Egy kiváló fotót nem szokás magyarázni. Rávezeti a szemet a fő témára mind a kompizícióval, mind a vonalvezetéssel, mind a mélységélességgel, ha azt kell.
2000-ben vásároltam az első digitális fényképezőgépemet, egy Casio QV-2800UX-et. Fotózásnak nem lehet nevezni, amit azzal a géppel csináltam, kattogtatás talán a legjobb szó rá, de 1 évvel később azért csak éreztem, hogy a kis mélységélesség milyen jó is lenne.
Második gépem egy Minolta DiMAGE 7 volt, ami már nagyobb 2/3″-os szenzorral készült, így 100 mm ekv. állásban már egész jó mélységélességet lehetett elérni.
Persze még ez sem volt elég, 2003-ban megjelent az első belépőszintű DSLR, az APS-C szenzoros 300D. Már akkor tudtam, hogy ez a gép kell nekem. Pár hónap múlva meg is vettem és onnantól kezdve jöttek az objektív vásárlások.
Szerettem a gépet, azóta is APS-C-s fényképezőgépem van, de mióta még komolyabban kezdtem a fotózást művelni, még inkább érezhető igény támadt a még kisebb mélységélesség elérésére.

Nos, a pixinfo weblapunkon megjelent D600 belépőszintű fullframe DSLR pletyka kapcsán került szóba a mélységélesség kérdésköre.
Az érdekes az, hogy egy-két hozzászólás nekem azt mutatja, hogy van egy kisebb kavarodás a fejekben ezzel kapcsoltban, ami érdemessé teszi a témát komolyabb körüljárásra.

Egy dolgot azért szeretnék tisztázni az elején: semmi szóródási kör, semmi számítás nem lesz a bejegyzésemben, pusztán gyakorlati oldalról közelítem meg a kérdést, mit, hogyan, mennyiből elv alapján.

Tudvalévő, hogy a mélységélesség három dolog függvénye:
- gyújtótávolság
- rekesznyílás
- tárgytávolság.
Bár van, aki a szenzorméretet a mélységélesség egyik paraméteréül veszi, ez valójában nem a mélységélességre (közvetlenül) hat, hanem a tárgytávolságra, s a nagyobb szenzorral azonos gyújtótávolságnál elérhető kisebb tárgytávolság okozza a mélységélesség csökkenését.
Más szóval:
Ha egy témát ugyanolyan képkivágással (értsd: ugyanazok a részek legyenek a kép szélein és a perspektíva is azonos legyen) kell készíteni, akkor ehhez kompakt gépnél cca. 8 mm-es, APS-C szenzoros gépnél 35 mm-es, fullframe szenzoros gépnél cca. 50 mm-es objektív kell. Mivel a perspektívát is rögzítjük, így a tárgytávolság is változatlan kell maradjon. Ebből adódóan a kompakt gép kis gyújtótávolsága okozza a nagy mélységélességet (nagyobb szenzorral sem lenne más a mélységélesség, csupán a látószög nőne meg ugyanekkora gyújtótávolság esetén).

Más példa.
Egy portrét szeretnénk készíteni.
Fullframe szenzoros gépre rátekerünk egy 85mm-es objektívet. Milyen gyújtótávolságot kell választanunk APS-C-n, hogy ugyanaz a látószögünk legyen?
Egyszerű, mint a faék, osztani kell a szenzor képkivágás faktorával, Canonnál 1,6-tal, Nikonnál 1,5-tel, vagyis 53/56 mm-es objektív kell.
Ez eddig tiszta. El tudjuk érni ugyanonnan ugyanazt a képkivágást APS-C és fullframe szenzoros vázzal, ha más gyújtótávolságot alkalmazunk.
De mi a helyzet a mélységélességgel?

Nos, ez az, amiben a fullframe bizony megint csak jobb.
Miért? Mert az azonos távolságból azonos kivágáshoz nagyobb gyújtótávolság kell, ami kisebb DOF-ot, mélységélességet ad. Vagy másik oldalról közelítve:
Adott gyújtótávolság mellett egy APS-C szenzoros géppel távolabbról kell fotózni, mint fullframe szenzoros géppel, hogy ugyanazt a képkivágást kapjuk. Márpedig ha távolabbról fotózunk, nagyobb lesz a mélységélességünk.

