Biciklivásárlás mizéria

Miután Meli kinőtte a 12-es bringáját, s kaptunk egy elfogadható ajánlatot a régi canga megvételére, úgy döntöttünk, lecseréljük…

Már a kezdet nehéz volt.
Megértetni a Melivel, hogy nem veszik el a biciklije, csak „átalakul”. Ugyanolyan Hauser lesz, mint a régi, csak egy kicsit nagyobb.
Na ezt hallva kicsit meg is nyugodott.

Ági meg is kérdezte egy korábbi postban már szereplő Túra, kerékpár, sport üzletben, hogy van-e nekik Hauser 16-os, meg 20-as és mennyi az ára.
Valószínűleg az üzletvezető hölggyel beszélt (legalábbis más nőről nem tudunk ott), ő mondta, hogy 16-os 25e, 20-as 30e-ért van, s ugyanolyan típus, mint ami volt.
Ez volt augusztus 13-án.

Ma sort kerítettünk a vásárlásra, suli után be is mentünk a boltba.
Egy férfi kérdezte, hogy miben segíthet, mondtuk is, hogy Hauser lánybiciklit keresünk.
Ó hát ők nem tartanak Hausert.
Hm, izé, multkor még azt mondták van.
De most nincs. És egyébként sem jobb, mint ez a másik és még drágább is.
Aha, biztos nem jobb, ezt én nem tudhatom, de meg voltunk elégedve vele, akkor mit variáljunk? Najó, kérdezzük meg az üzletvezetőt, mert ezzel a fazonnal nem igen jutunk előrébb.
Hölgy megnézte, nincs raktáron, de az ára 25e lenne, mint a másiknak.

Najó, akkor Meli döntsél.
Olyan legyen, mint a régi, vagy választasz egyet azok közül?

Választott, egy pirosat.
Szuper.
Le is vették a pótkerekeket, felszereltek letámasztót, már éppen a kasszánál álltunk.
Arról beszélgettünk a férfivel, hogy mennyit lehet emelni az ülésen. Mondja, hogy még a kormányon is lehet.
Nézem, van két csavarantyú, egyik műanyagnak érződik.
Kérdezem, hogy ezzel a műanyaggal kell?
– Az nem műanyag.
– Ööö, ez? Tök műanyagnak néz ki és olyan is az érzése.
– De az fém.
– Aha. Jó. Szerintem műanyag.
– Higyje el, hogy fém.
– Jó, hát én elhiszem, de nagyon műanyagos.
Egyébként tényleg tök műanyag fogása volt, de most már rájöttem: hát műanyag alapú festékkel volt lekenve, azért volt olyan érzés.
De fazon nagyon nem bírta elviselni, hogy nem hiszek neki 😛
– Pedig fém. Megreszelhetem?
– Pf, reszelje.

Gondoltam majd egy picurka reszelővel két racsni közé bereszel és majd ott látszik a fém.
Na erre nekiesett valami ráspollyal, fél oldaláról lejött a bordázat, ráadásul a váz festését és lakkozását is lebaszta bő centis részen.
Csak annyit mondott, hogy hoppá.
Megfagyott a levegő a boltban, Ági meredten néz rám és kérdi, hogy na most mi legyen.
Hát mondom mi lenne, én ilyen elkúrt biciklit tuti nem veszek meg teljes áron, te se vennél meg egy autószalonban egy horpadt kasztnis kocsit, hacsak nincs leárazva.
Üzletvezető nő is csak nézett, gondoltam majd mond valamit.
Nem mondott.
Én meg nem erőltetem, hogy csökkentett minőségű terméket csökkentett áron adjon. Ha azt mondta volna, enged x vagy y ezer Ft-ot, akkor elgondolkozom rajta, de így állt és várta, hogy majd kifizetem a teljes árát annak a biciklinek, amit az alkalmazottja baszott szét.

Úgyhogy megköszöntük a szíves közreműködést és elköszöntünk.

Nem tudom fazon ezek után mit kapott, de ha én lennék a főnöke, elég csúnyán néznék rá 😛
Egyrészt – mint tartja a mondás – a vevőnek mindig igaza van, másrészt mondhatta volna, hogy műanyag festék, harmadrészt elkúrt egy üzletet, negyedrészt megrongált egy kerékpárt és értékcsökkentté tette, ötödrészt meg rossz fényt vetett a boltra, hatodrészt meg effektíve kitolt a lányommal, mert így nem tud már holnap biciklivel menni a suliba. Szerintük meg biztos én vagyok a barom, hogy nem hittem el, hogy fém. Na és akkor mi van? Lereszeli, hogy bebizonyítsa az igazát. Hihetetlen!
Komolyan mondom ekkora marhát, még szerencse, hogy nem autószalonban dolgozik. Lenne egy vevő, aki szerint az autóban nincs légzsák, ez képes lenne neki menni a falnak, csak hogy megmutassa, van 😛