Gábor

Kedves Gábor!

17-85-öst én nem javaslom. Lágy, aberrációkkal terhes és komoly torzítása van nagylátószögnél.
17-50/2,8 jó obi, sokan szeretik. 17-70 se rossz egyébként, az az 1 Fé hátránya viszont néha rossz, ha kis mélységélességű portrét szeretnél.
Ha a célod az, hogy nagy látószöged és enyhe teléd legyen jó fényerővel és stabilizálva, akkor javaslom a Sigma új 17-50mm f/2,8 EX DC OS HSM obiját.
Elég új darab, de 1-2 hónapon belül szerintem megjelenik a magyar piacon is.
Ha árban magas, akkor azt kell eldöntened, hogy a stab a fontosabb, vagy a jobb fényerő.
Ár/érték arányt nem tudok mondani, mert mindenkinek más az érték (nekem a fényerő pl. fontosabb, mint a nagyobb átfogás).

Hogy mégse maradjon a cég ilyen MFT gép nélkül, gyorsan el is készítette az E-PL1-et, amely elnevezése miatt E-P1 Light-nak, vagyis az E-P1 kicsit butított, cserébe olcsóbb változatának kellene tekintenünk.
Nos, nagyon nem is járunk messze az igazságtól, hiszen nem titkolt cél volt az ár lejjebb tornászása. Ott viszont tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy csak az E-P1 butításáról van szó. Nem. Valójában az E-P1 és az E-P2 összedolgozásáról, illetve pár funkció elhagyásáról szól a történet.

Az Olympus E-PL1 az E-P1-hez képest nem csak a felpattanó beépített vakujában nyújt előnyt, de az immár manuális módban is használható videófelvételi módjában is (az E-P1 nem támogatta a manuális beállítást videózás előtt). Sőt, új menüpontokkal is gazdagodott, pl. már azt is megadhatjuk, hogy a kiégett és bebukott részek milyen világosság értéktől kezdődően kerüljenek kijelzésre. Hm, na igen, ez még az E-P2-ben sem volt benne. Hiába, ezek az Olympusos mérnökök mindig kitalálnak valami újat. Lehet a “diegos” fiúktól tanultak.
Persze nem annyira fényes a helyzet, mint elsőre látszik, az Art módok kezelése sajnos ez E-P1-ből öröklődött, nem az E-P2-ből. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fehéregyensúly és az exp. kompenzáció nem választható ki kézzel Art módban.

Kaptunk viszont opcionális EVF-et, amit már az E-P2 is kínált. Kérdés, hogy ki a fene fogja megvenni a VF-2 elektronikus keresőt bruttó 86e Ft-ért :-/.

Külsőre egyébként elég jelentős változás érte a gépet. Az E-PL1 komolyabb, előrébb nyúló markolatot kapott, viszont megszűnt a hátsó exp. korrekciós és vezérlő tárcsa is. A képnagyítást így két külön gombbal végezhetjük, elég kényelmetlen módon (a gomb folyamatos nyomva tartása nem eredményezi a nagyítás folyamatos növekedését – a nagyítás növeléséhez a gombot nyomkodni kell). Az üzemmódtárcsa a bal oldali süllyesztett kivitelről átkerült a jobb oldalra, s a süllyesztést is elhagyták. Ez utóbbit én speciel nem bánom.

Belsőleg változást érintette az érzékenység tartományt, mivel ISO3200 fölé az E-PL1-gyel nem mehetünk. Talán annyira nem kár érte.

Ami még elsőre feltűnt, az a külső burkolat kialakítása. Az E-P1 fém burkolatát műanyaggal váltották fel. Költségcsökkentés. Kár, hogy nagyon műanyagosra sikerült (kb. olyan, mint a réges-régi Olympus C kompakt gépek burkolata).

Az Olympus E-PL1 nem is sokat időzik nálam, jövő kedden már vissza kell adnom, így borzasztóan kevés időm lesz rá. Szerencsére igen sok átfedés van az már tesztelt E-P1 és E-P2 között, így azért könnyebb dolgom van.
De most hétvégén ne keressetek

Be kellett szerezni egy tárgysátrat (esetemben egy 30×30x50 cm-es elégségesnek bizonyult), kellett továbbá egy mélyfekete színű, de tükröződő felület, hogy a gyűrűk szép tükröződése is látszódjon.
Persze nem mindegy, hogy miféle ez a felület.