Gyanítom, hogy az eddigiek sem mondtak túl sok újat.
De most már akkor tényleg, mi a helyzet a mélységélességgel? Milyen blende kell APS-C-n, hogy hasonló képünk legyen, mint egy fullframe masinával?
Nézzük:

APS-C (50mm f/2,8 és f4):

Fullframe (75mm f/2,8 és f4):

A fenti képek azonos tárgytávolsággal készültek, APS-C szenzoros gépnél 50 mm-es, fullframe vázon 75 mm-es gyújtótávolsággal. Az APS-C 1,6×-os képkivágás faktora miatt fullframe-en 80 mm-re lett volna szükség, de csak 28-75-ös objektív volt kéznél, az is Pananttól kölcsön, köszi ezúttal is

Amit a képek alapján én látok:
A fullframe gép 75 mm-es f4-gyel kicsivel jobb (kisebb) mélységélességet produkál, mint APS-C-n ugyanakkora képkivágást használva 50 mm-es objektív f/2,8-on.
A képeket látva most már több rekesszel is lőnék képeket. Igazából van egy f/1,8-as is, de az sajnos fókuszhibás, így teljesen használhatatlan.

Egyféle általános ökölszabályt azért hozhatunk:
nagyjából 1 Fé-kel (de talán inkább 1 1/3 Fé-kel) tágabb rekesznyílás (jobb fényerő) kell APS-C vázra a fullframe-hez hasonló mélységélesség eléréséhez, ha a látószöget és a tárgytávolságot közel hasonlón szeretnénk tartani.

Vagyis ha fullframe-en 50mm-es objektívvel pl. F2,8-on fotózunk, akkor APS-C-n kb. 35 mm-es, de inkább 28 mm-es (egészen pontosan 31 mm-es) objektívre lesz szükségünk, legalább f2, de inkább f/1,8 fényerővel.
Kivitelezhető? Nos, igen. Egy 50mm f/1,4 USM 100e Ft körüli árú. Egy 28mm f/1,8 130e Ft. Tehát drágább. S arról még nem beszéltünk, hogy a 28mm f/1,8 F1,8-on elég gyatra lágy képet fog adni, nem úgy, mint az 50-es F2,8-on, ahol már tűéles képet produkál.
Másik példa:
Fullframe-en egy 85mm f/1,8-cal fotózunk szintén F2,8-on. Azonos tárgytávot, képkivágást és mélységélességet kívánva ehhez APS-C-n kb. 50mm-es objektív és f/1,8 szükséges. Kivitelezhető? Igen. Ár? 85m/1,8 110e Ft, APS-C-re 50mm f/1,4 100e Ft. Az 50mm f/1,8-at most nem keverném ide, mert ez f/1,8-on szerintem használhatatlanul lágy és kontraszttalan, bár végül is kis kompromisszummal ez is vállalható az alacsonyabb árért.

De mi a helyzet, ha még kisebb DOF-ot akarunk?
FF-en 85mm F2-n. Ugyanez APS-C-n nagyjából 50mm f/1,2. Izé… ez közel fél millás objektív.

Nagylátószög?
35 mm fullframe-en F4-gyel (80e Ft). APS-C-n 20 mm f/2,5. Kivitelezhető? Nos, ez már nem igazán (a 17-55 sem megy le F2,8 alá, de így is 200e feletti árú).
35 mm fullframe-en F2,8. APS-C-n 20 mm f/1,8. Felejtős.
35 mm fullframe-en F2 (lágy eredményt megengedünk, még ehhez is jó a 80e Ft-os objektív). APS-C-n 20 mm f/1,2. Napersze:)

