Most pedig írd le harmincszor, hogy Olympus SP-800UZ.

Az Olympus februárban jelentette be idei csúcs-zoomját, az SP-800UZ-t. A rövid tesztre érkezett masina saját hibánkból is kissé csalódás volt.

Csak az dolgozik, aki téved – szoktam volt mondogatni.
Az SP-800UZ adatlapján ugyanis tévesen az szerepelt, hogy manuális rekeszállítás is lehetséges.
Nem, sajnos nem lehetséges. Sőt, még a fehéregyensúlyt sem állíthatjuk be szürke/fehér lappal kézileg.

Így aztán az eredetileg részletesre tervezett teszt végül rövid lesz. Az első képek egyébként nem túl szívderítőek, a 90 mm-nek megfelelő gyújtótávolsággal készült ISO zajteszt képek sarkai ugyanis még monitor felbontáson is jól látható szférikus hibával terheltek. Remélhetőleg a terepen – amikor is a tárgytávolság jóval nagyobb lesz – kevésbé lesz érzékelhető.

Az SP-800UZ egyik érdekessége – 30×-os zoomátfogáson kívül, amire még visszatérek – a hátsó LCD-je. Ez ugyanis nem a megszokott 4:3, vagy 5:4 oldalarányú, hanem 16:9 formátumú. Normál fotózáskor emiatt kétoldalt egy-egy fekete függőleges csík díszeleg. Kár, hogy ide csak néha kerül hasznos információ, mint pl. a felvétel mód funkció menüje.
Videózni 720p soros felbontásban tud a masina, sajnos felvétel közben az optikai zoomot csak akkor használhatjuk, ha előzőleg a hangfelvételt letiltjuk. A videó hossza egyébként max. 29 perc lehet.
De ember legyen a talpán, aki 29 perc hasznos anyagot fel tud venni úgy, hogy közben végig fix gyújtótávolságot használ. Persze egy előadásnál ez nem jelenthet gondot, de egy családi esemény videózásakor már nehezebben elképzelhető a hatékony videózás.
Ha pedig mégsem a videózás a fő attrakció ebben a masinában, akkor minek a 16:9-es kijelző? Ráadásul picit olcsó íze van: 230 ezer szubpixel, ami talán még emészthető lenne, de mindez gyenge betekintési szöggel párosul. Kárságos.

Térjünk vissza most a 30×-os zoomra. Lassan ez a zoommánia komolyabb őrület lesz, mint a megapixelek hajszolása, na meg az ISO kétmillió. A zoomobi 28-840 mm átfogású, amely nagylátószögnél is jól teljesít, bár azt hiszem 24-720 mm-nek többen örülnének. Ez a tele 840 mm ráadásul kicsit csalóka. Természetfotózásra a felbontás és a lassú AF miatt gyakorlatilag alkalmatlan, akkor meg minek? Én legalábbis nehezen tudok elképzelni olyan helyzetet, amikor egy jó minőségű 400 mm-es tele nem elég, de egy lágy, aberrációktól terhelt 800 mm már pont tökéletes.
Na mind1, ez biztos csak az én savanyú szőlőm.

Képközépen egyébként egész jó képe van, a 14 Mpixel itt nem is túlzás. Egy kicsit távolodva a centrumtól azonban elég komolyan kezd csökkenni az élesség, olyannyira, hogy a kép szélei már nagyon lágyak, a sarkok pedig – mint említettem – monitor méretben is jól láthatóan homályosak.
10×13 cm-es papírképnél egyébként kb. ISO400-ig megy el jól a gép, 800 már kék csatornában jól látható zajosodást eredményez. Na de erről majd a tesztben részletesebben.

Van egy érdekes szolgáltatása az SP-800UZ-nek: gépből elérhető, menübe rendszerezett kezelési útmutatót tartalmaz. Jópofa dolog.
Ami viszont inkább csak csilli-villi, az a képlapozás. Ha lejátszás módban a jobbra/balra gombot folyamatosan nyomva tartjuk, vagy a vezérlőtárcsát folyamatosan forgatjuk, áttérünk gyors lapozásba. Eddig még semmi különös nincs, hiszen ilyet más gép is csinál, némelyik igen gyors lapozást lehetővé téve.
Az Olympusnál azonban úgy gondolták, hogy legyen csicsás ez a gyorslapozás, ezért ebben a módban nem csak egyszerűen egyik képet látjuk a másik után, hanem egyik oldalról beúszva jelennek meg a pici képek, amelyek ráadásul hol kisebbek, hol nagyobbak, s szinte véletlenszerűen hol a képernyő felső, hol az alsó részében helyezkednek el, picit egymást is átfedve. Ennek következménye, hogy lapozáskor az ember szeme úgy jár fel-le, mint egy ping-pong meccsen. Ezt a funkciót igazán kihagyhatták volna, mert nincs túl sok értelme.

Amit nagyon hiányolok a gépből azok a kézi beállítások. Miért nincs rekeszállítás, ha valódi rekesz került a gépbe? Mert nem pusztán ND szűrőt kapcsolgat, azt már tapasztaltam. Miért nem lehet kézzel fehéregyensúlyt állítani? Esetleg a RAW formátum se lett volna hátrány. Bár nyilvánvaló, hogy ha az olcsó kategóriát célozták meg, akkor ezek üzleti okokból érthető, hogy elmaradtak.
Csak így egy rahedli fotóamatőr fog legyinteni: nincs manuális beállítás, akkor nem is kell.

Tetszik viszont a méretes (2 GB) belső memória, az USB-n keresztüli töltés és a hátsó, négyirányú navigálóval egybeépített tárcsa, még akkor is, ha a tárcsának nem sok funkciója van. Na de ilyet már a Nikon Coolpix S8000-ben is láttam.

Valami véletlen folytán egy miniHDMI-HDMI kábel is került a tesztkészülékünk dobozába, így hát gyorsan ki is próbáltam, milyen képet ad egy 42″-os FullHD plazmán. Meg kell vallani, nagyon szépet. S bizony van értelme az 1080i kimenetnek. A 720 soros beállításban sokkal részletszegényebb a megjelenített kép, igaz, ez csak 1, max. 2 méterről látszik, 3 méterről már nemigen látunk különbséget.

Ps.: a Pixinfo-s adatlapot azóta ápdételtem.

Frissítés: elkészült cikk: Olympus SP-800UZ teszt