tűűű-tűűű-tűűű-tűűű-tűűű-tűűű-tűűű-tűűű

Megint kemény voltam?

S folytatta, hogy ők ilyen-olyan borokat forgalmaznak és hogy holnap ráérek-e.
- Fotózni kellene borokat?
- Nem, csak megkóstolni. Olyan embereket keresünk akik értékelik a minőségi borokat.
- Az remek, de mennyiben kapcsolódik ez a fotózáshoz?
- Nem a fotózáshoz kapcsolódik.
- Hanem akkor mihez? – folytattam a faggatózást, bár már tisztában voltam vele, hogy termékbemutatós marhaságról van szó.
- Hát olyan embereket keresünk akik értékelik a minőségi borokat.
- Igen, ezt már említette, de úgy hívott fel, hogy a fotósstúdió vezetőjét keresi.
- Igen, mert hát alkalmazott nem kompetens a kérdésben.
- Mármint melyik kérdésben? Hogy szereti-e a minőségi bort?
- Neeem, hanem olyan embereket keresünk akik értékelik a minőségi borokat. – azt hiszem itt elég erősen bekavarhattam neki, mert már csak ezt ismételgette, s nem igazán tűnt felkészültnek
- Tudom, ezt már harmadszor mondja, azonban továbbra sem teljesen világos, hogy miért is pont engem hívtak, mint a “fotós stúdió” vezetőjét a borokkal kapcsolatban.
- Hát 15-20 percben szeretnénk ha tudnánk beszélgeti és megkóstolná a borokat.
- Szeretnék, ha megkóstolnám? Munkaidőben? 15 percig? Miért akarják, hogy lerészegedjek? Egy alkalmazottat nem küldhetnék helyettem részegedés céljából?
- Elnézést, ne haragudjon, de nem értem, hol rontottuk el. – no ezzel a válaszával teljesen meglepett, de végülis logikus, hiszen teljesen félresiklott a beszélgetés
- Szerintem alapvetően ott, hogy még mindig ezt az elcsépelt, ócska marketing módszert használják, hívogatnak fel vaktában embereket, zaklatják őket munkaidőben, aztán ha sikerül kicsalni pár birkát egy termékbemutatóra, akkor már csak abban reménykednek, hogy talán majd vesznek pár üveggel. Tanulni kellene egy kis marketingelméletet, mert higgyék el, sokkal hatékonyabb lehet egy korrekt hirdetés – ha már tényleg minőségi borokról van szó – mint néhány birkát összeszedni, akit be lehet majd palizni vásárlásra. Van pár ötletem jó hirdetésre, ha igénylik, tanácsadói szolgáltatásom keretén belül beszélhetünk róla.
- Neem, félreértett, nem kell vásárolni.
- Persze, tudom, egyik termékbemutató sem arról szól, hogy vásárolni kell
- Csak egy 15-20 perces borkóstolót ajánlanánk, s nem tudjuk, hogy ráér-e, ezért kerestük meg. Vagy nem szeretne minőségi bort kóstolni?
- Na, végre, hogy megkérdezte. NEM!
- Jaa, akkor köszönöm.

HÜLYEEEEE!
Egyébként ott is elrontotta, hogy meg sem kérdezte, hogy zavar-e
Na mind1, legközelebb a cég nevét kétszer kérdezem meg és jól le is írom magamnak

Szóval mentem a számlatömbömért, mocival, ahogy szoktam.
Út végén kereszteződés. Forgalmas út, vele párhuzamosan kerékpárút, amin ugye át kellett volna haladnom.
Nyilván tudtam, hogy hol járok, számítottam a bicikliútra is, úgyhogy már az elsőbbségadás táblánál meg akartam állni.

Na jött is egy bácsi jobbról.
Akkor még éppen gurultam, talán 3-4 km/ó-val a tábla előtt 1-2 méterre.

Bácsika nézelődik balra. Közben teker.
Agyamon átfut, “hát elég merész, ha így akar átmenni előttem, de hát végül is neki van elsőbbsége, joggal teheti”.
Aztán egyszer csak balra fordítja a fejét, felém néz.
Éreztem, hogy meg fog ijedni, amikor megpillant, nagyon el volt gondolkodva.