Tele?
300mm fullframe-en F4. APS-C-n 150-200 mm között f/2,5, vagy f/2,8. Kivitelezhető? Igen. S itt már az ár is jobb az APS-C felé.
Szóval telében nyilván APS-C a nyerő. Bár az azonos DOF-hoz itt is komoly fényerő kell. Már ha itt kell az azonos DOF.
A nagylátószöghöz, a normál perspektívákhoz és az enyhe telékhez viszont az APS-C kis mélységélességhez már nagy hátrány.
S bizony ez az, amit én mostanában érezgetek is, emiatt kacsintgatok a fullframe felé.
A fenti képek alapján pedig egyértelmű, hogy a fullframe-ben még mindig lett volna potenciál, pl. egy 85mm/1,8-as obival F2-n olyan mélységélességű portrét lehet lőni, hogy beszarós. Hogy az f/1,2-ről ne is beszéljek, ami bokalefosós. No azt APS-C-n képtelenség elérni (csak valami ritka f1-nél is jobb fényerejű darabbal, ami önmagában egy vagyon, plusz AF-et el lehet felejteni).

Az Olympus MILC szériában új, de a Panasonicnál már használt 16 Mpixeles szenzort került a mikro NégyHarmados gépbe, ami már eleve kiemelné a PEN-ek közül. De ez azért még nem minden.
Végre nem opcionális az elektronikus kereső, erre a gépre már ráépítették azt. Ráadásul az OM filmes gépek dizájnjába szépen bele is dolgozták.
A nagy felbontású keresőnek pixelmentes(nek látszó) képe van, ugyanakkor a látható kép mérete is kellően nagy.
A hátsó kijelző ennél a gépnél már nem LCD, hanem a kiváló képet produkáló OLED. Tökéletes feketék vannak, imádni való. A felbontása mondjuk nem éri el a közép (vagy most már a Nikon D3200-zal a belépőszintű) DSLR-ek LCD-inek VGA felbontását, de így is szép részletgazdag képet kapunk. Meg merem kockáztatni, hogy ennél nagyobb felbontás már nem adna sokkal több pluszt.
A kijelző felülete ráadásul érintésérzékeny, így pl. a fókuszterületet egy pillanat alatt áthelyezhetjük.

Nagyon tetszik a dupla vezérlőtárcsa, a kiváló zajszűrés (ami ISO6400-on is tök jó képeket ad), a részletesen testre szabható beállítások. Azt még nem tudom, hogy a FullHD videó vajon mennyire humbug, mennyire valóban 2 Mpixelnyi részletességű, de majd kiderül.

Aztán a gép mellé kaptam egy M.Zuiko Digital 12-50mm f/3,5-6,3 EZ MSC obit is.
Bár a 12-50mm-es objektívről tervezünk egy részletes bemutatót is, annyit előzetesen is érdemes megemlíteni, hogy MILC kategórián belül méretes objektívről van szó, de bőséges innovációkkal. Az elülső elektronikus élességállító gyűrű mögött a zoomgyűrűt találjuk, amely két üzemmódban is használható: fotózáskor mechanikus zoomként, videózáskor elektronikus zoomként. Óriási puszi az Olympus-nak ezért az ötletért! De itt még nincs vége! Az objektív két nyomógombbal rendelkezik, egyikük az L-Fn, mely a váz egyedi beállítások menüjében programozható. Másikuk a Macro gomb, amelyet megnyomva a zoomgyűrűt előre tolhatjuk, így lépve igen jó nagyítású makró módba. Ez esetben az objektív 43 mm-es gyújtótávolságra áll be, melyet nem is változtathatunk meg. A leképezési arány ekkor kicsit jobb, mint 1:2. Ez pedig a (mikro) NégyHarmados rendszerben azt jelenti, hogy 36 mm széles téma is bőséggel kitölti majd a képmezőt.

Szóval le a kalappal az Olympus előtt, ciki helyzet ide, ciki helyzet oda, az OM-D E-M5 baromi jó gép lett!!!
Rohadt jó kis gép ez, igazi “must have” masina. A 12-50 meg a hab a tortán.