Első körben fekete bársony alapra gondoltam, rá fektetett üveglappal, de ezt már előtte való nap elvetettem, mivel az üveglap sajnos dupla, sőt ha elég alacsony szögből fotózunk, akár tripla tükröződést is okozhat. Ezt pedig Ps-ben sem egyszerű eltüntetni.
A legjobb valami fekete fényes akril lap, én ezt egy A.C. Ryan külső vinyókerettel helyettesítettem

Ahhoz azonban, hogy a tükröződő felület feketeségét ne rontsa le a tárgysátor fehér felülete, a tárgysátor hátfalához egy fekete fotókartont kell felhajtani. Ez a lehető legmattabb és legfeketébb legyen, nekem sajnos csak kompromisszumos megoldás jutott. De így is egész jó eredményt lehetett elérni.

Végül fel kell állítani a tárgysátrat, bele a fekete tükröződős alapot, mögé a fekete fotókartont, majd beállítani a fényeket. Mivel a fotózás az üzletben történt, csak az ottani szpotokat tudtam felhasználni. Egyébként javasolt is, hogy állandó fényű fényforrásokat használjunk, mert vakus megvilágításnál igen nehéz pontos beállítást elvégezni (legalábbis a rendszervakuknál, amelyeknek nincs modellfényük).
A fényeket úgy érdemes beállítani, hogy egyik oldalról több érkezzen, mint a másikról. Kerüljük a csak fentről érkező fényeket, ezek nem tesznek jót a képnek.

A fotózás LiveView módban történt, természetesen kézi élességállítással. Érzékenység ISO400, rekesz F10, gyutáv 100 mm, tárgytáv cirka 25 cm.
Amire figyelni kell még: ne legyen poros a fekete alap, s vigyázni kell arra is, hogy ne legyen ujjlenyomat sem az alapon, sem a gyűrűn, illetve kerülni kell a szöszök feltapadását is.

Íme az eredmény:

[Megtekintés diavetítésként (kattintás után az oldal újratöltődik, lapozz le az oldal aljára!)]

 

Azt még pontosan nem tudni, hogy konkrétan milyen fényképezőgépek lesznek, a fő attrakció elvileg a LED-es 3D LCD TV lesz, emellett fogyasztói elektronikai, IT és mobil eszközök kategóriában is lesznek újdonságok. Titokban azért számítok pár Samsung fényképezőgépre is, mondjuk a tegnap bejelentett f/1,8-2,4 fényerejű kompakt EX1-re, vagy a nagy sebességű WB2000-re. Legalábbis nagyon jól esne, ha valami hasznosat is tudnék produkálni és nem csak a bécsi szeletet tolnám le a torkomon. Igaz, nem is vagyok igazi sajtós, ha nem a kaja a legfőbb szempont

Viszek SD kártyát, bár általában az ilyen eseményeken csak fogdosni lehet a készülékeket, fotókat nem engednek velük készíteni (róluk viszont igen).
Azért próba, szerencse…

Egy fotós szakkörhöz kell majd gépeket vásárolnom, ahol kamaszok-fiatalok fognak fotózni tanulni. Még nem tudom, hogy mekkora összeget költhetek el, de már járatom az agyamat, hogy milyen gépeket lenne jó venni nekik, szakköri használatra.
Először tükörreflexes gépekre gondoltam, de rájöttem, hogy objektív parkkal együtt nagyon sokba kerülne. Felmerült hát a gondolat bennem, hogy bridge gépek kellenének esetleg.
Fontos szempont, hogy a szakkörnek idővel lesz egy kezdetleges műtermi része is, tehát lehessen külső vakuval, s egyéb techikával bővíteni őket.
Szerinted milyen gépek a megfelelők erre?
Egy féléből érdemes venni többet, vagy ahány gyerek annyi féle (túlzok) gép legyen?
Érdemes-e beszerezni egy tükörreflexest is az oktatáshoz és ha igen, szerinted mi a legjobb erre a célra?
Ha megtennéd, hogy a válaszodat az e-mailemre elküldöd, akkor egészen biztos, hogy hozzájutok, de azért igyekszem visszatérni.

Köszönettel!

Szia!

Egy tükörreflexes azért nem árt, már csak azért sem, hogy lássanak és használjanak olyat is. Nem kell, hogy mindenkinek jusson egy, ismerkedni lehet felváltva is.
Mindenképpen olyan gépet javaslok, amelyen kézileg lehet állítani mindent (érzékenység, fénymérés, rekesz, záridő, esetleg RAW formátum, ha komolyabban gondoljátok). Valóban nem árt, ha van vakupapucsa is.

