Petur Panasonic DMC-G2 tesztje után engem ért a megtisztelő feladat, hogy derítsem fel az olcsóbb DMC-G10 képességeit.
Nagyon nagy meglepetésekre persze nem kell számítani. Képminőségben biztos vagyok benne, hogy semmi különbség nem lesz majd a G2 és G10 között. Eltéréseket inkább csak a szolgáltatásokban, képességekben lehet majd találni.
|
|
Rögtön a teszt első napján találtam is ilyet, ugyanis képtelen voltam az intelligens expozíció tesztképeit elkészíteni, hiába állítottam be a szükséges mértéket, a gép ezt végül figyelmen kívül hagyta. Pedig próbáltam csak JPEG-nél, expozíció korrekció nélkül, teljes alapértékek visszaállítása után, P módban, A módban, össze-vissza mindenhogy.
Az LCD védő tesztbe készült egyik termékfotónál aztán egyszer csak bekapcsolt ez a funkció. Aztán fogta magát és másik képnél megint nem. Furi…
|
|
|
|
A gép fogása egyébként kiváló, el is gondolkoztam, hogy vajon a Canon miért nem tud ilyet csinálni. Mármint belépőszintű DSLR-nél. Lehet, hogy csak nem akar? Mert a középkategóriánál nagyon jó az ergonómia.
Egyébként első körben tetszik a gép, s szerintem igazán népszerű lesz a MILC-ek között, hiszen ára kedvezően alakul, tulajdonságai pedig nagyon jók.
Ja, középérintkezős vakuval (vagy vezetéknélküli vakukioldóval) simán működik, még a záridőt is felemeli (a Samsung EX1 ezt nem tette meg).
Szóval ígéretes a picike. 150e Ft-ba került a 14-42 mm-es kitobjektívvel, vagyis annyiba, mint az Olympus E-PL1 14-45mm-es kitobival. A Panasonic méretben persze nagyobb, mint az E-PL1, de fókusz sebessége kiváló, így aki a fókuszsebességért fel tud áldozni a méretből, annak nem is kell tovább keresgélnie. Ráadásul a Panának a gyenge fényben való élességállítással se lesz gondja, mivel ezen van AF segédfény (az Olympusokról sajnos lemaradt).