Aztán persze lehet, hogy én nem jutok el ezzel a szettel még Bécsig se, de legalább a negyedik napon se lesz ettől akkora arcom, mint ide a bécsi kapu és nem “mobiltelefonos” szintű képekkel égetem majd magam. Tolok én majd nektek pár olyan képet, ami fotóshoz méltó

Frissítés: 04.22.
Találtam egy lovat

A géphez a szokásos 14-42 mm-es kit objektívet kaptam plusz még egy 17 mm-es gyújtótávolságú f/2,8-as pancake obit. Utóbbi azonban meglepetésemre nem igazán produkált részletgazdagabb képet, mint a kitobjektív, két előnyét tudtam csak felfedezni, a kisebb méretet és tömeget, valamint a jobb fényerőt.

Örültem neki, hogy ezen a gépen végre volt normális vakupapucs (hja, mert a Sony NEX-en nem volt, aztán szívtam a fogam).
Egyébként tényleg az van, hogy az E-PM1 csak pár dologban tér el az E-PL3-tól, mely a fixen beépített LCD (az E-PL3-ra dönthető került), illetve az egyik vezérlőtárcsa is lemaradt az E-PM1-ről.
Ennek fejében viszont majd’ 40e Ft-tal olcsóbb a masina.

Szóval szerintem jó vásár lehet.
A FullHD videó meg nagy humbug
De erről bővebben a cikkben.

Addig is pár kép.
A lenti fotók utófeldolgozáson estek át, nem a gépből kikerült alap minőséget mutatják!

Az ISO100-25600 közé kitejresztett érzékenység is bejövős. Ami viszont nem tetszett az a kezelés. Sőt, az nagyon nem tetszett. Sokat kell a menübe mászkálni, annak ellenére, hogy a navigáló gombok közötti gombra ráhelyezhető egyfajta személyre szabható helyi menü.
Ebben azonban nincs stabilizátor. Ha ki akarod kapcsolni mert állványozol akkor menüzni kell.
Ha be akarod kapcsolni mert kézbe veszed a gépet, akkor is menüzni kell.
Meg még sok pár apróságért.
S hát hiába érintésérzékeny az LCD, nekem ez semmit se segített (a menüpontok vékonyak, így ujjal eltalálni képtelenség).

Amit kifejezetten utáltam az az állvány csatlakozás körüli igen vékony perem. Gyakorlatilag nem lehet normálisan állványra rögzíteni. Mindenképpen kicsit laza lesz. Talán azért vésték ki a gép alját így, hogy könnyebb legyen. De ezért komoly árat kell fizetnünk.

A képminőség viszont remek.
S a tömege sem vészes.

Végigtúráztam 15 km-t úgy, hogy meg sem éreztem, hogy nálam a gép (sőt, még egy kis DSC-W630 is volt nálam, ami egyébként szerintem botrányosan gyenge optikailag, nem is értem, hogy engedte a Carl Zeiss, hogy ráírja a Sony ezt a feliratot).

Szóval lehet nagyon szeretni ezt a NEX-et, meg lehet nagyon utálni. A kettő között szerintem kevesen lesznek. Aki nem a sok-sok városjárásra meg túrázáshoz veszi, az vélhetően macerásnak tartja majd (hacsak nem tolja végig “ződ”, meg P móddal az egészet).

A megjelent cikk:
Sony Alpha NEX-5N teszt

Nos, néhány kép, amit egy ilyen kis NEX 5N-nel lehet készíteni.
A lenti fotók utófeldolgozáson estek át, nem a gépből kikerült alap minőséget mutatják!

Szóval évekkel ezelőtt a Vodafone prepaid-es internetelérést kínált számítógépekhez egész jó konstrukcióval.
Havi 50 MB díjmentes volt, ha ezt átlépte a juzer, az 1000 Ft levonást jelentett a számlájáról, de 250 MB-ig az adott 30 napban nem volt további költsége. Általában az egy hónapra elég is volt a 250 MB, mert csak kiegészítő internetelérésként használtam, s a flash tartalom eleve tiltva volt, de a képek letiltása is sokat segített a forgalom csökkentésében (egy kattintással le lehetett tölteni a képeket is, illetve bármely flash tartalom is egy kattintással elérhető).