Egyébként szerintem egyébként sem kell mindenkinek gépet adni, vegyenek maguknak De tényleg, én is tartok most egy fotótanfolyamot EU-támogatott pályázattal és nem biztosítottunk gépet, hozza szépen mindenki a sajátját. Ha kell, akkor 1-2 gépet lehet adni kölcsön.

Műterem? Leginkább tükörreflexes a cserélhető objektívpark miatt (50-es fix, 85 vagy 100-as fix, nagylátó zoom, ezek talán a legfontosabbak).
Hogy ezen belül milyen, az teljesen mindegy, esetleg ha tárgyfotóról is lesz szó, akkor a LiveView és az ehhez kapcsolódó MF jó szolgálatot tehet.

Mintegy 9 fényképezőgép beszerzését követően mintegy 7 év fejlesztését vizsgáltuk meg alig több, mint 7 óra alatt.

A Canontól az EOS-10D, 20D, 30D, 40D, 50D és 7D, míg a Nikontól a D100, D200 és D300 járt nálunk egy rövid próba erejéig.
A lényeg ugyanaz, mint a tavalyi Canon PowerShot tesztünk során, vagyis az, hogy volt-e értelme a felbontás növelésnek, több előnnyel járt-e a képminőség terén, vagy inkább csak a problémák hosszú sorát hozta be.

Nem szeretném lelőni a poént, de első körben nagyon úgy néz ki, hogy a Canon PowerShot fejlődés-teszthez hasonló eredménnyel záruk a DSLR-evolúció tesztünk is. Legalábbis a D100-D300 vonalon határozott és egyértelmű a fejlődés, jóllehet, itt CCD-ről CMOS-ra váltás is történt. Érdekesebb lehet ennél a Canon vonal fejlődése, hiszen már a Canon EOS-D30 is CMOS szenzoros volt. Sajnos a legrégebbi Canon DSLR gép, amit sikerült beszerezni, az a 10D volt, így a 3 Mpixeles korszak kimarad a tesztünkből, de remélhetőleg így is látványos lesz a végeredmény.

Hogy mikor készül el és mikorra olvasható? Jó kérdés. Az ISO tesztábrák lefotózása megtörtént (köszönet Domshow-nak az EOS-30D-ért és Hápicicának a D100-ért), de innen még hosszú út vezet a végleges cikkig (legalább 3 emberrel sorba kell rendeztetni a még el sem készült papírképeket).

Elöljáróban csak annyit: ezúttal is úgy tűnik, hogy a nagyobb felbontás a képminőség kérdésében nem hátrány, inkább előny, még akkor is, ha minimálisan magasabb képzajjal kell számolnunk.

Lelkes Ödi

Szia!

Így van, ahány ember, annyiféle elvárás, így a te igényeidnek megfelelő gépet is leginkább csak te tudod kiválasztani. Ha a motorsport fotózás fontos tényező, akkor egy EOS-7D igen komoly előnyöket tudna hordozni a kiváló gyors autofókuszával. Persze sajnos az 1200 euroból még a váz se nagyon jön ki
Úgyhogy marad a kompromisszum, mondjuk egy Nikon D300/D300s se lenne rossz választál.
Objektív terén sportfotóhoz egy 70-200/2,8 igen jó választás lenne, se Nikonéknál, se Canonéknál nem olcsó ez, alternatíva lehet a Sigma 70-200/2,8-asa, amely rajzolatban persze a két nagyobbik gyártó termékénél egy kicsit gyengébb. Canonnál még szóba jöhet az olcsóbb 70-200/4L is.
Madár fotózáshoz is megfelelőek lehetnek ezek az objektívek, bár oda már inkább egy 300/4-es fix lenne jobb, esetleg 1,4-es extenderrel + egy komoly lessátor.

A Toyota azonban választhatna egy frappáns szlogent is.
Mondjuk azt, hogy:
Toyota, a féktelen vezetési élmény.