Rámnéz, majd felkiált:
HÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!!!

Na erre én se számítottam, meg is lepődtem annyira, hogy meg se tudtam szólalni, még csak egy olyasféle visszavágásra se futotta, hogy Hipp Hopp Hurrayyyyyyyyyyyyyy, hooooooooooooooooooooooooooo…
Pedig az jópofa lett volna

Aztán bácsikat gyorsan hozzátette:
Na azééééé’!

Na erre már a nyakam is behúztam
Szerintem simán azt hitte, hogy 120 km/ó-val száguldok majd be a kereszteződésbe, mintegy orosz-rulettet játszva. Vagy nemtom’…

Mindenesetre hazafelé amikor megláttam egy másik idős bácsikát biciklin, eszembe jutott a sztori és elkapott a röhögés

[Megtekintés diavetítésként (kattintás után az oldal újratöltődik, lapozz le az oldal aljára!)]

 

Az út további részleteit és a szakmai anyagot a Pixinfo-n megjelent cikkben írtam le:
Olympus European Press Event

Szerencsére 5 perc se telt bele, már indultunk is tovább.

Zuglóban 7-es buszra felszállok, két ellenőr rögtön. Remélem azért megvárják, míg lukasztok.
Ha egyáltalán lehet.
Nem lehetett
Szar volt a lukasztó természetesen.
Viszont kedvesen megvárták, míg beletömködöm a jegyem és megpróbálom lelukasztani. Kínlódásom ellenére csak oldalra sikerült egy pici nyomatot produkálni.
Kicsit úgy éreztem magam, mint az orvosi vizsgálaton, amikor vizeletet kellene produkálni, de az istennek nem megy, majd prosztata problémával rendelkezőktől is nagy szónak számító pár perc és pár csepp után megkérdezni, hogy
- Nővérke, így jó lesz?
Valami ilyesmi járt a fejemben, hogy rá kéne kérdezni, hogy jó-e így. De hát bakker, nehogy már még én kínlódjak a szar lyukasztójuk miatt. Látták, próbáltam, nem megy. Ezek után ha kötekednek, odaadom nekik hogy lyukasszák a fogukkal

Azért egy madarat fogtak. Illetve annyira nem is volt madár, mert nem hagyta (vagy csak nem akarta) hagyni magát.
Annyiba sikerült belekötniük, hogy felszállt bontott sörrel. De hát a buszon nem lehet alkoholt fogyasztani. Más kérdés, hogy nem ivott belőle, csak a kezében volt. De hát a szabály az szabály. 6e Ft. A végkifejletre sajnos nem tudtam maradni, le kellett szállnom.

Keletiben még két dolgom volt. Megkeresni a vonatot és venni valami kaját-piát.
Előbbi bizonyult komplikáltabb feladatnak, ugyanis a táblán bár szerepelt a Railjet, vágányszám nem volt Utólag persze egyértelmű, hogy azért nem, mert még nem érkezett be.
Kajavétel is jópofa volt.
Bementem első “mini CBA” feliratú helyre, amitől persze nem reméltem, hogy a CBA-k árait hozná.
Srác kérdi, mit kérek.
- Kérek egy ásványvizet,
Keresztkérdés: – Bubis vagy mentes?
- Bubis.
Meg ha már itt vagyok, gondoljak a nyugodt estére is:
- Meg egy dobozos sört. Pill, mindjárt kitalálom milyet…
- Olcsót? – próbált segíteni a srác.
- Olcsóóót?? – kérdeztem vissza meglepetten. – Hát ahogy nézem olcsó itt nincs . Sz’al akkor csapjunk a lecsóba és egy Kaisert légyszives.
No és akkor a kaja kérdés.
- Fornettitek van?
- Mi? – lepődött meg most a srác.
- Fornetti. – szóltam kicsit határozottabban, hátha ez majd segít.
De nem segített.
- Az mi?
Húha, itt baj lesz Kicsit szemét voltam, mert rákérdeztem.
- Öööö, nem tudod mi a fornetti??