Nos, mindezt talán 1 éve megszüntették és már csak új ún. napi-hetijegyes megoldást kínálnak új belépőknek. Ennek lényege, hogy előre ki kell fizetni X összeget, amiért 1 napig, 1 hétig, vagy 1 hónapig lehet internetelérésed. Ez így még egész jól hangzik, a 690 Ft-os napijegy elfogadható, sőt még a 2490 Ft-os hetijegy is talán letolható lenne a torkomon, ha ehhez nem tartozna olyan nevetséges forgalmi korlát, ami tartozik. Ilyen díjért más szolgáltatók 1 hónapot kínálnak hasonló forgalmi mennyiséggel.
Szóval miből gondolja a vodkafon, hogy ez majd nekem/nekünk jó lesz?
Pár évvel ezelőtt kinevettem a telenort a perc alapú netszolgáltatásáért, de most már úgy gondolom, hogy ennél még az is jobb
Nagy valószínűség szerint viszont a bíboréknál kötök ki.
De hogy mi lesz a felhalmozott lóvéval, azt még nem tudom.
Mindenesetre nem kicsit genyó dolog az sem, hogy pont egy hónappal szólnak csak a csomag teljes megszüntetéséről. Betartották a törvényben szereplő kötelezettségüket aztán ennyi. Hogy az ügyfél ezt hogyan éli meg, azt meg magasról leszarják.
Ez nem (magát) vezető mobilszolgáltató(nak tartó) céghez méltó magatartás.

De hogy dühöm levezessem, egy kis kommentet is csatoltam a levélhez, küldöm sok szeretettel Beck Gyuri bácsinak!

Rettentő kíváncsi lennék a gép képminőségére nagy érzékenységnél, de hát sajnos ha nem engedik, akkor mi ennek megfelelően szót fogadunk.

A menüt egyébként rendesen átszabták, ahogy azt már a sajtóbemutatón is láthattuk. Az új, EOS 1Dx struktúráját követő menürendszer szerintem átláthatóbb lett. A Custom Function beállítások is sokkal bőbeszédűbbek, igaz, néhol még a teljes szöveg nem fér ki. Ilyen esetekben előfordul, hogy több képernyős súgóban ismerteti a gép a beállítás részleteit.

Apropó képernyő. A hátsó LCD kissé nagyobb lett, ami elsődlegesen az oldalarányában érhető tetten. A felbontása ennek megfelelően minimálisan nőtt, de ez a szubpixelméreteket nem változtatta meg. A felbontás továbbra is remek. Egy dolog ötlött csak a fejembe: vajon miért nem OLED? 1 millás gépre talán ráférne az is. Vagy talán a gép élettartama alatt az OLED már nem versenyképes az LCD-vel? Nem tudjuk.

A kezelés egyébként jelentősen megváltozott. Az 5D Mark II tulajok nem biztos, hogy örülnek ennek, hiszen váltáskor egy kicsit szokatlan lesz a masina új gombelosztása, ami egyébként annyira nem új, mert javarészt az EOS-7D-ét követi.

No szóval nem is nyújtom tovább a dolgot, mert neki kellene már esnem a cikknek, hogy hétfőn megjelenhessen.

Na jó, de akkor mi a nagy csalódás?
Sajnos az ára.
Nem törvényszerű, de eddig legalábbis valamennyire megszokott dolog volt, hogy ha egy új modell megjelenik, akkor nagyjából az elődmodell bejelentéskori árát kapja, avagy egy picit alacsonyabbat. Pl. Nikonnál a D700 ára 3000 USD volt bejelentéskor, majd a nemrég megjelent D800 árára most 3000 USD-t mondanak. A Canon EOS 5D ára 3300 USD volt, az EOS-5D Mark II-é 2700 USD.
Szóval ezek alapján joggal gondolhattuk, hogy az új váz ára várhatóan 3000 dollár körüli lesz, a pletykákban látottak alapján azonban az is reális lett volna, ha a Mark II bejelentéskori árát, vagyis 2700 USD-t kapta volna (ugyanis nem tud jelentősen többet a Nikon D800-nál, s ez vica versa (5D Mark III fókuszrendszere 61 pontos, D800 felbontása viszont 36 Mpixel)).

