Papp Elek új képei

A tegnapi gyönyörű (értsd: szakadt az eső ahogy bírt) napon Papp Elek barátom felhívott, hogy volna-e kedvem beugrani és tenni ezt-azt-amazt, meg megnézni egy-két új képét. Bár lányomnak épp előző percben mondtam, hogy gyere játszunk egyet, helytelen módon mégis rábólintottam, hogy én biza’ megyek az Elekhez.

Azért nem kicsit sajnáltam szegény Melcsit, de megígértem neki, hogy ha hazaérek, játszani fogunk. Ennek tudatában félig-meddig megnyugodva szálltam be Elek kocsijába, aztán felbőgtek a pacik.

A lényegre térek rá, nem húzom a dolgot. Három képet mutatott, abból kettő olyan stílusú, amilyet még Elektől nem láttam. Meg is lepődtem rendesen, de valójában tetszettek.

Az egyiken kis vidrák kukucskáltak ki a jégbe vájt lékből. Nagyon jópofa kis kép, de a lék valahogy nekem ütötte a pofijuk adta vidámságot. Meg is említettem Eleknek, aztán megpróbáltuk vagdosni balról, állóban, négyzetben, hogy csak egyik vidra legyen rajta, de pont az a finom hangulata veszett el, amiért a két vidra együtt oly’ érdekes volt. Néhány perc mulva egyre inkább megbékéltem azzal a lékkel, s egyre inkább fogadtam el a képet úgy, ahogy volt.

A másikon madarak, télen, háttérben fenyves, ablakból kikukucskálós, etetőt kiemelős. Nagyon hangulatos melegséget sugárzó kép. Kimondottan tetszett, hogy nem annyira üres, hogy csak ablak, fenyves, etető, etetőben madarak, hanem jobbról balról is ott van a kis csivitelő társaság. Szépen bejárta a szemem az egész képet, majd megnyugodott a világosságával kiemelt etetőn, ahol kis madarak (fajtájukat nem néztem) eszegettek.

A harmadik kép egy templomban lévő öreg nénit ábrázolja, elgondolkozva, emlékeibe temetkezve. Mondhatnám ezt szokásos Papp-os stílusnak, de nem akarok sértő lenni. Inkább úgy fogalmazok, hogy ez az a fajta hagyományos, finom emberábrázolás, amit Papp Elektől már megszokhattunk. A meglepő inkább a fent említett két kép volt.

És a nagy pláne, ami miatt ezt az egészet elkezdtem irogatni. Elek tőlem kérdezte, hogy milyen címet adnék a madarasnak. Hm, hát jó a kérdés. Gondolkoztam rajta pár mp-ig. Sajnos nem vagyok jó címben sem. De aztán beugrott. Lakoma. Hmm, ez jó. Lakoma!! És Eleknek is tetszett.

Na szóval az a nagy büdös helyzet, hogy ha már fotózni nem is, de címet adni azért ezek szerint mégis tudok 😀