Hátam mögött lévő csaj elkezdett röhögni. Na ekkor esett le, hogy most ezzel picit beégettem a srácot, pedig segítőkész volt, nem érdemelte volna meg.
Gyorsan korrigáltam is.
- Valami pogácsátok van?
- Egy pogácsánk maradt. – kaptam meg a választ.
De aztán megláttam a szendvicseket. Nyamiii, szalámis szenyaaaa
Mondjuk tojásos. Meg is kérdeztem, hogy tojás nélküli nincs-e, de csak tojásosak voltak, akármilyen más belsővel is. Kicsit bizalmatlan vagyok a tojás miatt, de megnéztem a lejárati dátumot, július 3. Bár ez még nem zárja ki a szalmonella fertőzést.

Vásárlás után irány a vonat. Kiírva még nem volt, de láttam jegyellenőröket, na ők tuti tudják. Jegy persze a tatyóm hátuljában. Pad viszont sehol. Hát tuti nem fogom lerakni a dzsuvába. Végül fotóstáskám felakasztva egy kézzel a táskát tartva varázsoltam ki a borítékot, benne a jeggyel.

Közben pont érkezett a Railjet éppen arra a vágányra, ami mellett álltam. Biztos ami biztos, a kérdés elhangzott, hogy ez megy-e Bécsbe. Óje, ez lesz az.

Felszálltam.
Mást nem tehettem, mivel a kocsiszám nem volt kívülről feltüntetve. Belülről sem volt egyszerű megtalálni. Legalábbis mint első railjetezőnek, nem. De végülis tök logikus volt, a képernyő jobb felső sarkában van kijelezve. A picit becsapós a dologban a bal felső sarok, mert az szintén kétjegyű, de a járatszámot mutatja. Viszont kis logikával kisakkozható, hogy ha minden kocsiban ugyanúgy 66 szerepel a bal sarokban, a jobb oldalon meg 24, 25, 26, akkor csak a jobb lesz az
Már megérte lediplomázni

Előszedtem a notim, összedugtam az adapterrel, be a hálózatba, tölti, juhééé.

Időközben megérkezett az útitársam is, aki egy neves női magazinnál dolgozik.
Kicsit bizonytalannak látszott, de megállt a velem szemben lévő ülésnél.
Én meg nagyon segítőkészen ennyit tudtam kérdezni:
- Szia! Bécsbe?

Gratulálunk Bördi, igazán frappáns kérdés volt
Udvariasan magam felé húztam a notebookot, hogy legyen hely az övének. Meg is kérdeztem, hogy van-e gépe.
De nincs, nem is hozott.
- Áá, nem hoztam gépet, én most olvasni fogok. Nekem most ez lesz a dolgom.
- A sajtótájékoztatón is? – próbáltam kicsit viccelődni.
- Hááát, lehet – vette a lapot.

Egyébként fura, hogy nem óriási bőrönddel érkezett. Bár Ági szerint még furább, hogy nincs tele ékszerrel. Mert hogy nincs. Teljesen szolídan, divatmagazint megszégyenítő módon. Bár ki tudja, lehet ez már a 2011 nyári divat, csak én vagyok lemaradva. Minden hölgyolvasóm nyugodtan rakja el az ékszereit jó mélyre, idén nem lesz rá szükség.
Ági nem hisz a jóslataimban, szerinte ha nincs telebizsuzva, akkor nem is “annak” a lapnak dolgozik.
Simán csak Pixinfo belsőelhárítás.

Mai világban tényleg nem lehet tudni…

No eljött az idő, öveket becsatolni, indulás.
Vonat megmoccan, noti kiírja: battery mode.

Héééééé, adjáááá áramot!!!! :D (vajon hányan emlékeznek még erre az ominózus mondatra? Adjááá RAM-ot!!! Adjááá ááááramot!!!! )

Ági szerint egyébként csak a gyorsítás idejére vették el, mert hát úgy mégse lehet elindulni, hogy mindenki szipkázza az áramot. Van benne valami

Párszor még ki-be kapcsolgatott, de azért alapvetően stabilnak mondható.
Na akkor most közel 3 óra vonatozás, aztán Bécsben irány a hotel…

Határozatban közölték, hogy mivel nem áll rendelkezésre a forrás számlán megfelelő összeg, így az átvezetésre nincs mód. A számlán jelenleg 0 Ft átvezethető tétel van.