A valóság azonban nem ez. A valóság az, hogy az 5D Mark III ára várhatóan 3500 dollár lesz, illetve euróban számolva 3300 euró.
Attól tartok, hogy azok, akik még nem tették le a voksukat egyik gyártó mellett sem (értsd: nincs tükörreflexes gépük), de most rögtön fullframe szenzoros géppel kívánnak “kezdeni”, nem fognak sokat gondolkozni, s a Nikon mellett döntenek.
Aki pedig most Canonosként szeretett volna feljebb lépni, nagy valószínűség szerint egyelőre kivár. Bár hogy mire, azt nem tudom. Valószínűleg arra, hogy kicsit több pénze legyen
Az ár csökkenésére ugyanis nem látok túl sok esélyt (a pro szegmensben az árak csak igen lassan csökkennek, az EOS-5D Mark II bejelentéskori 2500 eurós ára 3,5 év alatt 1800 euróra esett csak, ami 28% árcsökkenés, szemben a belépőszint és a középkategória árával, amely sokkal gyorsabban és nagyobbat esik, pl. az EOS-60D bejelentéskori ára 1300 euró, mely 1,5 év alatt 950 euróra csökkent, vagyis az ára 27%-kal lett alacsonyabb, s még mindig piacon van).

Aztán ha már kiöntöm a lelkem, hadd említsem az idén bejelentett új EF objektíveket is.
Kijöttek eddig 3 új optikával, köztük a 24 és 28 mm-es f/2,8 fényerejű fixekkel, amelyekbe optikai stabilizátor is került. Ugyanakkor frissült az EF 24-70mm f/2,8 L USM is, s megjelent a II-es verzió, ebbe azonban nem került stabilizátor. Ezt egy picit nehezen értem meg. Pont ebbe az objektívbe lett volna jó a stabi.
Mindegy, ez még áthidalható, hiszen a Tamron kijött a 24-70mm f/2,8 VC USD-vel. Árat egyelőre nem tudni, de az tiszta sor, hogy jóval olcsóbb lesz a Canon 24-70-nél (persze a minőségi szórás is nagyobb, jobban oda kell figyelni vásárláskor, meg persze reménykedni benne, hogy ez az obi már nem rendelkezik a tipikus Tamronos szalagkábel problémával, ami pár év után megadja magát).

Szóval jó nagy pofonokat kap idén a Canonos társadalom.

Lehetne akár összeesküvés elméleteket is szövögetni. Az EOS-1Dx bejelentésével összeolvasztották az 1D és az 1Ds vonalat. Picit furcsa lépésnek tűnt, hiszen eddig pont az volt a jó a két gépben, hogy aki sportfotózni akart, annak ott volt az 1D, aki meg műtermezni nagy felbontással, az megvette az 1Ds-t.
Erre összevonták a két kategóriát és kihoztak egy köztes gépet 18 Mpixellel.
Na hát gyanítható, hogy az 1Ds Mark III tulajok nem ujjonganak és rohannak az 1Dx-ért.

Gondolhatjuk azt, hogy azért tesz ilyen lépéseket a Canon (kategória összevonással az 1D-sek fullframe felé terelése, új objektívekkel magasabb árak elérése), hogy minél több pénzt húzzon ki a Canonosok zsebéből.

Említhetném még a közeljövőben megjelenő, egyelőre csak pletyka szinten “létező” új f/1,8-as 50 mm-es fixet. Erős a gyanúm ugyanis, hogy az 50mm f/1,8 II lecserélését megcélzó hadművelet azért történik, hogy a jelenlegi alacsony árú 50-es helyett egy drága 50-essel legyen jelen a piacon a Canon. A 40e Ft-nál is olcsóbb 50-es fix ugyanis nagyon kedvelt (igaz, a dc-motor kissé pontatlan, sokan ezért profi célra inkább az f/1,4-es USM verziót választják, több, mint dupla árért).
Szóval attól félek, hogy az eljövendő 50mm f/1,8 II USM(?) jó 70-80e Ft-ért fog piacra kerülni, ami egyben az olcsó 50mm f/1,8 II eltűnését is magával hozza.

