuk pontosan. Egy biztos: a felhasználó/fotós ebből az egészből semmit nem vesz észre, ugyanolyan záridőt használhat ugyanakkora blendénél azonos körülmények között egy DSLR-rel és az SLT-vel. Hogyan? Rém egyszerű. A megadott ISO érzékenység már tartalmazza a féligáteresztő tükör által elvett fénymennyiség korrekcióját (magyarul az SLT ISO100 érzékenysége TL tükör nélkül pl. ISO125-nek felelne meg egy DSLR-nél, vagyis az SLT gépek minimálisan zajosabbak, a hasonló méretű és felbontású szenzorral szerelt DSLR-eknél).
Tükör koszolódás: nem okozhat gondot, mivel annyira távol van a szenzortól, hogy még F22-nél se nagyon fog nyomot hagyni a képen a tükrön lévő esetleges porszem). Megjegyzem, a tükröt kicsit egyszerűbb tisztítani, mint a szenzor előtti szűrőt.

Sorozat. Ez viszont brutális. Aki sportfotózik, tudja, mennyire fontos. Itt 10 kép készíthető másodpercenként. Ilyen értékkel csak a profi kategóriában találkozunk, ami milliós nagyságrendet jelent. Jó, van 8 kép/mp a középkategóriában is, de ez 10 🙂 Ráadásul itt képek között is van élességállítás, ami már tényleg csak a profi vázak jellemzője.

Videó. Természetesen FullHD. Folyamatos fáziskülönbség alapú élességállítással. Kell ennél több?
Igen, kellene. Hogy a rekeszt is tudjuk állítani. Azt ugyanis nem lehet, mindig a legnyitottabb blendét használja a fényképezőgép videófelvétel során 🙁 .

S még néhány különlegesség:
– gépen belül összefűzésre kerülő panoráma, akár 3D-ben (3D Sweep Panorama, mely 3D TV-n nézhető meg)
– beépített GPS a fotók és videók geocímkézéséhez (csak az SLT-A55V jelű modellnél, az SLT-A55-nél nincs)
– HDR képkészítés több expozícióból
– kihajtható, elfordítható LCD

Persze vannak hátrányai is a félig áteresztő tükrös megoldásnak, melyek valóban bizonyos esetekben kellemetlenül érinthetnek. Az egyik a már előbb említett élőkép probléma (szürkületnél míg egy DSLR-rel jól látjuk a keresőképet, itt már csak kis frissítésű, zajos kép áll rendelkezésünkre). A másik a szenzor folyamatos használata, ami egyrészt az elöregedését gyorsítja, másrészt jelentős többletfogyasztást eredményez (míg DSLR-nél a 600-800 kép egy töltéssel egyáltalán nem lehetetlen, egy ilyen masinánál a 300 kép is remek eredmény).

Végeredményben én üdvözlöm az új technológiát, azt viszont nem tartanám jó ötletnek, ha teljes egészében eltűnnének a DSLR-ek a gyártó termékpalettájáról (a Sony saját bevallása szerint csak a profi kategóriában hagyja meg a DSLR-eket, legalábbis a Photokinán még ezt nyilatkozták).

A végleges és részletes cikk:
Kipróbáltuk: Sony Alpha SLT-A55