Üdvözletem! A kérdésem a következő lenne: A digitális tükörreflexes gépek miért jobbok mint a digitális kompakt vagy csúcskompakt gépek? Hiszen sok esetben az utóbbiak jóval nagyobb fényerővel és gyújtótávolság-állíthatósággal(zoom) rendelkeznek míg a tükörreflexes gépek ezt csak nagyon drága optikákkal tudják behozni. Ennek ellenére pl. a Canon EOS 350D (nem tudom hányéves de régi gép) majd 30 e forinttal többe kerül mint az Olympus nemrég megjelent kompaktja (SF-550, de nem biztos) ami 18x! optikai zoommal rendelkezik és ezzel egyenlőre csúcstartó…válaszát előre is köszönöm.
A kérdés jó. Bár kicsit szubjektív. Jobb. Miben? Gondolom általánosan kérdezi.
Akkor nézzük, miben jobb ma egy DSLR, mint bármelyik kompakt:1. nagyobb képérzékelő -> nagyobb méretű pixelek -> magasabb alapérzékenység – jobb jel/zaj arány -> kisebb utólagos analóg erősítés -> kevesebb képzaj (tipikus méret 29mm szenzorátló). Kompaktok CCD-i ezzel szemben körömnyi, vagy annál kisebb méretűek (kivéve Sigma DP1) , igen apró pixelekkel, alacsony alapérzékenységgel és gyengébb jel/zaj viszonnyal. A magasabb analóg erősítés miatt a képzaj sokkal jelentősebb (lenne, ha a képzajszűrés nem enné meg, de sajnos ez a hasznos képrészletek egy részét is megeszi, ezért tűnik a mai kompaktok képe kimosottnak).
2. gyors és pontos fáziskülönbség elven működő autofókusz rendszer, sokszor keresztszenzoros elven (dupla pontosság). Ezzel szemben a kompaktok csak kontraszt különbség módszerével próbálják beállítani a kellő fókuszt (néha passzív AF elemeket is használnak, de ez a gyakorlatban szinte semmit sem segít), ami jóval lassabb és bizony sokkal pontatlanabb. DSLR tipikus fókusz ideje: 0,1-0,3 mp, kompakt tipikus fókusz ideje: 0,3-0,8 mp.
3. zoom. Ez az, amire valójában a legkevésbé van szükség egy cserélhető objektíves gépnél. Egy tükörreflexesre rá lehet csavarni a 16 mm-nek megfelelő ultranagy látószögű objektívet is, meg az igen nagy telének számító 600 mm-est is. Mindezt ár és minőség igények megfontolásával (van aki gyengébb minőséggel is beéri, van aki profi szettre vágyik). Egy kompakt gépben nem lehet objektívet cserélni, amit a gyár belerakott, az ott is marad. Maximum előtétlencsével lehet játszani, de ezek minden esetben rontják a képminőséget (kisebb-nagyobb mértékben). Amit mindenképpen fejben kell tartani: minél nagyobb az átfogás, annál nehezebb tartani a jó minőséget (éppen ezért olyan népszerűek a tükörreflexesek körében a fix gyújtótávolságú optikák, mert ezek torzításmentes és tűéles képet adnak). Az említett Olympus SP-550UZ 28 mm és 504 mm közötti gyújtótávolságokat kínál. Viszont meg lehet nézni, mit tud produkálni 504 mm-nél. Ezt egy tükörreflexes géppel és egy olcsó 300 mm-es objektívvel is el lehet érni.
4. Fényerő: minél nagyobb képérzékelőre kell leképezni a külső térből származó fényeket, annál nehezebb jó fényerejű optikát készíteni (gondoljunk csak bele: ha nagyítóval egyre inkább kis felületre koncentráljuk a Nap fényét, lesz egy olyan méret, ahol már egy száraz levél meggyújtható, míg annál nagyobb területnél még nem gyullad meg -> kis terület -> nagy fényerő. A kompakt gépeknek ezért lehet könyebben fényerős optikát készíteni. Az alap és olcsóbb optikák gyengébb (3,5-5,6) fényerejét az SLR-ek egyébként jóval kisebb képzaja bőven kompenzálja, egy DSLR-t nyugodt szívvel fel lehet tolni ISO400-ig (próbáljuk meg ugyanezt egy kompakt gépnél, a kép minősége fogja kárát látni).
Összességében tehát a két kategória jelentősen eltér egymástól. Míg a tükörreflexesek főként a minőséget képviselik jelenleg, a kompaktok a kisebb méretet, alacsonyabb költséget és esetenként több szolgáltatást jelentik.