Mi az anyád van? 0 Ft? Hát hooogyne.
A dolog csak azért érdekes, mert a könyvelő az APEH-től (bocs, NAV-tól) lekérdezett egyenlegek alapján dolgozott. Szóval akkor most mi is van?
De no para, könyvelő megnyugtatott, hogy majd elintézi, telefonál ügyintézőnek és megoldják.

Ez volt egy hete.
Időközben megérkezett a visszaigényelt SZJA. MÁK többet vont le, mint amennyit valóban adózni kell, ez minden hülye évben így van, mivel csak 2 napot tanítok suliban, bőven az első sávba kerülök, de ők akármit csinálok, mindig a felsőbb sáv alapján vonnak adóelőeleget. Persze arról csak álmodozhatok, hogy az általuk használt pénzem után kamatot is kapjak, de ha én nem fizetnék, rögtön ketyegne az óra és számolnák a kamatokat Kettős mérce?
Nézem az összeget, nahát, ez mintha kevesebb lenne, mint amire emlékszem. Mindegy, majd megnézzük…

Tegnap viszont jött egy újabb levél a NAV-tól. Átvettem, kibontom, elolvasom.
Nem hiszitek el! Tájokoztatnak benne, hogy az SZJA visszatérítés összegéből köztartozás miatt X összeget visszatartanak. A köztartozás X értéke jelen esetben a járulék számlán lévő hiánnyal egyezik meg (ami gyakorlatilag a régebbi számlán túlfizetésként van jelen). S egyben tájékoztattak, hogy a hiányt kiegyenlítették.

Na most akkor mi is van? A túlfizetéses számláról nem tudnak átvezetni, de a visszajáró SZJA-ból igen?
De akkor mi lesz a túlfizetésemmel?

Telefon megint a könyvelőnek, ő tovább telefonálgat.
Majd 2 óra múlva tájékoztat a végeredményről:

- átvezetni csak olyan számlára lehet, ahol nincs hátralék/tartozás (ezt a NAV-os ügyintéző állította). No most hogy ennek mi a fene értelme van, azt nem tudom.
- az SZJA visszatérítés az pluszként szerepel, így abból rendezhető a hátralék (miért, a régebbi számlán lévő túlfizetés az nem pluszként szerepel?).
- a régi számlás túlfizetést majd átvezethetjük az új járulék számlára (hiszen most már nincs hátralék – logikus, nem? )
- az új számlán emiatt túlfizetés lesz, de ezt a következő havi járulékfizetések során kompenzálhatjuk nemfizetéssel.

Na erre most már csak egyet tudok mondani:
Azt a dunaparti sétány legmagasabb fűzfájának kopasz tetejében füttyögő kékpatinás rézkomplex úrangyalát az árok szélén föl s alá sétálva dolgozó édes jó anyjának,hogy az a másnapos cserebogár kitinpáncélján fényesített f*szú penészes szarvú ördög készítsen neki panírozott forró lúdfosból hamburgert! Hogy a villamos szabna rá rövidnadrágot annak az eszement ökörnek, aki ezt így kitalálta!

Pontosan meg se tudom mondani, mióta járok ki a fürdő háta mögötti tóhoz, de még 2003-as képet is találtam:

Amit érdemes észrevenni, hogy nádnak igazából nyoma nincs, sőt, ezt még a tópartról lőttem közvetlenül.
Azóta szépen lassan egyre feljebbről és feljebbről kellett fotózni, mert nőtt a nád, s takarta el a tavat és a szemköztes épületet.
Ez pl. idén nyáron készült, 2 méter magasból:

Jól látszik, hogy a nád kezd egyre durvább méreteket ölteni. Az tuti, hogy jövő nyáron már alig látszana a tóból valami (bár itt se sok látszik már belőle ).

