Meli – a kópé

Bár lehet, hogy ezt inkább a Meli blogjába kéne tolni, de annyira jópofa, hogy szeretném Veletek is megosztani 🙂

Péntek délután 2 felé elszaladtunk bevásárolni a hétvégére. Hazafelé 4-kor elmentünk a Meli lányomért az oviba.
Bepakoltuk a kis biciklijét a kocsiba, aztán irány haza.
A jó időnek köszönhetően otthon még bringázott egy kicsit, aztán elkezdtünk egy kicsit a kerttel foglalkozni. Felszereltem a szivattyút, miközben a csajok virágot ültettek.
Én 5 felé végeztem, így bejöttem a szobába, de Meli még kint maradt.
6 óra felé ő is bejött, majd mikor meglátott rögtön megkérdezte:
– Jééé, apa, te már itthon vagy?
Nem nagyon értettem a kérdést, úgyhogy visszakérdeztem:
– De hát Meli, nem emlékszel hogyan jöttünk haza?
– Nem, nem emlékszem.

Na ekkor vallatóra fogtam. Mi az, hogy nem emlékszik. Megkértem, hogy mondjon igazat, most ne füllentsen. De csak azt hajtogatja, hogy nem emlékszik.

Kicsit meg is ijedtem, mert eszembe jutott gyerekkoromból az egyik alsó tagozatos osztálytársam, aki 2-3 naponta elfelejtette, hogy merre kell hazamennie.
Ennyire nem lehet rossz egy majdnem 6 éves gyerek rövidtávú memóriája, hogy nem emlékszik rá mi történt 2 órája…

Aztán jött egy ötlet.
Megmondtam neki, hogy hétfőn elmegyünk a doktorbácsihoz és kérünk memóriaszurit.
Na fel is nyílt a csípája.
– Milyen memóriaszurit?
– Hát olyan szurit, amitől majd emlékszel.
– De hát emlékszem, kocsival jöttünk haza.
– Ó persze, de hát biciklivel mentetek el reggel az anyával, hogy jöhettél volna haza kocsival.
– Hát beraktuk a kocsiba a biciklit, nem emlékszel apa?

A kis kópé, nem átvert? (Még most is itt mondja a hátam mögött, hogy nem akar szurit, hehehe 😛 )