Boccs
Vicc volt

Így volt ez az első notebookom vásárlásakor is, amikor a cél egy olyan gép vétele volt, amivel lehet dolgozni út közben vonaton, tengerparton, vagy éppen a Photokinán.
Túl bonyolult helyzet nem volt, mert a pénztárcám durván leszabályozta a dolgot, s jóllehet így is 200k felett jött ki a végösszeg, egy elég alap cucc jött ki belőle: 1,6-os Celeron, 512 MB RAM-mal és 60 gigás vinyóval, WLAN-nal, és szerencsére vaskos akksival. Az Asus A3H jól szolgált, de pár hónap után megadta magát az akksi. Gariban csere, futár hozta vitte a notebookot, szóval elégedett lehettem.
1 évvel később a billentyűzet kezdett dögledezni, előbb a szóköz, majd az E betű kezdett be-beragadni. Ismét garis szervíz. Azóta jó a taszt.
Az akksi másodjára is elöregedett, az eredeti kapacitásának 33%-át nyújtja csak, ami kb 40 percre elég. Ez már egy Bp-i útnál kevésnek bizonyult, így új akku után néztem.
20k-t kellett kipengetni, de ez az új akksi nagyon király. Igaz, csak akkor használom az új akkut, ha Bp-re megyek, vagy ha tudom, hogy hosszú üzemidő kell. Egyébként a régi akksi van bent.

No de ez még csak egy dolog, a neheze most jön:
Az LCD tartózsanérja kezd elgyengülni, s oldalt már reped szét a kijelző külső kávája. Ez egyébként sem tesz jót a kijelzőnek, mert eddig sem volt túl könnyű lehajtani, de most már oldalt fogni is kell, nehogy varrás mentén végigrepedjen

Szóval nem tudom meddig bírja a kicsike, így elkezdtem keresgélni.

Igen ám, de manapság marha nagy divatja lett a fényes, tükröződő felületű LCD-knek. Ez szobába remek, szebb kontrasztja és jobb színei lehetnek, mint egy matt felületűnek. Bár épp tegnap láttam egy Glare kijelzős ASUS-t, aminek még az enyémnél is szarabb betekintési szöge volt. Egyszerűen meglepő volt, hogy nem tudod úgy nézni, hogy a fekete mindenhol fekete legyen, csak egy vékony csíkban volt kellő kontraszt, de a kijelző felső és alsó harmada már csak szürkének látszott.
Ami miatt nekem a fényes kiesik: vonatban, esetenként szabadban árnyékban is szeretném használni a notit. Ezt pedig tükröződőssel szerintem elég nehéz.
Úgyhogy a feladat adott: matt kijelzős notebook keresése.

Igenám, de hogy? Nemigen tudok ugyanis olyan oldalról, ahol így lehetne szűrni.
Legalábbis eddig nem tudtam.
De végre ráakadtam.

Aki szintén hasonló cipőben jár, annak segítségül:
http://notebookstore.hu/hu/termekek/kereses/osszetett/

Hogy drágább, vagy olcsóbb UV szűrőt vegyél-e, az az objektívtől, a használattól és természetesen a pénztárcától függ. Egyszerű kitobjektívre felesleges drága Pro szériás UV szűrőt venni, ha úgyis csak általános használatra lesz. Egy jó fényerős, szép rajzó objektív elé viszont érdemesebb olyat választani, ami a lehető legjobb minőségű. Nagylátószögű elé elképzelhető, hogy a normál peremű nem lesz jó, mert belóghat a képbe, ez esetben a vékony pereműt kell választani (vásárláskor ki kell próbálni)!
A Hoya nagyjából alsó-közép kategóriának feleltethető meg, a Hama pedig a legalja. Hoya-nal egy fokkal igényesebb a B+W.
Esti fotóknál a kevés réteg szellemképet, illetve tükröződést okozhat. Ha sokat fotóznál este, akkor mindenképpen többrétegűt válassz (bár én ilyen esetben letekerem a szűrőt ).

Polarizációs szűrőből én speciel nem a cirkulárist, hanem a lineárist ajánlom. Elviekben okozhat gondot a élességállításnál, ha úgy tekered, hogy a féligáteresztő tükörrel pont merőlegesen áll, de gyakorlatilag nekem még ebből gondom sosem volt. Árban viszont nem mindegy.
A polárt lehet folyamatosan a gépen hagyni, de csak akkor érdemes, ha haszna is van, ugyanis 1,5 Fé-et vesz le a fényerőből (az UV viszont 99,9%-os átlátszóságú). Tekergetni mindig kell a polárszűrőt (kivéve, ha a cél csak a fényerő csökkentése)!

Védelemre természetesen UV szűrőt javaslok.
A polárszűrő speciálisabb alkalmazású, én csak nyáron verőfényes napsütésben hagyom fent. Felhős időben már felesleges és a fényerőcsökkenése már zavaró is.