Nos tehát elhatároztam, lekaszabolom a nádat, kerül amibe kerül.
Alapvetően tiszteletben tartom a természetet, így igyekszem akkor csinálni, amikor a legkevesebb kárt okozom. Meg persze amikor egyszerű is
Tehát meg kell várni, míg befagy.

Az első fagynál ez kimaradt, de most már előre láttam, hogy menni fog a dolog, majd’ egy hétig volt komoly kemény fagy.
Szombat délelőttre tehát adott volt a program, igaz, kicsit közbejött a mennyegző fesztiválnak nevezett vicc (kiállításnak is kicsi volt ), de dél körül mégiscsak kijutottunk.
Előre le volt dumálva az illetékesekkel, engedély volt.
Szerszám is volt, vittünk.
Elhatározás is akadt bőven.

Neki is estem, mint tót az anyjának. Igazából elvágni nem nagyon sikerült, kicsit barmolásnak tűnt a helyzet (eldöntve törtem el a nád szárát, de amilyen szívós, ettől még simán kihajt majd).
A jég is elég vastagnak tűnt…
… mindaddig, amg a parttól 50 centire be nem szakadtam

Isteni volt ahogy egy pillanat alatt beömlött a víz a cipőmbe, na azt fotózni kellett volna
Rögtön Bear Grylls jutott eszembe
Még háromszor szakadt be alattam a jég, de igazából ez már nem is érdekelt.
Annyira felmérgeltem magam, hogy elkezdtem puszta kézzel tépni a nádat.
Viszonylag rövid ideig.
Mert az első húzás remekül szétvagdosta a tenyerem, csak úgy dőlt a vér.
De kit érdekel, első a nád, az az istenadta nád, amelynek pusztulnia kell!

Pusztult is, nyaláboltam, döntöttem, tapostam, nyaláboltam, döntöttem, beszakadtam, kimásztam, tapostam…

Végül egész jó eredmény született, bár megkínlódtam érte.
De legalább elmondhatom:
Én már vérem adtam a Pixinfoért!

Lejárt az egyenlegfelhasználási időm, kikapcsolták a szolgáltatást.
Engem se lehet hívni (mondjuk ez nekem új, de biztos valamikor csináltak egy ÁSzF módosítást ).
Szóval még csak felhívni se lehet engem, ha hívnak azt jelzi a hívónak, hogy az én kérésemre átmenetileg nem vagyok kapcsolható. Az én kérésemre. Ne ez meg tisztán félrevezetése az ismerőseimnek.

Najó, persze feltöltöttem 3000 Ft-tal.
Jött az SMS:
“Feltöltöttünk 3000 Ft-tal”.
Feltöltöttünk?
Talán inkább “Köszönjük a feltöltést, egyenleged 3000 Ft-tal megnöveltük”, vagy valami, nem?
Bunkók!

Még éppen időben értem oda, ablakon keresztül még ki tudtam szólni Panantnak.