Ha ez így megy tovább, lassan tényleg megfordul a tendencia és a Nikonnál eddig olcsóbb Canon majd a drágábbik variáció lesz. Kérdés az, hogy ha a Nikon a 3 év garanciájával, a jobb/tartósabb minőségével még olcsóbb is lesz a Canonnál, ki fogja a Canont választani? Vagy a Canon ezentúl csak azokból próbál majd megélni, akiket már magához csábított és az általuk vásárolt kiegészítőkkel már magához láncolt?
Rossz üzleti stratégiának tűnik.

Bízzunk azonban benne, hogy a Canon nagyjai tudják, mit csinálnak, s az eddigi folyamatok csak véletlen egybeesések és valójában nem egy közkedvelt márka szép lassú haláláról van szó.

A G1X nem csak nagy szenzorával, de kiváló minőségű objektívével is kívánatos. Az átlag MILC kitobjektívekhez képest nagyobb telét kínáló optika ugyan nem kiemelkedően jó fényerejű (inkább átlagosnak mondható), rajzolata, torzításmentessége, homogenitása azonban példás.

Az eddigi tapasztalatok azonban kicsit vegyesek. Nagyon szeretni való gép, hiszen gyönyörű képeket készít, nem rendelkezik a tipikus kompakt kontraszttalanság betegségével (bár a Canon eddig is ügyelt erre). Ugyanakkor a gép kezelhetősége kompaktosan korlátozott. Hiába a sok kezelőszerv és a nem menükbe eldugott főbb beállítások, ha maga a masina lassúcska. Valahogy mindig egy lépéssel le van maradva a fotós mögött. Akkor is, ha élességet kell állítani (kompaktos sebességű, ezen még van mit fejleszteni!), akkor is, ha csak be kell állítani valamit (néha a szükséges fél-1 mp óráknak tűnik, főleg, ha az exponáló gombot véletlenül félig lenyomtuk, ilyenkor végig kell várni, míg élességet állít, addig semmire sem hajlandó ).

A gép sikerének ettől függetlenül megvan az alapja, persze a kelendőséghez arra is szükség lesz, hogy jó áron kínálják, s ne6lehessen ennyiért MILC-et kapni (mert azok között azért bőven akad gyorsabb is).
Az előzetes ’street price’ 700$, amely vélhetően még csökkenni fog. Ha 600$-ra sikerül levinni, akkor esélyes befutó lehet.

A megjelent cikk:
Kipróbáltuk: Canon PowerShot G1X teszt

Íme pár kép (a lenti fotók nem nyers tesztképek, már feldolgozottak!).

Ezeken kívül még jópár kütyü érkezett, de ami így hirtelen nagyon emlékezetes – csak mert épp nálam is van még – az a Tamron ultrazoom optikája APS-C szenzorhoz.
Talán az időpont nem a legideálisabb, hiszen ha süt is a nap, elég alacsony szögből teszi, s meglehetősen párás is az idő, azért amit lehet kihozunk a rendelkezésre álló 3 napból.

Egyébként meglepő, de nem annyira rosszul rajzol ez a Tamron. Én legalábbis arra számítottam, hogy tele végállásban a gyenge fényerő mellé gyenge képminőség is párosul. De azt kell mondjam, annyira nem is vészes. Az viszont érdekes, hogy F8-tól már kezd fellépni a diffrakció, elég kis blendét építhettek az obiba.

CA teszt még nem volt, a torzítás a tesztképek alapján nem tűnik vészesnek, inkább csak teljes nagylátóban érezhető. A beépített optikai stabilizátor jó hatékonyságú, a fókuszmotor ha nem is hipergyors, de egész jó sebességű, s csendes.
Vannak persze fura dolgok is az objektívben, pl. hogy nem csak a zoomot húzza ki az obi tömege, ha lefelé vagy felfelé tartjuk, hanem kézi élességállításnál a belső fókuszcsoport is elmozdul, így hosszú expot felfelé manuális fókusszal kicsit esélytelen fotózni (pl. 18 mm-nél csillagjárás szinte függőben esélytelen elnéztem, nem végtelenből közelibe, hanem közeliből végtelen felé csúszik a fókusz, tehát csillagjárás játszik).