No, szépen mennek az események a saját medrükben, már a képeket másoljuk a kártyáról a biztonságot nyújtó notebookra. Közben beszélgetünk a videóssal. Meséli, hogy ő már két fényképezőgépet elhagyott.
Pf, milyen gáz lehet.
Egyszer csak odakapok a telefontokomhoz és hűlt helyét érzem a telómnak. Hát ez meg hogy? Hova raktam? Zsebbe? Sose szoktam! De akkor hol? Kiesett a nyitótáncnál amikor guggoltam? Nem, ott sincs, de akkor hol? És pont most nincs itt a másik telefonom hogy megcsörgessem és esetleg megtaláljam. Ááá, biztos a kocsiban esett ki amikor beültem. Elkértem Panant telefonját, hogy majd azzal csörgessem az enyém és majd meghallom a hangját. Jah persze. Le van némítva. De jó. De semmi zizegés se. Kinyitom a csomagtartót. Hát ott sincs! Hogy a rohadt életbe! Csengetem még mindig, hátha felveszi valami becsületes megtaláló. De semmi. Vissza az étterembe, kutatom a fotóstáskám, de miért is lenne ott… Akkor nyomás vissza a csoportkép helyszínhez, meg ahol parkoltam a kocsival. Közben folyamatosan csöngetem, hátha felveszi valaki.
Na jó és ha fel is veszi? Mi a fenét mondok? “Jó napot, XY vagyok, ez az én telefonom, merre van, visszavásárolom”? Vagy mit? Francba, hogy lehet már így elhagyni. Biztos már ott a kocsinál kiesett amikor beraktam a fotóscuccokat a csomagtartóba. Biztos szarul tettem a tokba vagy nem zártam le.
Csoportkép helyszínen nincs, miért is lenne, hiszen utána telefonáltam vele. Ahol parkoltam ott sincs. Na ezt már leshetem.
De nyugi, gondolkozzunk higgadtan.
Mit csináltam, amikor bepakoltam.
Hát jobb kézben a telefon, hívtam a Panantot. De a kocsikulcs a jobb zsebemben volt. Akkor muszáj volt előtte eltennem a telefont. Vagy nem a jobban volt? Ááááá, nem igaz! Melyikben volt? Tudja a fene. Najó, tételezzük fel, hogy a balban volt. Kinyitom a kocsit, felnyitom a csomagtartót, mondjuk még a kezemben a telefon. Mit teszek vele? Hát mit tennék, elrakom az övtokomba. Miért is raknám máshova? Najó, lehet, hogy lerakom a csomagtartó padlólemezére. Hmm. Vagy talán a jobb első ülésre raktam (a csomagtartó belülről kényelmesebben nyitható, mint kívülről kulccsal, ezért szinte kivétel nélkül belülről nyitom). Menjünk vissza a kocsihoz, túrjuk át megint.
Megtörtént, de sikertelen.
Teljes megsemmisülés.
Elvesztettem.
Elhagytam.
És azt se tudom hogyan.
Csörgetem megint, de semmi.

Felballagtam az étterembe ahol már elkezdték a levest enni. Na hát nekem sok étvágyam nem volt. Azért még áttúrtam a fotóstáskám is, de közben folyamatosan arra gondoltam, hogy semmi értelme nincs annak, hogy én egy telefont közé rakjak az obiknak.
Megnéztem a másik táskám is, amiben a notebook volt. Benézek elölre, persze semmi, miért is lene. Benézek a notebook rekeszbe, hm mi az a fényes? Belenyúlok. Hmm. Ez tényleg az. Beszarás. Akkor… Akkor most mégsem vesztettem el? Nem hiszem el!

De halál komolyan nem emlékszem, hogy beraktam volna oda. Egyébként is miért raknám be a notebook rekeszbe. Az hót ziher, hogy a csoportkép után a kocsinál biztos nem raktam bele. Nem logikus, hogy egy csukott táskát kinyissak és beledobjam a kezemben lévő telefont. Tudni kell rólam, hogy a használati tárgyaimra is kínosan vigyázok, telefont sosem hordok pl. zsebben, mindig külső tokban, notebook rekeszbe nem rakok mást, mert összekaristolják egymást, stb. Szóval teljesen irreális, hogy én bedobjam a notebook mellé a csupasz telefont.
Vagy esetleg akkor rakhattam bele, amikor elővettem a notebookot és felszabadult ott a hely? De miért tettem volna? A kocsinál történt “elrakás” óta nem hívtam senkit és engem se hívott senki.
De akkor hogy került a táskámba?
Egyetlen ésszerű magyarázatot tudok elképzelni:
Valaki látta, hogy miközben fotózok, kiesik a telefonom a tokból aztán fogta és berakta a táskámba, mert látta, hogy mi ott, annál az asztalnál tevékenykedünk és esetleg azt is, hogy onnan vettem elő a notebookot? Hát nem tudom, ez is elég fura. Miért nem a kezembe adja?

Szóval ez egy kicsit X-akta.
De nagyon örülök, hogy meglett és bizony intő jel ez, hogy a régi tokot épp ideje lesz lecserélni valami stabilabbra. Csak tudnám honnan… Mert mostanában csak vízszintes mobilövtokokat láttam, két teló viszont így nem fér el egymás mellett. Nekem függőleges állású kellene. Ámbörök, tud ilyet valaki?